Fázunk

Szó szerint fázunk, mármint fával foglalkozunk :) "Aki fázik, fát keres."

Tavaly gázzal (cserépkályhával-gázpalackkal=hérával) és elektromos radiátorokkal végigcsináltuk a telet, és mivel tavasszal kiderült, hogy valaki feljelentett minket (állítólag a hérát már hivatalosan nem engedélyezik) idén kénytelenek vagyunk a cserépkályhát hagyományos módon használni, tüzet kell raknunk benne, aminek nagyon nem örülünk, ezért próbálunk itt is emberi, a lehetőségeinkhez képest jó megoldást találni:

Először is ültettünk 29db gyümölcsfát:

 A vízóra aknájában áztattuk Őket, ahol egész évben áll a "Balaton" :D 

 Gödrök ásása,

 a föld előkészítése,

...és már a helyükön.

Miért pont 29-et? Mert 7 féle gyümölcs (alma, cseresznye, kajszi, körte, meggy, őszibarack, szilva) 4-4 fajtáját ültettük el, a faiskolában pedig a kedves Csemete Nevelőtől kaptak a Gyerekek egy nektarint ajándékba <3 innen

A kályhába a fát pedig gyűjtjük az erdőből, bár Erdőgazdálkodóként foglalkozhatnék fakitermeléssel, eszünkbe se jut fát kivágni. Azt a fát szedjük össze amit az erdő elenged, ami kiszáradt, nincs már élet benne.

 Egy akkumulátoros faszobrásszal felaprítjuk őket még az erdőben.

Mert ha hiszitek, ha nem, több mint egy éve nem tudjuk a házba bekötni a vezetékes gázt az utcából, olyan szintű bürokrácia, és kapzsiság van jelen, hogy nem, vagy alig tudunk egyről a kettőre lépni gázügyben.

Tisztában vagyunk vele, hogy nem a végső, és tökéletes megoldás a földgáz sem - mert a tökéletes megoldás a hidrogén és az oxigén, a víz és a zöldenergia ötvözése, és a közlekedés jövője sem az akkumulátoros autóké, hanem a hidrogén meghajtású üzemanyagcellás járműveké, ami jelenleg hidrogénkút hiányában (legközelebb Ausztriában van) nem elérhető, ahogy az önnfenntartó hidrogén és oxigén alapú mobil otthon sem megvalósítható egyenlőre...

Őszi jelentés

Megkezdődött az iskola, mi ezt egy kisebb kompromisszummal tettük meg, bejárunk heti egyszer korrepetálásra, illetve lehetőségük van a Gyerekeknek megismerkedni az osztálytársaikkal is napközi és óralátogatás során.
Sajnos a harmadik eset után már meg is történt az első bántalmazás :( csúfolták és kővel dobálták Natasát és Noét az udvaron. Egyesek szerint ez normális, és ezt el kell fogadni. Szerintem meg nem, és a Gyerekeink szerint sem, így nem értve a helyzetet Natasa elsírta magát.
 Vannak gyerekek akik otthonról hozzák az agressziót, az erőszakot és a bántalmazást, úgy mondják "nehezen kezelhetők" - ezek a gyerekek itt vidéken szerencsére kevesen vannak, mégis már nincs lehetőség arra, hogy magántanulóvá legyenek (új közoktatási törvény), ez már nem indok, hogy egy egész osztály, vagy gyerekközösség, de akár a tanár életét is megkeseríti. Ezért a mi Gyerekeink fognak itthon maradni amíg csak lehet, nem igaz, hogy a kegyetlenkedést el kell fogadni. Továbbra is ellenállunk a rossznak!

Másik esemény amely meghatározott a jóga mellett mostanában az a Képviselőválasztás, amelyre jelentkeztem is. Úgy gondoltam szívesen képviselem az élőlények, a környezet, a növény és állatvilág, a Föld bolygó érdekét.

Sikeresen nem jutottam be a Testületbe :D egy szavazat híján, ja és magamra nem szavaztam :D Ő pedig mivel elutasítja a vallás és a politika minden formáját, el se ment szavazni <3

Anitja ✿ műhelye

Anitja ✿ műhelye

 Balatonrendesen minden hónap utolsó szombatján Anitja ✿ műhelye - ennek az előadásnak az anyagát olvashatjátok most itt, melynek a címe:

Harmóniában a természettel

Természetgyógyász tanulmányaim alatt ismerkedtem meg egy számomra áttörő fogalommal, a holisztikus látásmóddal. Ugyanis a természetgyógyászatban alap, hogy a "beteget" vagy inkább az egyént holisztikusan kell szemlélni.

Ez annyit jelent röviden, hogy az embert átfogóan tekintjük: az életmódját, a családi állapotát, az életkörülményeit, a szokásait, és nem csak a betegségét, és a tüneteit.

Ezt a szót akkor elmentettem a szívembe, és azóta is mindent igyekszem így megközelíteni. Tehát nemcsak egyén szintjén, hanem globálisan.

Ha így nézünk rá a természetre, és belátjuk, hogy annak részei vagyunk, akkor megvilágosodik számunkra, hogy mennyire eltávolodtunk a természettől, mind a saját belső természetünkre gondolok, mind a külső természeti elemekre.

Általában négy fizikai elemet említenek: víz, tűz, föld, levegő - ha megvizsgáljuk ezeket az elemeket, rájöhetünk, hogy ezek mind bennünk is megtalálhatóak, és igazából mi magunk is elemek vagyunk.

Azonban léteznek metafizikai elemek: az idő, a fény és az élet, amelyek a fizikai valóság előtt is léteznek, végtelenek, és az ember valódi természete a Krisztus tanítása szerint.

A mai ember leginkább a fizikai valóságot éli meg, ráadásul azt is virtuálisan. Nincs tudomásunk egy sor tényről, csak arról, amit olvasunk, hallunk, látunk. Az érzékszerveinkre hagyatkozunk, a fizikai testünk által akarjuk megélni a valóságot.

A valódi harmónia, a béke, ott kezdődik ha az ember harmóniában van önmagával, a saját emberi természetével.

Hogyan is tudjuk ezt elérni? Számtalan módszer létezik, és igazából mindenki megtalálhatja az önmaga módszerét, én csak néhányat említek, kezdve a legegyszerűbekkel, amelyekkel a fizikai testünket stimuláljuk, és így segíthet önmagunkhoz téríteni:

Hideg vizes zuhany - csaphideg vízzel zuhanyozás

Harmatos fűben járás - reggel mezítláb sétálni a fűben rögtön felkelés után

Tratak - gyertyafény nézése

De ebben segítenek a Jóga és a Meditáció is.

A jógában kiemelt fontosságú a légzőgyakorlat, az elsődleges kapcsolatunk a környezetünkkel (levegő nélkül csupán néhány percig bírjuk!). Tehát törekedjünk a lehető legtisztább levegőre - itt megemlítettem a tűzgyújtás, és a füstölés problémáját, ami a levegőt elszennyezi.

A második legfontosabb kapcsolatunk a környezettel az emésztésen keresztül (víz nélkül néhány napig, és élelem nélkül néhány hétig bírjuk) történik. Tehát törekedjünk a lehető legtisztább étel és ital elfogyasztására - itt megemlítettem, hogy a testünket és az elménket is képesek vagyunk stimulálni az étellel, és itallal, ezért óvatosnak kell lennünk.

De ahogy említettem, akár az egész Föld bolygót lakóival együtt szemlélhetjük holisztikusan, akkor viszont nem csak a belső természetünk megóvása, és visszaszerzése kell, hogy a célunk legyen, hanem ugyanígy a külső, vagyis a környezetünk megóvása is - itt mint háziasszony beszéltem vegyszermentes tisztítási lehetőségekről, és egy kímélő háztartás vezetéséről (például: ecet, illóolaj, mosószóda használata, eldobható anyagok kiváltása mosható és újrahasználható anyagokkal  (például mosogatószivacs helyett saját varrt használt textilből mosogatórongy készítése, vagy rongyzsebkendő készítése maradék ágyneműből)).

De térjünk vissza belső természetünk visszaszerzéséhez, amelyet egy nagyon egyszerű gyakorlattal, a relaxációval is megtehetünk. Itt tartottam egy relaxációt, melyből mindenki mosolyogva ült fel :)

Össznépi panasz

Sosem értettem a panaszkodós embereket, és azt sem miért csak akkor tud két ember kapcsolódni ha van közös dolog amire panaszkodhatnak.

Így veszítettem el Barátnőmet is, amikor én úgy döntöttem nincs mire panaszkodnom. Már nem volt olyan amihez tudott volna kapcsolódni.

Összejönnek emberek, és panaszkodnak. Ez tartja össze őket, és ha Te nem panaszkodsz, furán néznek Rád, Te vagy a különc, a bolond, a hibbant.

Napjainkban aktuális egy gigapanaszáradat, a klímaválság, a klímakatasztrófa, a klímaváltozás - na ez manapság mindent visz, most aztán lehet szídni a természetet, az embereket, az időjárást, lehet panaszkodni bőven. Jöhet az össznépi panaszáradat.

Úgy döntöttem én ebbe nem megyek bele. Inkább tartok előre, a lehető legjobbat kihozom magamból, a gondolataimból, a szavaimból és a cselekedeteimből. Teszem amit tudok, és jónak gondolok, a mérce az élet, az élet tisztelete, óvása, megmentése.

A kulcs az elégedettség. Ha elégedett vagyok, nem panaszkodom. Elégedett pedig azzal vagyok ami van. Ha klímakatasztrófa, akkor azzal. Mentem azt ami menthető, szeretem azt ami szerethető, használom azt ami van. A cél: nem panaszkodni, nem elégedetlenkedni vele, örülni, sőt hálásnak lenni azért ami van-marad-jut.

Most ez jutott, itt tartunk, így áll a bolygó helyzete. Eddig is a Teremtő kezében voltunk, ezután is ott leszünk.

Kislányként is azt mondtam mindig: MAJDCSAK LESZ VALAHOGY... és ez a "valahogy" a Teremtő döntése.

Egyéni szinten pedig mit is tehetünk? Évek óta írom, olvass vissza! :) 

Együtt élünk

Nagy lendülettel vágtunk bele tavasszal a Vesd Bele Magad program pályázatába. Gyalásóval (rendes híján) ástuk fel a kertet, ágyásokat alakítottunk ki, és mivel közel vagyunk a Balatonhoz és nagy a talajvíz mulcsozni próbáltuk a földet a tengerimalacok forgácsával, hogy lazább legyen. Arra nem is gondoltunk, hogy a forgácsban maradt néhány mag (malac-eleség) miatt a vaddisznók az egész kertet fel fogják túrni, és éppen akkor amikor az első magok kezdtek kibújni. Tanultunk belőle, azóta a kerítésnél etetjük a vadmalacokat takarmánykukoricával :)

Natasa mutatja a patanyomokat, megint itt voltak a vaddisznók :)

A Gyerekek pedig barátságban a vaddisznókkal kertészkednek tovább:

Nő azért a feltúrt saláta :) 

Noel mutatja a csemege kukoricát

Nő a retek...

 ...a répa...

...a hagyma...

...és a cukkini is.

Nem akarjuk megerősíteni a kerítést, ahogy a füvet sem daráljuk le, hagyjuk a virágokat nyílni. Mindig is egy "gazos", elvadult  kertre vágytam :) , csodaszép zöld minden, tele meglepetéssel, méhecskékkel, tarka virágokkal...

és madarakkal.

Nyári szünet ON

A két nagy levizsgázott a héten, már több vizsgát tettek (visszamenőleg minden osztályból) az utóbbi időben, tehát nem volt idegen számukra a jelenség, a légkör, az elvárás.

Szerencsére, vagy inkább nevezném a sors ajándékának, hogy a Badacsonytomaji Általános Iskola nagyon támogató. Elfogadták az életünket, a nézeteinket, látják a Gyerekeken, hogy okosak, értelmesek, csak éppen sajátos szemszögből néznek rá a világra. Mert világot jártak, a Földközi-tenger közepén éltek, majd az Atlanti-óceán közepén, most pedig erdőtulajdonosok a Balatonnál.

Ja, igen, az erdő: sikerült erdőgazdálkodónak regisztrálnom végül, tehát hamarosan megkezdhetjük a munkákat, amely elsőként még egy halom papír beszerzésével jár, és elhúzódik jó ideig, de ráérünk, az Erdő a Gyerekeké, és a jövő is, mi pedig Robbal addig is tesszük a dolgunkat, csináljuk a Balaton Spirit-et. Rob zen meditációt és előadásokat tart, a tartalmakat pedig a Facebookon vázolja. Én pedig  heti 2x jógafoglalkozást tartok, és ez teljességgel tölt el, érzem, hogy a helyemen vagyok, teszem a dolgom.

Noé is befejezte az ovit, és szeptembertől 1. osztályos lesz szintén a tomaji iskolában, természetesen Ő is magántanulóként. Natasa és Noel már most dolgozik a felkészítésén :) feladatokat csinálnak neki, vizsgáztatják :)

Noé megkapta a ballagási tarisznyáját az oviban

Némó fedezi fel a világot, nyílik mint egy csodálatos virág, angyali korban van, mi pedig gyönyörködünk benne.

Balaton Spirit

Aki követte az életünket, tudja, hogy a tavalyi évben vásárolt Balaton partján lévő erdőt parkosítani szeretnénk, és ott Balaton Spirit, vagy szebben hangozva Balaton Fénye Fesztivál keretében előadásokat tartani. Ezt elkezdve elsőként Balatonrendesen a Kultúrházban fogunk tartani holnaptól minden szombaton Sivananda Jóga és Zen meditáció foglalkozásokat, ez a plakátja a rendezvénynek:

Részletek:  https://www.facebook.com/balatonspirit

Környezetünk védelme

Különösebben nem szoktam hangoztatni, hogy mi mennyire tudatosan vagy környezetbarát módon élünk, mégis kapom a címkéket ezzel kapcsolatban. 

Azt viszont többször említettem, hogy védjük az életet, annak bármilyen formáját, és újragondolunk mindent ennek  figyelembevételével.

Soha nem mondtam azt, hogy "így" vagy "úgy" kell élni, legalábbis igyekszem ezt a kioktató stílust elkerülni, azt viszont állítom, hogy gondolkodni mindenki képes, és mielőtt döntést hozunk, meg kell tudnunk vizsgálni, hogy van-e értelme, segít-e ez valakin, vagy valamilyen problémát megold-e, az életet szolgálja, vagy pusztítja azt...

Éppen ezért sokat töröm a fejem a problémán, így születtek meg ezek az gondolataim, ötleteim, próbálkozásaim:

Környezetünk védelme

Környezetünk védelme 2.0

Környezetünk védelme 2.1

Kézzel mosásom története

Zacskók

Pinterest oldalam

Tehát meg lehet nyugodni, és inkább önmagunkkal foglalkozni, mert mi is csak próbálkozunk, és egyéni szinten tesszük a legtöbbet, amit tudunk, márpedig azt gondolom ez mindennél fontosabb.

De nem csak az állati szőrök-bőrök hordásával, a húsevéssel, a vadászattal és halászattal van baj, hanem az állatkertekkel, a delfináriumokkal, cirkuszokkal, és igazából minden olyan cselekedetünkkel ahol erőszakosan közelítjük meg a természetet. Ezért nem mentünk végül az Azori szigeteken delfin-, és bálnalesre erőszakosan hajóval üldözve ezeket a csodálatos tengeri élőlényeket. Vagy így nem esszük meg a táplálékukat, a tonhalat sem, ahogy egyébként a többi állatot sem az óceánokból, tengerekből, amelyet a tengerparti városokban, falvakban kínálgatnak a turistáknak, akik többsége pedig sajnos öntudatlanul az élménnyel együtt felfalja azokat.

Valójában ha belegondolunk csupa erőszakos dolgot teszünk, nézzük meg a fűnyírást, ahol virágok ezreit daráljuk le a kertünkben a beporzó rovarok elől, vagy az avar és zöldhulladék elégetése a komposztálás helyett, de mondhatnám a fa eltüzelését is.

Az erdő mellett lakunk, és büszkén mondhatom - bár elsőre nem találtunk olcsó megoldást (gázt és villanyt használtunk), és elég kemény telünk volt (gyakran volt 16-17 fok a házban) - de nem égettük el a fákat, nem fával fűtöttük az első telet. A drágább, de etikusabb megoldást választottuk.

Fókuszban a Jóga

Másfél éve írtam egy bejegyzést hasonló címmel, csak akkor az Erdő volt a fókuszban, de mivel azokkal a tervekkel megakadtunk, vagyis gyámhatósági és bürokráciai problémákba ütköztünk, például gond az, hogy a gyerekek nevére írattuk a területet, és még haszonélvezők sem vagyunk, tehát a hivatalos pályázat útján a pallójárdás sétány megépítését, a köz javára való megnyitást és parkosítást egyenlőre félretehetjük. Viszont lépésről-lépésre kitakaríthatjuk, magunknak kiépíthetünk fából sétányokat, és élvezhetjük az égerláp erdő csodáit.

Ugyanakkor február eleje óta tartom Balatonrendesen a Könytárban a jógaórákat, és ez nagyon inspirálóan hat rám, végre elkezdtem rendbe tenni a jógablogomat, kiegészítve saját képekkel, és azóta átgondolt tényekkel, plusz információkkal. Jelenleg olyan kompletten látom már a blogot, hogy nekivágtam könyvbe szerkeszteni, hátha egyszer azt is meglépem, vagy legalábbis átláthatóbban megoszthatom összeszerkesztett formában.

Ezek a képek még Azori-szigeteken készültek, de tervezem, hogy friss képekkel, esetleg videókkal is gazdagítsam a jógablogot, vagy a relaxáció szövegét felmondom, amit már olyan régen kértetek.

Nyárra pedig heti kétszer készülök jógaórát adni Balatonrendesen alkalmazkodva a nyaralókhoz, esetleg időjárástól függően az egyik foglalkozást a szabadban (Balaton partján) megtartani.

Mindeközben a gyerekek jól vannak, a nagyok járnak velem jógázni, és készülnek a vizsgáikra, Noé óvodás lett, egyenlőre boldogulunk, de amint lehet Ő is magántanuló lesz. 

Teszem a dolgom

Nincs semmi különös, teszem a dolgom továbbra is...

(egyenlőre a páros heteken is!) - RÉSZLETEK ITT és ITT

"Fellebbezésnek helye nincs"

A bíróság úgy döntött elutasítja a gyerekek amerikai iskoláját, tehát a tárgyalás a mi részünkről rosszul alakult, a Kormány lett a perben a győztes.

Arra pedig mai napig nem kaptam választ, miért írták bele mégis tavasz óta a Határozatokba, hogy lehetőségünk van megtartani a jogviszonyt, ha a gyerekek külföldön kezdték meg azt.

Hatalom mozgatta gépekkel állunk szembe, nem emberekkel....

A tárgyalás előtt

Beilleszkedni a társadalomba

Ez is egy közhely kérdés az otthontanulók felé: Hogyan fog a gyermek később beilleszkedni a társadalomba? Hogyan lesz a társadalom hasznos tagja? Hogyan fogja a társadalom szabályait elsajátítani és betartani?

Ezek valójában röhejes kérdések. Kezdjük ott, hogy az, hogy társadalom egy nagy katyvasz, egy civilizáció által generált, fogyasztói tömeget alkotó, állandóan kondicionált emberek sokaságát jelenti, akiknek jobb ha nincs önálló gondolata, jobb ha nem változtat, jobb ha a félelem segítségével kontrollálható.
Valahogy így gondolom, és azt tudom, hogy ahogy egy kicsit is öntudatra ébredtem gyerekként, ez ellen voltam, polgárpukkasztó akartam lenni, rendszerellenes, lázadó és egyedi. Ki akartam törni a birkalétből mindig is, és szerintem az emberek zöme a szíve mélyén hasonlóan van ezzel, a különbség csak az ki mennyire fél.

Amióta Rob tanítványa vagyok, tudom, hogy mindent, még a jól működő dolgokat is felül lehet és kell vizsgálni, mert lehet jobb még a jó is. Nem minden úgy van ahogy azt készen kapjuk, persze az a kényelmes, mindent bekajálni, mégis ha változtatni, változni akarunk mindig mindent újra kell gondolnunk.

Mondok egy egyszerű példát: most, hogy együtt élünk két kis tengerimalaccal új területeken gondolkozunk, például, hogy mit adjunk nekik enni, hogyan tehetnénk Őket minél boldogabbá. Persze a boltokban kapható mindenféle tengerimalac eledel, azt is kapnak, mégis a zöld az amit szívesen fogyasztanak. Nem messze tőlünk az erdőben elszaporodott a bambusz (gondolom valaki valamikor kikukázott egy tövet) már egy kisebb erdő lett belőle, gyönyörű zöld, még a tél közepén is. Kutatómunkába kezdtünk hát adhatunk-e a malacoknak belőle, persze magyarul szinte semmit nem találtunk, azonban angolul sok információ van róla, nagyon szeretik, tápláló, és C-vitaminban (ugye a tengerimalacoknak ez nagyon fontos, mert az ember mellett ők azok még akik nem képesek előállítani, mindenképpen kívülről kell bejuttatni) gazdag eledel a számukra a levele.

A bambuszevő pandamalacok a szobában épített kifutóban

Itt pedig a sajàt "bambuszerdejükben"

Szóval hiába szeretnénk konzerválni mindent, mert az ad biztonságot, hosszú távon nem fog működni, még annak sem aki váltig állítja, hogy Ő már nem tud változni.
Minden lehetséges. Ez egyetemes törvény.
Ahogy az is, hogy a változás, a változtatás visz előre.
Nem hiába ragaszkodom az Anitja címkéhez (szanszkritul múlandóságot, állandótlanságot, változást jelent).
Az, hogy mégis van valami ami örök, azt Ő tanítja, ITT.

Tehát visszatérve, nem kell a társadalom "hasznos" tagjának lenni, ennek a ma bukdácsoló, harácsoló, mindent elpusztító társadalomnak a része semmiképp.
A föld bolygót, és annak lakóit megmentő, a "hogyan segíthetek"-en töprengő társadalomnak viszont szeretném ha részesei lennének a Gyerekek, sőt azt hiszem mindannyian csak úgy maradhatunk életben ha a társadalom nagy része vagy egésze ebbe az irányba fordul.