2017. március 26., vasárnap

Itthontanulási tapasztalatok

Noel már harmadikos, Natasa második osztályos, Noé kiscsoportos óvodás. Be vannak íratva iskolába/óvodába, de itthon tanulnak/fejlődnek, a korosztályuknak készült tan-, és fejlesztő könyvekből, munkafüzetekből, és az internetről magyarul.

A tananyagot szabadon tanulják, viszont kötött időben. Mivel szinte mindig volt kisbaba a családban, ezért az évek során a napirendünk is kialakult rendszeres étkezésekkel, alvásokkal. Így lett a délelőtt mindenkinek egy aktív "asztalhoz ülős" időszak, és mivel nem járnak iskolába, nincsenek különbségek sem a hétköznapok-hétvégék, sem a tanév-szünetek között. Vagyis mindennap tanulunk délelőtt, igaz szombat-vasárnap egy könnyedebb, lazább keretek között, de ugyanúgy asztalhoz ülnek, és dolgoznak valamin (ma -vasárnap- például készülve a húsvétra, tojásokat rajzoltak, kiszínezték, és kivágták őket).



De mit is értünk tanulás alatt? A több éves tapasztalatommal én azt állítom, a tanulás mint fogalom két dologgal kimeríthető:
- ismeretek bővítése
- gyakorlás
Tehát az írás, olvasás, számolás, rajzolás, testmozgások gyakorlása az egyik alap, a másik pedig a környezetünk, a rendszerünk, a világunk megismerése kutatómunka végzésével, kérdésekkel-válaszokkal, és tapasztalatszerzéssel.
Minden egyéb: magolás, erőltetés, gondolatok behatárolása - manipuláció, felesleges és eredmény nélküli.

A tankönyvekre, de inkább munkafüzetekre is csak azért van szükségünk, mert 4 gyerek mellett már nem futja az időmből feladatokat készíteni, nekem így könnyebb.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy kizárólag tankönyvekből tanulunk. Fogalmazásokat (meséket) írnak, vagy játékos feladatokat  találunk ki együtt, sőt annyira beépült az életünkbe a tanulás, hogy azt vettem észre a napokban, hogy a kistestvérükkel is feladatokat oldatnak meg játék közben (lábukkal kaput csináltak és csak akkor lehetett átmenni, ha megfejtette a kérdést). Ráadásul már Noénak is természetes, hogy délelőttönként tanulunk, és igyekszik is ebben részt venni a maga módján, a korához illő feladatokkal, amelyeket pedig sokszor a nagyobbak találnak ki, tehát csodálatosan működik itthon a tanulás.


Feladatok a 4 éves Noénak (pontösszekötő, színező, különbségkereső...)

A legfontosabb pedig, hogy mi szülők egyáltalán nem görcsölünk a tanításukon. Inkább azon dolgozunk, hogy az igényeiket maximálisan kielégítsük. Hiszünk a példamutatásban, és bízunk a Gyermekeinkben, az életet pedig együtt éljük meg, együtt játszunk tanulva - együtt tanulunk játszva.






2017. március 22., szerda

Nem magunkért mentünk volna

Nem kaptunk vízumot, mert nem vettek komolyan. Tehát a helyzet az, hogy lakóautóval nem tudunk Koreába menni.
Hát megint újratervezünk.

Az orosz vízumközpont előtt, még remélve, hogy várnak.

Ez nem a mi problémánk, nem magunkért mentünk volna...

2017. március 2., csütörtök

Hogy is történt?

Amikor ezt a blogot elkezdtem írni, az Azori szigeteken, Faialon éltünk egy nagy házban, és éppen kezdtünk volna berendezkedni egy még nagyobb házba három csodálatos Gyermekünkkel, és a Toyota Priusunkkal...


... és ekkor történt Párizsban a Charlie Hebdo terrortámadás.

Ez mélyen megrázott minket, úgy éreztük (főleg Ő) tennünk kell valamit, az emberiség válságban van, segítenünk kell.
Sokan ebben az időben úgy döntöttek, hogy a közösségi oldalon a profilképüket megváltoztatják "Én vagyok Charlie" feliratra, kifejezve így empátiájukat, és részvétüket.

Ő pedig nyilvánosan kinyilatkoztatta önmagát: ÉN VAGYOK KRISZTUS

Ezzel azt mondta, és mai napig mondja, hogy a világ csak akkor menthető meg ha mi mind Jézus Krisztusokká leszünk. Ha ennyien Charlie-kká tudtak lenni, Jézus Krisztussá miért is nem?

Hogy mit jelent ez? Itt olvasható.

Ezután nagyon erős szellemi munka következett, és az óceáni miliő (delfinek, bálnák, szelek, áramlatok...) segítségével hamarosan kirajzolódott mi a dolgunk.

Így jutottunk el lassan, számtalan akadályon keresztül oda, hogy visszatértünk a kontinensre, vettünk egy lakóautót, és hamarosan megyünk az orosz konzulátusra a vízumokért, hogy elmenjünk Koreába demonstrálni az Életért - János Jelenések Könyve szerint.