Érettségi

 Noel, legnagyobb gyermekünk megérett.

 

Csodálatos Érettségit írt, többször elsírtam magam, és valóban azt éreztem amikor olvastam, hogy érett lett, megért az életre.

Mert nem a lexikális tudás alapján érik meg valaki az életre, hanem amikor megérti önmagát, felismeri a célját és a küldetését az életben.

Nagyon hálás vagyok a WRA iskolának, hogy támogatott minket, és segített eljutni Noelnek háborítatlanul, és szabadon idáig.

A továbblépés pedig Noel számára adott: az Apukája által alapított Főiskolára megy tovább, A Tan Kapuja Buddhista Főiskolára. Mivel itt megalapítottuk az Azori Buddhista Szervezetet, amelynek az alelnöke, majd később elnöke lesz.  

"I would like to teach people about Buddhism and
philosophy in the future. If everybody knew the teachings of Buddha, the great Greek philosophers or the Zen masters, the world would be different. If all people on Earth meditated once in a while instead of fighting against each other, we would live a better life."

Írta Noel a dolgozatában...

                               Ez egy képernyőkép az Érettségi Ünnepről, a teljes videó itt található.

 

 

✿​✿​✿

 

Bicikli 2, avagy a motorozásom története

 Már előre szólok, hogy lesz harmadik rész is, ugyanis azóta további fejlemények vannak a közlekedésünkben.

De akkor térjünk először is vissza ahhoz, hogy 18 évesen tehát letettem a jogosítványt motorra. Ahogy írtam már, soha nem akartam autóra, egyszerűen nem éreztem magam szabadnak, és biztonságban egy - ahogy akkoriban mondtam - "gyufásdobozban".

Többször tettem kísérletet motor vásárlásra, de mindig sikertelenül, a környezetem nem engedte, de erről is már írtam.

Tehát a motor utáni rajongásom plátói volt, de igazából nem csak a körülmények miatt, hanem bántott mindig is a gondolat, hogy szennyezem a környezetet a fosszilis üzemanyaggal.

Amikor megérkeztek az első elektromos motorok akkor pedig a magas áruk miatt még inkább plátóinak tünt az egész motorozásom, és a gyerekek mellett a felelősségem miatt teljesen homályba veszett ez az álmom.  

Tavaly viszont ahogy írtam, rá kellett jönnünk, hogy valóban nagyon kemény a szigeten a biciklizés. A kemény edzések ellenére sem tudtunk jól haladni, így ismét keresgélni kezdtünk megoldást a közlekedésünkre. Ekkor talált rá Kedves a Yamaha Booster Easy-re ami egy elektromos motor rásegítéses bicikli.

 Amikor megláttam, azt mondtam, igen, ez az, végre lehet motorom, mert ránézésre motor, a vastag kerekeinek köszönhetően pedig nagyon stabil az utakon. Lejtőn lefelé nyugodtan lehet vele gyorsulni akár 50km/h-ra is, teljesen jól tart, igazi motor élményt ad.

Persze bicikli ami elektromos motorral segít a pedálozás közben, vagyis "pedelec" nem "e-bike", tehát tekerni kell, nincs lazsálás, de nem is akarok lazítani, igazi edzés ez; belehalás, térd-, boka- és csípősérülések nélkül. Egyszerűen imádom. Látszik is a rengeteg képről amit készítettem róla.

 

 

Az, hogy hozzáteszek a saját erőmmel a mozgáshoz, és nem passzívan ülök a motoron nagyon sokat jelent. Most értettem meg igazán, hogy valójában soha nem is akartam mást, a környezetemre fogtam, és minden másra, de lehetett volna mindig is motorom ha nagyon akartam volna. Igazából sosem akartam büdös, hangos motort, amin csak ülök, húzom a gázt, és száguldozok vele, állandóan bütykölni kell, és vizsgáztatni, meg parkolni vele, és még sorolhatnám...

Ez a Yamaha Booster Easy teljesen megadta azt amire mindig is vágytam. A szabad, csendes közlekedést, azt, hogy ha kell még fel is tudom emelni, szaga pedig csak a trágyától van, amibe belehajtok a tehenek között.

Több mint egy bicikli, mert nagyon stabil az úton, nem érezni a sebességet (egy átlagos kerékpár 20-30km/h felett már szét akar esni alattunk), ha kiválasztom a "high" módot, még a legkeményebb emelkedőn (vagyis felitőn - régen használt szó, a lejtő ellenéte) is feltekerek vele.

Természetesen mindenkinek lett egy ilyen fantasztikus járműve a családban, mert szerintünk ez egy életre szóló, és személyes tárgy.

 

Hamarosan jövök a közlekedésünk folytatásával, ami megint egy fordulat lesz az életemben.

 

✿​✿​✿

Szent Szél

 Az Atlanti-óceán közepén az időjárás igencsak meghatározó, és bizony a szeles idő dominál.

Amióta viszont beköltöztünk a sziget közepére, és aránylag magas helyre, gyakorlatilag nap mint nap a szél az úr. A templomot és minket is soha nem tapasztalt módon fúj át. 

Amikor elkezdtem buddhizmussal foglalkozni, sokat gondoltam arra, hogy milyen szívesen elmennék Tibetbe, de az is megfordult a fejemben, hogy milyen szeles hely lehet a világ teteje, és ez nem igazán vonzott.

Mára megbarátkoztam a széllel, sőt, állítom: a szél szent dolog.

Nem kicsi szelekről, vagy szellőkről beszélek, hanem mindennapos 50-60-70km/h-ás szelekről.

Felkelő Nap a Templom kertjében, a buddhista zászlót fújja a szél

 Igy tehát nem volt kérdés, hogy a szél segítségével fogjuk megoldani a templom áramellátását.

 

Szélturbina a Templom tetején

Mert bizony be kellett látnunk, hogy a tudatunktól való függőség mellett áramfüggők is vagyunk, még az élő kenyér elkészítéséhez is szükség van az áramra, ugyanis 18 órát kell a kultúrát melegen tartani, amiben a joghurtkészítő nagy segítség.

Mindenesetre nagyon sokat segített az utóbbi egy hónapban ez a sok szél a tudatunkat is kitisztítani, nem csak a levegőt a templomban. Minden egyes fújással emlékeztet a valóságra, hogy a Föld bolygó forog, hogy az Atlanti-óceán közepén élünk, átjár a levegő kivűl és belül.

Ahogy eső is minden módon megfordul erre (itt írtam már erről 11 éve, amikor Faialon éltünk) úgy a szél is különböző formában érkezik, olyan is volt, hogy tejködben 30-40km-es szél fújt, gyakorlatilag ilyenkor egy rohanó felhőben éreztük magunkat, elképesztő milyen sokféle módon nyilvánul meg a természet.

A szélnek köszönhetően viszont jön-és megy minden, ami mindig emlékeztet az alapvető állapotra, amely mindent jellemez, hiszen MINDEN JÖN ÉS MEGY... és nem utolsósorban a legszuperebb szárítógép, persze nem akkor amikor tejköddel érkezik...

Összességében nagyon hálás vagyok a szélnek, hiszen víz és élelem nélkül egy darabig bírjuk, de levegő nélkül csak percekig, és a tiszta levegő, a Föld bolygó egyensúlya nagyban függ a széltől.

Sosem gondoltam volna, hogy ennyit fogok gyönyörködni a szél hangjában, és a mindent megmozgató, átalakító csodákban amelyeket létrehoz. Egy pillatra sem feledteti a valóságot.

✿​✿​✿