Csak nyugalom

Manapság a nyugalom, és annak megtartása kincs.
Az, hogy a jóga, és a jóga oktatása felé vettem az irányt annak idején az életemben, nem hiába történt.

Immáron megértettem Szerelmem-Mesterem-Mindenem segítségével mi is a valódi küldetésem, mi az én misszióm, a feladatom az Ő életében, a Családom életében és mindenkiében.

A nyugalom, a nyugalom biztosítása, és annak megtartása. A Nyugalom Őrzőjévé válni a célom, ezért bezártam a kapukat, bezártam magamba a nyugalmat, őrzöm, táplálom, és amikor kell, amikor szükség lesz rá kiáramlik belőlem.

Most teszem a dolgom továbbra is fókuszálva a jógára, a jógán belül is a nyugalom elérésére. Dolgozom magamon, a nyugalmon. Néhányan követhetitek a belső munkámat, de a csendesség, a meghittség megőrzése érdekében a blogomat is zártra tettem... egyenlőre...

Tanulásról

Nahát szeptemberben ez épp aktuális téma szerte a világon. De mi is az, hogy tanulni? Hova rögzülnek a dolgok, és mik egyáltalán.
Személy szerint nekem szinte semmi nem maradt meg a fejemben az iskolai tananyagból. Viszont annál több a szerzett tudásom, itt arra gondolok, amik érdekeltek, utánajártam, és utánajárok mai napig is. Az internetnek köszönhetően pedig kedvemre elégíthetem ki tudásszomjamat. Akkor most miről is beszélünk amikor iskoláról esik szó?

Ráadásul az egészséges agy folyamatosan takarít, vagyis csak a lényeges dolgokat rögzíti, azaz amit nem használunk törlődik, teljesen felesleges terhelni az agyunkat lényegtelen dolgokkal.

Digitális világban élünk, a digitális forradalom korában. Aki ezt nem akarja tudomásul venni, az digitális analfabéta, elmaradott, visszahúzó erő, amely romboló irányba terel.

Szeparáció

Minden probléma okozója a szeparáció, a különválás, az elkülönülés.
Ha egyek lennénk az Istennel, a Gondoskodással, vagy a Teremtővel, ha mindennapjainkat kitöltené a vallás, nem egy elkülönült része lenne az életünknek, akkor a szívünk is képes lenne eggyé válni az értelmünkkel, döntéseink átitatódnának isteni gondoskodással, tökéletesek lennének.

Megerősítés

Igen, igen, igen. Erre van szükség, bíztatásra, reményre, hogy ne adjuk fel.

 

 

A lehúzó, romboló, reménytelen hozzáállás idejét múlt, felesleges, és sötét, mint egy fekete lyuk az univerzumban. Ha ilyennel találkozunk, csak engedjük el magunkat, mint az örvényben, és hagyjuk, hogy ez a negatív erő is elengedjen. Ne álljunk ellen, ne feszüljünk neki, mert az ugyanolyan idejét múlt és felesleges mozdulat, ráadásul ellenállásunk csak táplálja a negatív erőket.

 



Mosolyogjunk, hiszen pontosan tudjuk: "a felhők felett mindig kék az ég"..............