Nincs hova menni, nincs miért maradni...

 Már régóta tervezzük hogyan is induljunk újra el. Nehéz ennyi kényelem és állás után újra útrakelni az az igazság. De ahogy a Kedves is mondta, nincs mire várnunk, nincs miért maradnunk, tehát megyünk.

Bátorság ez a javából, mert pontosan tudjuk, hogy nincs hova menni, az apokaliptikus állapot az egész Föld bolygón jelen van. De itt sincs maradásunk, tehát útrakelünk, a Teremtő vezet minket, ahogy eddig is.

Tesszük a dolgunkat: én tradicionális Sivananda jógát, Ő pedig Zent gyakorol.

Ezért létrehoztam egy Patreon oldalt ahol támogathatókká lettünk, viszonzásként pedig élő tanításokat adunk, képeket és videókat osztunk meg a spirituális utazásunkról, mert nem nyaralni megyünk, hanem dolgozni, tenni valamit az Emberiségért, az Élőlényekért, menteni a menthetőt.

A Gyerekek már nagyok, velünk együtt gyakorolnak, csodásan bontakozik ki az egyéniségük, mindenkinek helye van a családban, és része az életben, ahogy eddig is mindent együtt csináltunk, ezt az utat is együtt járjuk.

A Patreon oldal ahol közvetlen lehet minket támogatni ez: Illa's Spirit are creating Traditional Sivananda Yoga and Gnostic Zen online from the Beach | Patreon

A lakóautó elején a Zen kör a Kereszt és az Om jel

Határtalan nyugalom

 Valami megváltozott. Megnyugodtam, és nem múlik.

Ebben a határtalan nyugalomban pedig az álmaim is aktívan részt vesznek, és tartják a nyugalmat bennem.

Az oka nem kimondható, de mindenképp összetett, amolyan inkább megérettem a nyugalomra történt meg.

Mintha átkapcsoltak volna, és most nem számít semmi, nincs miért idegeskedni, nincs miért aggódni, a dolgok történnek körülöttem anélkül is, hogy részt veszek bennük az akaratommal, a véleményemmel, és a vágyaimmal. Nyugodt vagyok, és szemlélődöm. Lélegzem, és élek. Olyan, mintha rábíznám magam az óceán közepén a hullámokra.

Az okok tehát többen is vannak, de ők sem számítanak, csak neked kedves olvasó, ezért leírok néhányat amit megértettem, hátha te is találsz olyat ami a te életedben is jelen van, és meg tudsz nyugodni:

- apokalipszis van, ez a civilizáció összeomlani készül, megérett a változásra, ez ellen tenni nem lehet, és nem is kell...

- a civilizáción túl is van Élet, sőt, ott van csak igazán;

- a Teremtő vezet, a Természet tudja és teszi a dolgát;

- az Élőlények élnek, a Nap süt, vagy a Hold világít, az Ég kék vagy csillagos, a Felhők jönnek-mennek és néha esik az Eső, lélegzem, élek;

- az Éli Szútra megszületett Ő általa;

- van gyakorlatom: a jóga;

- csodálatosan növekednek a Gyermekeink;

és végül minden Jó és Rendben van, ahogy a relaxáció szövegében is kimondom számtalanszor...

Saját őrlésű búzából esznek lángost, saját készítésű joghurttal

Termő

 TERMŐ VAGYOK, 

A TEREMTŐ TEREMTETT TERMÉKENYSÉGGEL TERMŐRE, 

TEREMTMÉNYT TERMELEK, 

A TEREMTŐ TEREMTETTE TEREMTMÉNYT 💗

Az ár

 Mindennek megvan az ára. Annak például, hogy milyen életet élsz jelenleg, annak úgymond kifizetted az árát, és annak amire jelenleg vágysz, folyamatosan fizeted az árát. Vagyis az életünk olyan amilyenné tesszük. Tesszük ezt a döntéseinkkel, a tetteinkkel, de akár a gondolatainkkal is.

Ha keleti módon közelítjük ezt a dolgot karmának hívjuk, vagyis minden döntésünknek, tettünknek, és akár gondolatunknak következménye van, melyet mint egy bumeráng visszakapunk.

... és meg is érkeztünk a felelősséghez 😏

Aki figyeli az élet folyását, esetleg mélyebb rálátása van a dolgokra, pontosan tudja miről beszélek.

...és fizikai szinten is ugyanúgy visszaköszönnek ezek a dolgok, vegyünk egy nagyon egyszerű példát: ha nem tartom karban a testem, nem táplálkozom megfelelően annak előbb-utóbb ára lesz, vagy másnéven következménye, megbetegszem, leépülök. De annak is ára lesz ha túlságosan a fizikai szinten akarok megoldani mindent, például sokat edzek, és nagyon figyelek az étkezésemre, emiatt hajtom és sanyargatom magam. Ez ugyanúgy a megbetegedés és a leépülés felé vezethet. 

Már Buddha megmondta, hogy a KÖZÉPÚT mindig a helyes ...

Tehát ma sem mondtam semmi újat, csak úgy irogattam 😄

Mindenesetre érdemes az áron elmélkedni, hogy milyen áron jutunk el valahova, és ha eljutottunk, mit is kell fizetnünk ezért, nem másokat hibáztatni mindig, minden esetben...

Újratervezés

Nos, újraterveztünk. 

Az erdő mivel a Gyerekeké, eddig tabu volt, de a Gyerekek is, és mi is úgy döntöttünk, hogy azt is eladjuk, és akkor viszont a házzal együtt, mert úgy van értelme, úgy van értéke. EZ az új hirdetés.

A sok fa amit kivágtak a kerékpárút építése miatt a Gyerekek kártérítése lett. 

Annak idején ugye mi az erdőt vettük meg előbb, majd utána a házat. Nagyon sok tervünk volt, és mindenképpen kultúrálisan, szellemi vonalon szerettük volna megvalósítani azokat, tehát soha nem gondolkoztunk az erdő ledózerolásán, a fák kivágásán, és a terület feltöltésén. Úgy gondoltuk nekünk kell feltöltődni az erdőtől.

Kilátás az erkélyről

Kedden bementünk a Gyerekekkel a Gyámhatóságra, és közöltük mit szeretnénk, Ők pedig megértették, és elmagyarázták mi ennek a formája, hogyan lehet ezt véghez vinni. Ezek után teljesen világossá vált, hogy nem szabad külön eladni se a házat, se az erdőt. Ez így teljes, és tökéletes. Az erdő maga a paradicsom, a megnyugvás, óvni kell, védeni ezt az utolsó gyöngyszemet. Nagyon sok tervünk volt tényleg, be is nyújtottam az Önkormányzatnak: pallójárdás sétány, az erdőben rekreációs park létrehozása, jógázási és meditációs lehetőségek megteremtése. Úgy szeretnénk továbbadni, hogy ezeket a következő tulajdonos megvalósítja... Az Illa Berekben a Balaton Spirit-et továbbviszi...

Az épülő kerékpárút

Az erdőből a ház felé nézve

Az erdőből a Balaton felé nézve

A Balaton felől az erdő

A blog újraélesztése

... és miért is újabban ez a nagy írogatás? A válasz egyszerű: ráérek. 

- mert a gyerekek levizsgáztak, és amint lehet visszaíratjuk őket a WRA-ba (West River Academy) folytatjuk a szabadon tanulást, 

- mert a házat elengedtem, nem cicomázom, nem szépítgetem, ez már az új tulajdonosra vár, 

- méhbarát kertünk van, ami annyit jelent, hogy békén hagyjuk a növényeket, és a hagyjuk a virágokat kinyílni, a Teremtő teszi a dolgát, gondoskodik arról amiről kell,

- az étkezésünk leegyszerűsödött, így a főzésre szánt időm is kevesebb, csak a gyerekeknek főzök: zöldséglevest mindennap általában szejtánnal (együtt főzöm a levessel), másodiknak egy könnyű főzelék a szejtánnal, vagy valami amit szeretnek, például nokedli 😋, uzsonnára gyümölcs és naponta általában egy sütemény-, vagy palacsintasütés, illetve a kis paninikat sütöm a gyerekeknek (mint a zsömle) már nagyon rutinusan mindennap 12 db-ot, ezt friss zöldséggel, sajtokkal, növényi pástétomokkal, vagy saját készítésű lekvárral eszik reggelire és vacsorára, mi pedig a Kedvessel lepény-tej-gyümölcs-ön élünk. Ráadásul néhány hónapja a kétégős gáztűzhelyem egyik égője tönkrement, tehát most egy tűzhellyel főzök, döbbenet mennyire be tudom osztani, és valahogy időm is több van akármilyen hihetetlen,

- mert ennek van értelme, megosztani, továbbadni azt ahova sikerült elérnünk, megmutatni, és lelkesíteni, hogy így is lehet... hátha támaszt nyújt valakinek...

Apokalipszisre készülve

 Nem most kezdődött, vagyis nem most kezdtünk el készülni sem.

Még a gyerekek sem születtek meg amikor Kedvessel pontosan láttuk, hogy a TEJ-KENYÉR-GYÜMÖLCS hármas a tökéletes élelem. Persze lehet ezt cifrázni, és kombinálni, de a végső ponton valóban nincs másra szükségünk mint GABONÁRA-TEJRE-és GYÜMÖLCSRE (szerintem már írtam is róla itt a blogban).

Ennek a megvalósításán azóta is dolgozunk, jelenleg ott tartunk, hogy a búzát megőrlöm, összegyúrom vizzel, pár evőkanál olajjal, sóval, és néhány evőkanál ecettel (gomba ellen, és a pikáns ízért😛). Gombócokat formálok belőle, kinyújtom őket, majd serpenyőben lepényt sütök belőle. Ennyi. Nem kell több. Nem kell kovász, erjesztés, gombásítás (amúgy egyre jobban gombaellenesek vagyunk, mint vadászni, vagy halászni, úgy gombászni sem engedett!) nincs szükség puffasztásra, kelesztésre, térfogatnövelésre. A búza úgy jó ahogy van, az ízesítése is már komplikáció...

Na a tej már nem ilyen egyszerű sajnos. Ugye többször írtam már vegánságról, veganizmusról, hogy az állatokat (inkább élőlényeket) nem szabad bántani, kihasználni, és egyebek. Sajnos a tejipar is jó példa a kizsákmányolásra, ekkor már csak az marad, hogy - ODA MEGYÜNK LAKNI, AHOL TEJET KAPNI - vagyis például az Azori-szigetekre, ahol a tehenek boldogan legelésznek egész évben a kisborjaikkal, és a fejést is kint a legelőn végzi a gazda.

Tehénanya és borja az Azori-szigeteken

A gyümölcs pedig... hát nem hiába ültettünk 4 év alatt 40 gyümölcsfát, amelyek amúgy az idén már teremnek, és csodálatosan fejlődnek. Így lesz ez a jövőben is, bármerre is vet bennünket az élet, máshol is így fogunk tenni💚

Kajszi és cseresznye, de még a picike naspolyán is van már gyümölcs

Az életmódunk pedig mindig is a mobilitásra épült. Bérlünk, jurtázunk, lakóautózunk. Egyszer megszámoltam: 38x költöztettem a családot, az utóbbi 6-ot már négy gyerekkel!!! 😁 (Azért a TV-s múltam ebben sokat segített, hiszen a forgatásokra minden alkalommal ki kellett cuccolni majd vissza a kellékeket és a berendezéseket, tulajdonképpen végigköltöztem a 10 évemet a Televízióban)

Vizsgák után - költözés előtt

 Tulajdonképpen most volt az első igazi, komoly vizsgázásunk, ugyanis magántanulóként a készségtárgyak alól felmentést kaphattunk, majd jött a járványos időszak, és többnyire online vizsgáztunk.

Egész héten mindennap kellett menni vizsgázni, nem is tudom mi volt a nehezebb, korán kelni, összeszedni az egész családot (mert persze mindannyian mentünk lakóautóval - ott lakóautóztunk az iskola előtt amíg a három iskolásunk bent vizsgázott) vagy az, hogy gyakorlatilag én is mindent megtanultam a gyerekekkel együtt, még a népdalokat is - egyik reggel például (aznap volt az ének vizsgájuk) úgy is indultunk az iskolába, hogy közben az "Új a csizmám a szögre van felakasztva, hej..." - től zengett az utca. 😆 

Amúgy a szervezés nagyon jó volt, a tantárgyak nehézségileg jól voltak elosztva az öt napban, a gyerekek együtt vizsgázhattak, csak más-más szinten, például együtt vizsgáztak tecnikából ami Noelnak írásbeli volt, Noénak dobozvár szerkesztés, Natasának pedig papírból kellett hajtogatnia.

Néha mondjuk éreztem olyat, hogy inkább azt keresték bizonyos tanárok, hogy mit nem tudnak a gyerekek, és ez majd az "érdemjegyükön" meg is látszik, de összességében jól sikerült, a gyerekek nagyon ügyesek voltak, és lelkesek. A legtöbb gondunk a készségtantárgyakkal volt... Mert például hogyan gyakorolják a medicinlabda dobás-, vagy a bordásfal mászás helyes technikáját ha az nincs?! Na, mindegy, túl vagyunk rajta, kellő nyitottsággal, és lazasággal mindennel meg lehet birkózni...

Amúgy a legnagyobb gond a vizsgákon az volt, hogy nem tudták befejezni a feladatokat, hát igen... nincsenek hajtva!... itthon nyugodtan tanulnak és oldanak meg feladatokat 😍 mindenre van időnk 💗

A házat ITT áruljuk - jó lenne, ha nyár végéig boldog tulajdonosra találna és elkelne, de ezt nem mi döntjük el. Mi csupán arról döntöttünk, hogy meglépjük azt, hogy eladjuk.

Szeretnénk lecserélni a lakóautót egy nagyobbra, ILYENRE , amivel először Európába készülünk, télen délre, nyáron északra, és végül vissza az Azori-szigetekre.💦

Ez lenne a terv, de azt is tudjuk, hogy mi csak tervezgetünk, aztán majd valahogy történnek a dolgok, mindig úgy ahogy történniük kell, általában a lehető legoptimálisabban.🙏

Addig is gyakoroljuk a jógát a Balaton partján, Pálköve strandján, szedjük a cseresznyét, készülünk az elvonulásokra. 💥 Vagyis tesszük a dolgunkat...

Napüdvözlet a Balaton partján

Pakolás, lomolás

 Folytatva az előző bejegyzést gondolatát - "milyen amikor házunk van?" - hát bizony felhalmozunk, cuccolunk, van hely, elfér, jöhet...

Most döbbentem rá mennyi mindent felhalmoztunk néhány év alatt, és úgy, hogy a legtöbb dolgot (ruhákat, játékokat) kaptuk...

Szerencsére kapóra jön a lomtalanítás, döbbenet, hogy valójában mennyi mindenre nincs is szükségünk. Ilyenkor olyan jó emlékezni a lakóautós életre, ami valóban nagyon a minimumon pörög. 

... és valahol az a valóság, ahogy az étkezésben is nagyon kevésre van szükségünk, a körülöttünk lévő tárgyakból is elegendő néhány, és ugyanígy vízre, melegre, és menedékre is csupán minimális elég lenne.

A fejünkben kell ennek eldőlnie, például van a fantasztikus tésztagépem, de valójában kézzel is ki lehet nyújtani a tésztát és kifőzni, és talán még egyszerűbb is, mint a szerkezetet elmosni utána...

A ház megy - az erdő marad

 Tulajdonképpen amikor megvettük ezt a házat meg sem akartuk nézni, az erdő volt a lényeg, hogy szemben van, így nem nehéz megválni sem tőle, hiszen bele sem szerettünk. 

Viszont sokat tanultunk, kipróbálhattuk magunkat, milyen amikor házunk van.

Nyáron a fiúk már a lakóautóban aludtak, többször álmodoztunk, hogy visszamehetnénk Gozóra vele, vagy Dél-Olaszországba, vagy akár Görögországba, ahova Noé nagyon szeretne menni.

Végül tehát döntöttünk, a lakóautót választjuk.

A háztól megválunk, az erdő pedig visszavárja majd a Gyerekeket...

Téli berek ítélete

Na jó, ez egy kicsit összetett cím :) tél van ugye, a berek a gyerekek erdeje amire kimondták az ítéletet. Legalábbis a szélére...

Na, ezt még decemberben kezdtem el írni...

Az ítélet amit említettem a kerékpárút miatti kisajátításra vonatkozik, ugyanis az erdő szélén vezet majd.

Csúnya kisajátítás lett belőle, gyakorlatilag hülyének néztek és a Gyerekeket kirabolták, bírósági perre menni nem lehetett, mert azt ellehetetlenítették jogszabályok által.

Nos akkor elég is lett, amúgy sem akartam hazajönni, nem kell sokat győzködni, hogy újra csomagoljak.

Persze-persze ez így megfutamodásnak hangzik, de rengeteg próbálkozás, és éveken keresztüli számtalan esély adása van mögötte, de nem akarok panaszkodni, hozták a formájukat már amikor beléptünk az országba...

Apropó ország, Ti hol éltek? Mert mi a Teremtő Országában, ezt mostmár nyilvánosan is kijelenthetjük, a Tanítás le lett adva erről. 

... és akkor néhány kép a Berekről amelyek még ősszel, a kisajátítás előtt készültek:

A belső erdő, a fák mögött a Balaton

Noé és Némó

Natasa és a Fiúk

Noé huncutkodik

Szeretjük az Erdőt