Hetes

A hetes egy bűvös szám. Nálunk most mindenképp. 

7 éves Némó, a legkisebb kincsünk. 

7-es számú házban lakunk. 

7 éve is ide szerettem volna jönni, erre a szigetre. 

✿​✿​✿

Szigetváltás és blogbezárás

 A lefoglalásból végül nem lett semmi, illetve lesz: tárgyalás, ugyanis megyünk Bíróságra, pert indított az ügyvédünk.

Mégsem olyan egyszerű az ingatlanvásárlás külföldről? Vagy csak azért néztek hülyének és nem foglalkoztak velünk, mert magyarok vagyunk, sajnos már ezt is el tudom képzelni...

Mindenesetre februárban foglalóztuk le, és még augusztusban sem tudtunk aláírni, pedig már kiutaztunk a szigetre, megnéztük személyesen a földet.

Sőt még meditáltunk is rajta...

... és nagy terveink voltak vele.

Mivel a telekre nem mehettünk hiába foglalóztuk le, a főváros kempingjében szálltunk meg, és türelmesen vártunk.

... és meditáltunk.

Aztán augusztus végére elfogyott a türelmünk, a nyárnak kezdett vége lenni, a tél pedig elég kemény az Azori-szigeteken. Szállás után kellett néznünk. Végül szeptember közepére találtam egy kiadó házat pont azon a szigeten ahova már 7 éve is szerettem volna átmenni.

Szigetet váltottunk hát. Nem volt értelme ott maradunk...

A blogon pedig sokat hezitáltam, hogy folytassam-e, és igen, úgy döntöttem folytatom 😍 azonban csak meghívott olvasóknak lesz olvasható a továbbiakban.

✿​✿​✿

Vissza a Paradicsomba

 Az előző bejegyzésemet láthatatlanná kellett tennem, legalábbis amíg Magyarországon tartózkodtunk mert olyan inzultusban volt részem ráadásul rokoni részről...😥

Most, hogy már jó messze vagyunk, ismét kinyitom a blogom, és folytatom az írást 😀

Háááát nem volt egyszerű visszatérni az egyszer már biztos...

Végül se a házat se az erdőket nem sikerült eladni, vagyis nem kellett így lennie, az utolsó pillanatban mégis a legjobban alakult minden, illetve úgy ahogy kellett alakulnia 😇

Folytatva tehát az előző írást, veszünk egy földet az Azori szigeteken. 

Reservado - azaz foglalt 

Most ismét itt vagyunk a Paradicsomban, a gyerekeket visszaírattuk a WRA iskolába, ahol már annak idején is írtak cikket rólunk ITT.

Végre ismét szabadon tanulhatnak.

✿​✿​✿

Kemény döntésekből lett jó döntés

 Nem hiába volt csend itt a blogon és máshol is...

Nagyon kemény döntéseken vagyunk túl, és végül meg tudtuk hozni a JÓ döntést.

A legnehezebb döntés a Tengerimalacoktól való megválás volt, az még ma is fáj, akkor is, ha tudom, hogy jó helyre kerültek...

Natasa megvarrta az összes malackát akik velünk éltek 

Próbáltuk elvinni őket Gozóra, össze is csomagoltuk mind a hármat, és meglepően jól bírták az utazást.

 

Sajnos csak ez az egy életlen kép készült az útról, ott van a három malacka a hordozóban.

De már a repülőre nem vihettük fel őket. Igen, a REPÜLŐRE ugyanis az volt az egyik kemény döntés, hogy visszafordultunk!

Szóval végül nem mentünk Gozóra. Az utakon lévő agresszió miatt túl veszélyesnek és kiszolgáltatottnak éreztük a helyzetet, ezt pedig Szlovéniában egy incidens végképp megerősítette bennünk.

Hazajöttünk tehát, és eladtuk a lakóautót. Lezártuk az életünknek ezt a fejezetét. Ez volt az újabb nehéz döntés, de sokat segített, hogy gyakorlatilag 1 hét alatt sikerült eladni.

Viszont akkor úgy döntöttünk visszamegyünk Faialra, és megvettük a repülőjegyet, ekkor kellett a kismalacokat elajándékoznunk, mert sajnos a repülőre nem engedik fel őket. Az Azori-szigetekre pedig csak repülővel lehet eljutni. Január 17-én repültünk volna, igen, VOLNA, mert nem mentünk Faialra sem. Ez volt a következő nagyon nehéz döntésünk.

Egy hónap alatt nem sikerült szállást találnom, úgy, hogy még ismerőseink is vannak a szigeten. Hosszú távra bérelhető ingatlant kerestünk. Megváltoztak a dolgok ott is, ahogy az utakon. Nagyon drágán és inkább csak rövid távra vannak kiadó házak. 

S végül februárban sikerült meghozni a jó döntést.

De erről majd legközelebb, egyenlőre csak ennyit:

 

Mindenesetre megmérettettem ezekkel a döntésekkel: amikor már össze vagyunk pakolva, rengeteg erőfeszítést követően, amikor úgy érzem, hogy áldozatokat hoztunk, igenis nagyon-nagyon kemény döntések voltak ezek. De utólag látom megérte, így kellett lennie. 

Azóta minden reggel Napüdvözlettel indítom a napot és hosszas fejenállással, a nevem pedig Florina azaz Kisvirág ahogy mindig is az volt. ​

✿​✿​✿