Szent Szél

 Az Atlanti-óceán közepén az időjárás igencsak meghatározó, és bizony a szeles idő dominál.

Amióta viszont beköltöztünk a sziget közepére, és aránylag magas helyre, gyakorlatilag nap mint nap a szél az úr. A templomot és minket is soha nem tapasztalt módon fúj át. 

Amikor elkezdtem buddhizmussal foglalkozni, sokat gondoltam arra, hogy milyen szívesen elmennék Tibetbe, de az is megfordult a fejemben, hogy milyen szeles hely lehet a világ teteje, és ez nem igazán vonzott.

Mára megbarátkoztam a széllel, sőt, állítom: a szél szent dolog.

Nem kicsi szelekről, vagy szellőkről beszélek, hanem mindennapos 50-60-70km/h-ás szelekről.

 Igy tehát nem volt kérdés, hogy a szél segítségével fogjuk megoldani a templom áramellátását.

 

Mert bizony be kellett látnunk, hogy a tudatunktól való függőség mellett áramfüggők is vagyunk, még az élő kenyér elkészítéséhez is szükség van az áramra, ugyanis 18 órát kell a kultúrát melegen tartani, amiben a joghurtkészítő nagy segítség.

Mindenesetre nagyon sokat segített az utóbbi egy hónapban ez a sok szél a tudatunkat is kitisztítani, nem csak a levegőt a templomban. Minden egyes fújással emlékeztet a valóságra, hogy a Föld bolygó forog, hogy az Atlanti-óceán közepén élünk, átjár a levegő kivűl és belül.

Ahogy eső is minden módon megfordul erre (itt írtam már erről 11 éve, amikor Faialon éltünk) úgy a szél is különböző formában érkezik, olyan is volt, hogy tejködben 30-40km-es szél fújt, gyakorlatilag ilyenkor egy rohanó felhőben éreztük magunkat, elképesztő milyen sokféle módon nyilvánul meg a természet.

A szélnek köszönhetően viszont jön-és megy minden, ami mindig emlékeztet az alapvető állapotra, amely mindent jellemez, hiszen MINDEN JÖN ÉS MEGY... és nem utolsósorban a legszuperebb szárítógép, persze nem akkor amikor tejköddel érkezik...

Összességében nagyon hálás vagyok a szélnek, hiszen víz és élelem nélkül egy darabig bírjuk, de levegő nélkül csak percekig, és a tiszta levegő, a Föld bolygó egyensúlya nagyban függ a széltől.

Sosem gondoltam volna, hogy ennyit fogok gyönyörködni a szél hangjában, és a mindent megmozgató, átalakító csodákban amelyeket létrehoz. Egy pillatra sem feledteti a valóságot.

✿​✿​✿

 

Nyugalom Uralom

 Megőrizni a nyugalmat az egyik legfontosabb feladatunk.

Ha nincs nyugalom, vagyis nyugtalanság van, akkor nincs béke, nincs boldogság.

A legfőbb támogatók a nyugalom elérésére:

- a növényi étkezés

- a jóga 

- a meditáció

- az együttérzés gyakorlása

Nem másokon kell uralkodni, nem az a hatalom, nem az az erő, hanem az, ha magunkon tudunk uralkodni, a nyugalmunkat képesek vagyunk megőrizni, megtartani.

Bódhidharma a barlang falának fordulva ült és hallgatott. Kint Huj-ko a magas hóban térdelt hiába, végül levágta és felmutatta egyik karját, hogy szóra bírja mesterét:
– Tanítványod szelleme nem ismer nyugalmat – mondta kétségbeesetten. – Könyörgök, békítsd meg!
– Hozd ide azt a nyughatatlan szellemed – szólt a pátriárka. – Megbékítem.
– Mihelyt keresem, megtalálhatatlan.
– Akkor meg is békült.

 

 A kép Hui-kót ábrázolja és Bódhidharmát

✿​✿​✿

 

 

Fordulópont

 Úgy látom abban vagyok, változó kornak is szokták hívni, de szerintem találóbb kifejezés a fordulópont, ami egyébként több is van egy ember élete alatt.

De tényleg, amikor eléri az ember az 50 éves kort ideje megállni, és elmélkedni azon, merre tovább.

Azt hiszem nálunk nem kérdés, hiszen mindketten, - sőt igazából a gyerekek is - buddhisták vagyunk.

Indiában hagyomány ebben a korban, hogy a szülők félrevonulnak, szerzetesek lesznek, elmennek az erdőbe élni, hátralépnek, vagyis teret engednek az utódoknak. Ez így helyes szerintem, innentől tisztán szellemi utat érdemes élni. Az anyagit, a matériát hátra kell hagyni. Már nem érdekes az érvényesülés, a karrier, az érdekek, illetve ha érdekes valami az csakis a gyermekek érdekei.

Tehát így vagyunk ezzel mi is, és mivel ezt tisztán a szívünkből érezzük, bevonzottunk egy olyan lehetőséget ami teret nyitott a további életünknek.

Vagyis kaptunk egy ajánlatot: a szigeten nagyon kedvező áron megvehetünk egy remetelakot. Nem sokat gondolkoztunk, nagyon gyorsan történt minden, és nagyon akadálytalanul.

Egy kicsit elrendeltetettnek éltem meg az egészet, sőt igazából azóta is eufórikus állapotban vagyok, a hitem a Teremtőben, és abban, hogy az EGYensúly része vagyok, csak erősödik napról-napra.

 Kilátás a teraszról

Az Élőlényeket akik velünk élnek, már oda menekítettük, és nagyon boldog önfeledt életet élnek szabadon, mi egyenlőre látogatni járunk őket, illetve takarítani, építgetni, szépítgetni a templomot, mert annak hívjuk.

 

Mivel a Kedves felszentelt buddhista lelkész és rangidős dharma tanító, jogszerűen buddhista templommá konvertálhatja a remetelakot, és mint Japánban, a zen buddhista pap a családjával élhet a templomban. Ez tehát a cél, de még nagyon sok munka áll előttünk.

A lelkesedés mint mindig, töretlen, a hitünk pedig erős, és egymásba szorosan kapaszkodva haladunk előre.  

✿​✿​✿

 

Bicikli

 De béna szó ez - bicikli -  nyilván a "bicycle" szóból ered, vagyis kétkerekű, de az sem a legpontosabb,  a kerékpár már egy fokkal jobb, azonban mindezek a szavak nem mondnak semmit, ha még nem ültél rajta.

Márpedig én elég korán kezdtem szerencsére, sőt a rajongásom a két kerék irányába odáig fajult, hogy végül ahogy 18 éves lettem, azonnal letettem a jogosítványt motorra.

Nade ne ugorjunk ennyit előre.

Ezen a képen nagyjából 10 éves lehetek. Dömösön készült, az anyai Nagyapám szülőfalujában, ez a bicikli is a családjától van, sőt még az is lehet Ő is tekert vele. Hát én ezen tanultam meg biciklizni igazán, és bizony ekkora kerékpárral már tudomány volt a hajtás. Igazi parasztbicikli volt, de betekertem vele az egész falut, sőt a Rámszakadékig is felmentem vele, majd imádtam ahogy gurulok le a hegyről.

Aztán szegényt kivégeztem az állandó dobálással, ugyanis csak úgy tudtam leszállni róla, hogy én az egyik irányba ugrottam, a biciklit pedig repítettem a másik irányba.  

Majd jött a csoda kétkeréken, a motorozás! Apu vett ugyanis egy Romet Motort 12 éves koromban, és megengedte, sőt bíztatott, hogy tanuljak meg motorozni. Nos, onnantól totál elszállásban volt részem, csak felhúzattam a Rámszakadékhoz, majd lekapcsolt motorral lesiklottam, bár volt, hogy elestem, és akkor egy darabig nem ültem fel rá, zavart, hogy büdös, hangos, meg forró a kipufogója, amivel jó néhányszor megégettem magam, mégis amikor 18 éves lettem, az első dolgom volt, hogy motorra letettem a jogosítványt. Autóra sosem akartam, azt mondtam az autókra, hogy gyufásdobozok, és röhejesek az emberek ahogy ülnek benne.

(Mai napig nem is tettem le a B-s jogsit, és nem is fogom.)

Aztán hiába dolgoztam, és kerestem pénzt, vágyakoztam nagyon, a környezetem nem engedte a motorozást, amitől elég frusztrált voltam, de hamar találtam megoldást, a sógoromtól elkönyörögtem a Hollandiából szerzett igazi városi hófehér biciklit, amit a Nővéremnek szánt, de csak porosodott a kamrában, majd felújíttattam, szerelőhöz jártam vele, beállíttattam magamnak, és onnantól, ahova csak tudtam, azzal jártam, még éjszaka, bulizni is.

Egész Budapestet körbekerekeztem vele.

Majd jött a változás az életemben, a "level" vagyis szint lépés, amikor megismertem Őt, az életem Értelmét, akinek ráadásul több biciklije is volt, köztük egy agyváltós KTM, és innentől a Szerelmemmel együtt tekerhettem tovább, majd később a Gyermekeinkkel akiket gyerekülésben vittünk magunkkal. Elmondhatatlanul élveztük az életet.

                                                                    Máltán Natinkával

 

Azóta a gyerekeket is megtanította Apukájuk tekerni, és igazi biciklis család lettünk.

 

Bár volt autónk, még lakó is, de mindig próbáltunk zöldek maradni, végül most, hogy mind a hatan tudunk biciklizni, letettük végleg az autót. Pont itt a szigeten, ahol mindenkinek, de szó szerint mindenkinek van autója - Ha van egy három fős család, akkor 3 autó van a családban. 

Mindenki le akart beszélni, hogy ide biciklit vegyünk, - "Ááá, - mondták - "itt nem nagyon lehet menni biciklivel". Valóban nagyon kemény, a sok emelkedő-lejtő váltakozása igazi kihívás.

De nem adtuk fel, és itt is lett 6 biciklink:

 De igaza volt a helyieknek, nem éppen biciklis terep a sziget. Ezért edzenünk kellett: 

Hónapok óta tekerünk, és egyre jobbak vagyunk 😎

Már egész jól leküzdjük az emelkedőket, persze a 10%-os-on toljuk a bringákat, de akkor is haladunk, közlekedünk.

 ... és a kerek - kerekes - tekerő történetünk itt nem ér véget, folytatása következik!

 

✿​✿​✿

 

 

 

PaCKolások

 Szeretnék megosztani Veletek egy szuper csapatot, a Málaga Express csomagküldő szolgálatot - LINK

Gyakorlatilag velük költözünk el Magyarországról.

Annak idején írtam, hogy Máltáról ide Azorira a máltai postával költöztünk el 12 zsákkal.

Most sokkal durvább a helyzet.

Egyrészt azóta nem lehet zsákokat küldeni, automatizált rendszerek vannak, ahol beakadhatnak a zsákok, senki nem vállalja, csak a dobozokat.

Sajnos én ezt nem tudtam még egy pár éve, gondoltam bezsákolom megint magunkat, most viszont az otthoniaknak kell bedobozolniuk a zsákokat, amit innen is nagyon hálásan köszönök.

Zsákokban mindenünk még a balatoni ház padlásán

Másrészt most több mint 2x annyi a cuccunk. Szóval itt már nem babra megy a játék. Hiába, hatan vagyunk, mindenkinek vannak már személyes dolgai, nem lehet pusztán 6 bőrönddel kiköltözni.

Például a karácsonyt is úgy oldottuk meg, hogy a Gyerekek inkább az otthoni játékaikat és könyveiket kérték, így egy közel 30kg-os dobozt összeállítottak 3 zsákból, és az volt a fő ajándék. Más kérdés, hogy nagyon izgalmas volt várni, hogy ideér-e időben a csomag a karácsonyi őrületben, de ideért, sőt végül előbb is, így betettük a fa alá, és csak Szent Este nyitottuk ki. Büszke is voltam a Gyerekek kitartására, én bírtam a legnehezebben 😆

Adományos karácsonyfánk egy kedves szomszédtól, mellette balra a doboz Magyarországról.

 

Eddig egy csomag sem tűnt el, bár olyan volt, hogy majdnem egy hónapig utazott, ez van, mégis csak az óceán közepén vagyunk.

Nos tehát lassan itt van az otthonunk, ugyanis a személyes tárgyaink teszik még otthonosabbá az életünket.

✿​✿​✿

Kupaktanács

 Az, hogy hogyan tanulunk folyamatosan változik, mert mi is változunk, a körülmények is változnak, és az érdeklődési körök is.

Márpedig a szabad tanulás lényege, hogy elsősorban az érdeklődési körnek megfelelően tanuljanak a gyerekek. Mert ha valamit mélyen megértenek sokkal többet ér, mintha valamit bemagolnak. Ez utóbbi gyakorlatilag az első adandó alkalommal törlődik.

Mit is tanultam én az iskolában? Helyezkedni, számítani, azt, hogy hogyan tudok érvényesülni, a kegyetlenséget hogyan tudom túlélni. Amit ezen kívül ténylegesen tudok, nem az iskolában tanultam meg.

Például amikor a Természetgyógyász vizsgáimra készültem, újra tanultam az alapoktól a kémiát, a biológiát, mert a mélyére akartam ásni a dolgoknak, az összefüggéseket kerestem, és meg akartam érteni az egészet, holisztikusan szerettem volna látni mindent. 

Ráadásul mai napig tanulok, a gyerekekkel pedig rengeteget.

Namármostan, a "Kupaktanács" egy újabb tanulási módszer az előadások (amiről már ITT írtam) és az egyéni felkészülések mellett. 

Reggeli után bemelegítésként mindig másvalaki amolyan kiselőadást tart amit együtt alaposan átbeszélünk. Például tegnap Noé búvárzsebkönyvből (már szerencsére azok is ideértek Magyarországról) felolvasott a Csíkos Kivi nevű madárról, ezért beszélgettünk Új-Zélandról, a történetéről, arról, hogy a maorik csak a 13. században települtek be, előtte teljesen felfedezetlen, ember-, sőt emlős mentes terület volt, a tojásokról, és azok emberi fogyasztásáról. Vagy múlt héten Natasa a kémia alapjairól beszélt amikor szóba került az atom kapcsán Hermész Triszmegisztosz Tabula Smaragdinája, az alkímia, és a szabadkőművesek, illetve a mesékből a boszorkányok.

Ezután a kb. félórás Kupaktanács után mindenki folytatja a tanulást egyénileg délelőtt, aki akar, még tovább merülhet a Kupaktanácson felvetődött kérdésekben, vagy folytatja az előző nap abbamaradt kutatását, olvasását, írását, gyakorlását.

Apropó gyakorlás. Már említettem, hogy a meditáció Flores óta része az életünknek, felkelés után, illetve lefekvés előtt 22-22 perc meditáció van leborulással. A Reggeli meditációk pedig kiegészültek Dharma beszéddel Rob által.

Ez mind az életünk része, vagyis mindig tanulunk, örök tanítványok vagyunk. 

A kép még karácsonykor készült, mögöttünk a tibeti Thangka ami szintén megérkezett már Magyarországról, és mindig az otthonunk része volt, a kék sál egy mongol buddhista Khata, azaz üdvözlő sál Mongóliából, amit még Rob kapott. 

✿​✿​✿

Élőlények körülöttünk

Írtam már Yamagóról a kakasról, és Miciről, akit azóta inkább gyilkosnak hívunk - sajnos nagyon sok kismadarat levadászott, néhányat meg tudtunk menteni, de volt akit nem 😢 

Azóta Yamagó megvakult az egyik szemére egy kakasviadalban, állítólag pont a közellátó szemére, ami miatt sokkal nehezebben vesz észre közeledő dolgokat, például egy autót. Szegényke csak körbe-körbe forog, ha valamilyen zajt hall a közelében. Tehát eldöntöttük, hogy Őt mindenképpen a gyámságunk alá vesszük. 

Yamagó a kakaska

 

Itt látszik valamennyire a rossz szeme

Igenám, de Yamagónak még volt 4 tyúkja, akik jöttek vele, a rendszeres etetéstől pedig a tyúkok elkezdtek tojni, és egyszer csak az egyik tyúk, akit Házinéninek neveztünk el, ráült a tojásokra, és kotlani kezdett. Általában máskor otthagyták a tojásokat, és nap végén amikor visszatértek a romos házba (ott alszanak vagy 50-en a környék szabadon élő tyúkjai és kakasai) a tojásokat eltettük.

 

                                                                         Házinéni

Tehát Házinéni úgy döntött nem megy haza aludni, hanem itt marad velünk, egy hét múlva pedig a Lánya is (hasonlít Házinénire csak fiatalabb, ezért úgy neveztük el, hogy a Házinéni Lánya) ráült a tojásokra.

Pontosan 3 hét múlva kikelt az 1-es csapat, 1 hétre rá pedig a 2-es csapat, így lett még 8 kiscsibe velünk.

Házinéni Lánya a csibéivel

 

Ugye mi nem eszünk húst, nem bántjuk Őket, sőt Natasa és én a tojást sem esszük meg, igyekszünk biztonságot és esővédett (az óceán közepén vagyunk, tehát rengeteget esik az eső) helyeket kialakítani nekik, egésznap szabadon vannak, etetjük őket, de elmennek kapirgászni is a közeli szántóföldekre is. 

Namármostan (ahogy Lukács tanár úr mondaná 😃) még nyáron lett két kisnyuszink is - azóta sem hevertük ki, hogy a tengerimalacokat el kellett ajándékoznunk. Azért nyuszi, mert így alakult, akitől kaptuk őket azt mondta két kislány. Hát nem azok, egy fiú és egy lány. Ez elgondolkoztatott minket, hogyan fogunk velük együtt élni, és úgy döntöttünk szabadon. A madarak is szabadon élnek velünk, ezért a nyuszikat is kiengedtük az udvarra. Eleinte bezártuk őket éjszakára, de úgy láttuk szépen védik a területüket, már a Gyilkos Micivel (macska) is találkoztak, tehát éjjel-nappal kint vannak. Persze építettünk egy kerítést, hogy az útra ne menjenek ki, az autóktól megvédjük őket. Mini a lány és Pihi a fiú, nagyon boldog, bátor és kedves kisnyuszik. Érdekes, hogy nem félnek senkitől, és semmitől, ez nagyon megnyugtat engem, mert már kislány korom óta ez volt a szívfájdalmam, hogy félnek tőlem az állatok. 

Mini, a lány nyuszi nyalja a sót a búvárruháról

Pihi a fiú nyuszi Natasával

Jó érzés ahogy az élőlények bíznak bennem, sőt számítanak a segítségünkre - egyszer a Házinéni Lánya kiabálva jött haza, és folyamatosan riasztott, kinéztem, és láttam, hogy hiányzik két kiscsibe. Ahogy elmentünk a keresésükre csöndben figyelt, és nagyon boldog volt amikor a megkerült kiscsibéivel tértünk vissza.

Csodálatos ahogy együtt élnek ezek a kis élőlények, sokat figyeljük őket, állandóan van valami esemény a ház körül, de meséljenek a képek, meg egy rövid videó: 

 

 

Natasa a csibékkel

Bunkóka

 

Hófehérke

Hófehérke Noéval

Csicsi, Kabátos, Pötyi, hátul pedig a Tarka

Gyorsan nőnek, azóta a Házinéni már nem engedi magához a csibéket, ezért Natasa lett a Tyúkanyójuk

✿​✿​✿