2018. december 29., szombat

Felkészülés az életre

Hallani sokszor, hogy "a gyereket fel kell készíteni az életre, és erre való az iskola".

Ezt én egyáltalán nem így gondolom. Az életre a gyermek játékkal készül fel. Tapasztaltuk, hogy bármilyen külső esemény hatással van a gyerekekre, és amint tehetik azt utána "kijátszák" magukból, vagyis  játék formájában dolgozzák fel, így tanulva az életet, mint ahogy a kölyök oroszlán a vadászatot a testvéreivel játékosan sajátítja el. A mi gyerekeinknek lehetőségük van sokat játszani, mert nem járnak iskolába!

Egy újabb érv az otthontanulás mellett... és ez is:

Te mennyi időt töltesz a Gyermekeddel?
Mi mindennap a nap 24 órájában együtt vagyunk, kivétel amikor Budapesten a Nagymamánál van a két nagyobb. A Gyerekek számára mindig elérhetőek vagyunk, így, ha kérdésük van, bánatuk, vagy örömük, számíthatnak ránk. A Gyerekeket folyamatosan módunkban áll megfigyelni, kontrollálni, ha úgy látjuk segítséget nyújtani nekik, megbeszéljük a felmerült problémákat. Ki az aki nem így szeretné nevelni a Gyermekét?

és még:

Sokszor említik még a közösség hiányát, és a szocializációt az otthonoktatással kapcsolatosan:
Kérdés, ezt kizárólag a saját korcsoportjában képes gyakorolni a gyermek?
Szerintem egyáltalán nem, idősebb és fiatalabb emberrel, családtaggal, szomszéddal, bárkivel lehet szocializálódni, ráadásul trauma nélkül (köztudott a gyerekek kegyetlenkedése: kiközösítés, csúfolódás, kinevetés - ezeket mi nem tartjuk etikus viselkedésnek, és a gyerekeinknek is így tanítjuk). De a természetben számos példa van a szocializációra: nézzünk meg egy kutyát, vagy akár macskát aki együtt él az emberrel. Tehát nem kizárólagosan lehet szocializálódni.

A másik:
Mi nem rohanunk előre a Gyerekek nevelésével, nincsenek elvárásaink feléjük, nem akarjuk, hogy gyorsan felnőjenek, sőt talán mégis van egy elvárásunk: legyenek minél tovább gyerekek, és ezt szeretnénk megőrizni amíg lehet. Ezért ragaszkodunk az amerikai iskolához, mert itt kellő szabadságot biztosítanak ehhez.

(Ezeket egyébként a bíróságon is említeni fogom.)




A képeket az 5 éves Noé csinálta a táblájával :)


2018. december 23., vasárnap

Felkészülés, tanácsok, útmutató

Tehát mint írtam segíteni szeretnék hasonló helyzetbe kerülő családoknak, ezért írom le felkészülésemet, és tapasztalataimat nyilvánosan.

A magyar gyámhatóság mögött is emberek állnak, vagyis hol erőszakosabbak, hol megértőbbek, hol pedig sajnálatosan a hatalommal való visszaélést súrolják. De igazából, ha követjük a jogszabályokat, és együttműködést tanúsítunk én hiszek abban, hogy mindenkivel meg lehet találni a hangot, egyáltalán nem szégyen megkérdezni hogyan tovább ha elakadtunk, akár a gyámhatóságtól is.

A Határozatokban a legfontosabb rész a végzést követő esélyek leírása, vagyis, hogy mire van lehetőségünk: fellebbezni, keresetlevelet benyújtani... Ezt nagyon pontosan kell értelmezni, és követni minden lépését.

Bár természetes személy esetében elnézőbbek a bíróságok, mint jogi személyek esetében, igyekezzünk minden papírt helyesen leadni.

Szóval a Határozatok igazából segítenek megírni a Fellebbezést is és a Keresetlevelet is, csak követni kell szóról-szóra a leírt utasításokat, és betartani a lépéseket.

Mint felperes, jogi képviselő nélkül, természetes személyként megyek a bíróságra. Jóhiszeműen, őszintén, nyitott szívvel. Az igazságot szeretném én is éppúgy kideríteni, mint a bíró, akinek ez a dolga. Az, hogy kinek van igaza nem számít.







2018. december 21., péntek

Ismét tárgyalásra készülve - részletek

Már csak azért is megírom ezt és az elkövetkező bejegyzéseket, hogy ne maradjanak más családok elnyomva, a háttérbe szorítva, mindenféle segítség, és információ nélkül.

Tehát az egy dolog, hogy Koreába készültünk, és emiatt üldözni kezdett a gyámhatóság minket - mivel támogatókat kerestünk a missziónkhoz emailt írtunk többek között a dél-koreai nagykövetségnek is, Ők pedig úgy gondolták: ezek nem normálisak ha odaírták a levél címének, hogy "Szeressétek Észak-Koreát!", ezért feljelentettek minket a magyar gyámhatóságnál, visszaélve az információval amit jóhiszeműen kiszolgáltattunk (nevünket, és lakcímünket) - emiatt tavasszal volt egy tárgyalás, ez rendben lezajlott, az eljárást megszűntették.

De ha már így a gyámhatóság figyelme elé kerültünk, oké normálisak vagyunk, nem veszélyeztetjük a gyerekeinket, de biztosan van azért itt más "bibi", ezért odáig fajult a gyámhatóság, hogy az Államtitkártól személyesen kérték ki a véleményét, hogy mégis mit kezdjenek a gyerekek amerikai iskolájával?
Erre azt a választ kapták, hogy ez az iskola nem regisztrált Magyarországon - amerikai, nemzetközi, akkreditált iskoláról beszélünk - ezért nem elfogadható, csak akkor ha a jogviszonyt már külföldön megkezdték a gyerekek.

Hát mi pont külföldön éltünk, azért lettek ide beíratva, mert a magyarországi iskolával nem tudtunk a vizsgázással kapcsolatosan megegyezni. Tehát mivel Ők is beleírták a Határozatba, hogy "Elviekben az a lehetőség sem zárható ki, hogy ​ a tanuló egy külföldi iskola magántanulója legyen, miközben Magyarországon él,​ de ez csak abban az esetben lehetséges, ha a külföldi iskola Magyarország területén működik, vagy ​a tanuló külföldi tartózkodása során már korábban létrejött külföldi tanulói jogviszonyát hazatérését követően is meg akarja tartani​" - ezért erre alapozva fellebbeztem a Határozatukat. Na akkor ott volt egy jó pár hónap fennakadás, irat tologatás, mert közben jött a nyár, mi pedig hol itt voltunk hol ott, arra hivatkozva pedig remekül el lehetett húzni a dolgot, hogy "elköltöztünk" ezért nem illetékes ez és ez a Hivatal.

Majd augusztusban épp a Gyerekek erdeje mellett eladósorba került egy ház, amit megvettünk, örömmel bejelentkeztünk, én gyakorlatilag a kicsomagolás közepette üzentem, írtam, igazoltam minden illetékes Hivatalnak (megint csak jóhiszeműen), hogy itt vagyunk, a Gyerekek tan-, és óvodakötelezettségüket teljesítik.

Mégis ismét úgy csaptak le ránk mint valami elvetemült bűnözőkre, a gyámhatóság gyakorlatilag újra ugyanazt a Határozatot (még a fent említett idézet is újra benne volt) kiállította, ismét köteleztek minket a magyarországi iskolába való beíratásra, én pedig mivel ők is beleírták a lehetőségünket ismét fellebbeztem.

A fellebbezésemet elutasították, egy kicsit úgy éreztem át sem nézték, nem vették figyelembe a kérésemet, mint például előzményeket vegyék figyelembe, vagy azt, hogy egyéni elbírálást kértem tekintettel arra, hogy a tavasszal leadott fellebbezésre sem kaptam döntő határozatot még.
Egyszóval itt gyorsan letudták: magyar iskolába a gyereket, odavaló.

Mindezért keresetlevelet nyújtottam be a bíróság felé, erre kaptuk meg az idézést január 9.-re. Én felperes, Apuci tanú, Nagymama tanú lesz, az alperes a Veszprém Megyei Kormányhivatal. Hát itt tartunk.



2018. december 19., szerda

Meghitt karácsonyt kívánunk!

Mai nappal megkaptam az idézést a bíróságtól, a tárgyalás 2019 január 9.-én lesz megtartva Veszprémben, a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon:
8200, Veszprém, Völgyhíd tér 2. (35.sz. tárgyalóterem) reggel 8.30
Szeretettel várunk mindenkit!







2018. december 8., szombat

Csak a Gyerekek/Ártatlanok számítanak, minden más lényegtelen

Novemberi csend után - mivel többen érdeklődtek mi van velünk, illetve egy otthontanító Anyuka (Eszter) még bejegyzést is írt a blogjában rólunk, hát itt vagyok, itt vagyunk.

Hogy jól-e? Hát persze :) Mint mindig.

Amikor az Azori-szigeteken Rob úgy döntött haza kell jönnünk, mert segítenünk kell, nem élhetünk paradicsomi állapotban amikor a világ ledarálja magát - nagyon nehezen, de igazat adtam neki, ennek a döntésnek azóta is isszuk a levét (sorozatos érdektelenség, a segítség nélküliség, együttérzés hiánya)... DE a lelkiismeretünk tiszta, és ez számít. Nem számít ki mit mond, mit pletykálnak, mit képzelődnek, mit gondolnak. A tények tények. Az igazság igazság. Ezt nem lehet meghamisítani képzelgésekkel, legendákkal, mende-mondákkal.

A tapasztalatunk az, hogy a kommunikációs csatornák mintha szakadoznának, éppen ezért úgy döntöttünk, hogy személyes találkozóra van szükség, és folyamatban van a szervezése annak, hogy ismét személyesen taníthassunk, én jógát, Rob zent, és gnosztikus kereszténységet.

Jövő évtől a Balaton északi partján, Balaton-felvidéken megkezdjük az előadásokat, robogunk előre, nem törődve az akadályokkal, sőt inkább kihívásként éljük meg azokat :)

Tehát hamarosan élőben jelentkezünk.

Utóirat: A gyerekek iskolájával kapcsolatban is megyünk tovább, készülünk a bírósági tárgyalásra, habár a jogvédelem keretében álló halasztó hatály elrendelését is elutasították, de a Határozatokban a Hivatal is említi: "Elviekben az a lehetőség sem zárható ki, hogy ​ a tanuló egy külföldi iskola magántanulója legyen, miközben Magyarországon él,​ de ez csak abban az esetben lehetséges, ha a külföldi iskola Magyarország területén működik, vagy ​a tanuló külföldi tartózkodása során már korábban létrejött külföldi tanulói jogviszonyát hazatérését követően is meg akarja tartani​".
Ezért a jogainkkal és a lehetőségeinkkel szeretnénk élni, azonban nem vagyunk felelőtlen idióták - Noel és Natasa november elején be lett íratva a helyi általános iskolába magántanulóként. Tehát az Anyuka (Eszter) aggodalma alaptalan :)

Mert semmi nem számít, csak az ártatlanság, mert csak a Gyerekek/Ártatlanok számítanak, minden más lényegtelen :)


Kézműves foglalkozáson a helyi könyvtárba

A panda malackák: Bubu és Lulu

Télapó ünnepségen :)