Most egy nagy szünet, és lehet gondolkozni... leélni, megélni, túlélni...
Talán írtam már, hogy mindent újragondolunk, újraértelmezünk, hiszen semmi nem evidens, az Élet sem az.
De minek is van értelme? Leélni az életet, belehalni az életbe, a létezésbe? Vagy minden pillanatát átélni, törekedni az életre, az élet megtartására, sőt támogatni azt minden mozdulatunkkal?
Szóval mi úgy döntöttünk az utóbbinak van értelme. Lett volna lehetőségünk leélni az életünket békében, nyugalomban, egészségben, paradicsomi állapotok között az Azori szigeteken. Ám végül feladtuk ezt, és visszajöttünk Európába, vettünk egy lakóautót, és elindultunk világot megváltani. Követjük a szívünket, ha tudunk tanítunk, ha nem, akkor is. Mert minden tettünkbe beleszőttük a felelősséget, a szeretetet, az élet tiszteletét, azokat az értékeket, melyeket megértettünk, és képviselünk.
Azori szigetek egy pillanata
