Belsőség nélküli külsőségek

Mit számít, hogy milyen a szemed színe?
Mit számít, hogy hogyan nézel ki?
Mit számít, hogy milyen ruha és ékszer van rajtad?

Ha szemben állsz egy tiszta ártatlan élőlénnyel, mindezeket nem fogja látni.
Ha átölelsz egy Fát, mindezeket nem fogja érezni.
Ha véget ér az életed ezek mit sem érnek tovább.

Kizárólag embertársaidnak felelsz meg, leborotválod a szőrt a lábadról, kimaszkolod magad, még a körmödet is vegyszerrel kezeled, csak, hogy érvényesíthesd a szabadságodat, mert a tied zöld, és nem rózsaszín, miközben a rabja vagy a társadalmi normáknak. Mindenféle dolgokat aggatsz a testedre, akár át is lyukasztod a bőröd, és úgy hordasz szépnek képzelt haszontalan dolgokat, amik valójában akadályoznak mindenben, beleakadnak, leszakadnak, kidörzsölnek.

Mire elkészülsz, azt gondolod meghatároztad magad, képviselsz egy divatot, egy trendet, ami valójában illúzió, és ezt mélyen önmagadban Te is jól tudod.

Nem ez vagy Te, nem ezek vagyunk Mi.

Ki vagy Te? Kik vagyunk Mi?

Szellemi Alapok

Tegnap este beszélgetve a Legkedvesebbemmel a következő szellemi alapokat fejtettük vissza a Gyermekkorunkból:

1. "A szeretet a legfontosabb, az töltse ki az életünket" (Hegedűs Család)

2. "Soha ne csukjunk be magunk mögött ajtót, ne hagyjunk ki lehetőségeket" (Éri Család)

3. "Lila ködben éljük le az életünket, semmivel ne törödjünk, csak a saját boldogságunkkal" (Hegedűs Család)

4. "Mindig mindenben a jót keressük, azt szívjuk magunkba, töltsön ki, a rossz dolgokkal ne foglalkozzunk" (Éri Család)

5. "Minden múlandó, nem szabad semmin megsértődni" (Hegedűs Család)

6. "Bármit csinálunk, szeressük, és tökéletesen csináljuk, még ha wc-t is kell pucolnunk" (Éri Család)

Nos, mi igyekszünk ezeket szem előtt tartani, sőt egész biztosan lila ködben élünk; a lehetőségeket pedig mindig nyitva hagyjuk; általában elfelejtünk olyanokat, ha valaki megbánt minket, és amikor újra felkeres, nyitott szívvel, szeretettel fogadjuk; tökéletesen próbálunk élni, és élvezzük annak minden pillanatát; még a legnehezebb helyzetben is keressük a jót; szerelmesek vagyunk az Életbe, és annak minden megnyilvánulásába. Viszont ezekből fakadóan elítélünk és kerülünk minden pusztítást, nem tartjuk tiszteletben a rombolást, az agressziót és az erőszakot, és ezeket nem is akarjuk megérteni, empatikusan elfogadni, értelmetlennek tartjuk, ahogy a pesszimista, önmagukat sajnáló embereket is.

Azóta nekünk is születtek szellemi alapjaink ezek következzenek hát:

1. Minden élet szeretete és tisztelete, és világunk megértése. ÉRTELEM=NOEL

2.Félelem mentes élet, összetartás, megosztás, összefogás, egység. BÁTORSÁG=NATASA

3. Hazugságok helyett őszinteség mindenáron, az átláthatóság, és nyitottság elengedhetetlen. SZABADSÁG=NOÉ

Hogyan csináljuk 2. rész, avagy a félreértések elkerülése végett

Ez a bejegyzésem a "hogyan csináljuk" spirituális része, csak a tisztánlátás végett:
Már első írásomban kitértem rá, hogy mindketten tanítók vagyunk, spirituális tanítók, és nem kell itt hókuszpókuszokra gondolni, elég csupán arra, hogy a világ megváltása mindkettőnk életcélja.
Itt meg kell azonban említenem, hogy én annak idején beértem volna a magam megváltásával is (Nirvánába távozás volt a cél), de Ő hamar kijózanított:

"- Miért akarsz eltávozni? Dolgunk van még itt, nagyon sok, segítenünk kell, meg kell váltani mindenkit."

Most aztán sokan ilyesféléket gondolhatnak: "hahaha, én már nem akarom megváltani a világot, majd Ő is kigyógyul belőle..."
Azonban itt sokkal többről van szó, saját személyes tapasztalatról és élményről egyaránt, és itt kapcsolódik a "hogyan csináljuk" kérdés ide:

MÉGIS MIT KÉPZELTETEK? SZERENCSÉNK VAN? VAGY CSAK ÜGYESEN SPEKULÁLUNK A LÉTEZÉS INGOVÁNYÁN?

Nem, nem, és nem erről van szó, bármennyire is szeretnétek könnyen emészthető formában ezt lenyelni.


A Válasz pedig a következő: mert én az Uramat követem, Jézus Krisztust, és Jézus Krisztus az Istent követi, így megtapasztalhatom Jézus Krisztus által az Istent. Másképpen nem tudom, nem vagyok képes rá, esetleg rezzenéseket, pillanatokat tudok megragadni, amelyek épp csak arra elegek, hogy a Hitem, és a Reményem életben maradjon. De valóban megtapasztalni, átélni, és átadni magamat Istennek, csakis Jézus Krisztus által lehet.

Tehát arra a kérdésre, hogy hogyan élhetünk mi paradicsomi állapotban, a válasz az, hogy Isteni Gondoskodással.

Végezetül nyugodtan lehet azt gondolni, hogy elszálltam, de az Igazság itt marad, a bőrömön tapasztalt Üdvösség valós, és egyre magasabbra emel.

 

 

Nem mellesleg pedig ilyen és ehhez hasonló csodákban van részünk mostanság.

Elszigetelve

Amióta írom a blogomat szinte hallom a susmorgó gondolatokat miszerint, mi elszigetelve élünk a világtól, ez pedig milyen "rossz"... és valóban egy szigeten élünk, sőt, előtte is szigeten éltünk, és talán mi belül is egy sziget vagyunk egymásnak, a gyermekeinknek, egy sziget ahol megpihenhetünk, ahol biztonságban élhetünk.

Már kislányként is felvetődött bennem a kérdés, kitől, vagy mitől kell valójában félnünk, és bizony nem a vaddisznótól az erdőben, vagy a medúzától a tengerben, hanem sajnos már kamaszlányként arra a megoldásra jutottam, hogy a saját fajomtól az emberektől kell félnem. Történt ugyanis, hogy egyik este nem is olyan későn Újpesten az Árpád úton, mikor Éva barátnőmmel sétáltunk hazafelé megállt mellettünk egy piros zsiguli, kiszállt belőle egy férfi, megragadott, és be akart rángatni az autóba. Ha akkor ott az Éva nem fogja erősen a kezem, és nem kűzd kitartóan értem, és nincs annyi lélekjelenlét bennünk, hogy az út közepére rohantunk ki, és intünk le egy a gondoskodásnak köszönhetően épp arra járó mentőtautót, én ma nem biztos, hogy írom ezt a blogot, vagy legalábbis nem ép testtel és lélekkel.

Szörnyű dolgok történnek manapság a világban, még sorolnom is fáj...

Lehet, hogy keményen hangzik a következő mondatom, de inkább a természet mérjen ránk csapást és pusztítson el minket (bár nyilván ez ellen próbál az ember tenni, és nem kísérti a természet erejét), mint egy értelmetlen rablás, gyilkosság, esetleg egy közúti baleset áldozatai legyünk.

Így alakult ki az is, hogy a Gyermekeinket zártan neveljük, igen, igyekszünk elzárni az erőszaktól, az agresszivitástól, a szörnyű dolgoktól Őket. Noel például sosem játszott játékfegyverrel, ha a kezébe adnánk nem nagyon tudná mi az, pedig 7 éves elmúlt. Vagy a napokban a csúnya beszédről beszélgettünk, és kiderült, hogy gyakorlatilag kimerült a szókincse a buta és a hülye szavakkal.

Tehát megint említenem kell az iskolátlanság előnyeit, itt most a környezet negatív hatásaitól való megóvást. Persze egyszer fel fognak nőni, és megismernek mindent majd, de abban bízunk, hogy addigra megerősödnek, képesek lesznek feldolgozni egészséges tudattal az őket körülvevő eseményeket, és világot. Jelenleg a kis zárt világukkal boldogok és ártatlanok, miért kellene ezt erőszakosan kitágítani, telepakolni mindenféle dologgal. Egyenlőre a játék, a kreativitás, a boldogság tölti ki Őket, és úgy gondoljuk ez így helyes.

Utolsóként említeném a sokak által felvetett: "hogyan fog később a gyerek beilleszkedni a társadalomba?" kérdést. Sehogy, nem kell, hogy beilleszkedjen, nem kell, hogy "normális" ember legyen, az legyen aki szeretne lenni, és olyan közösségbe éljen ahol boldog. A jelenlegi társadalmi rendszerekkel baj van, ezt már mindenki érzi, a "normális ember" az, aki rabszolgaként, hitelekkel elhalmozva, függésben a rendszertől éli le az életét.

Hála a Gondoskodásnak (így nevezem Istent), egyre többen vagyunk akik ezt érezzük, sejtjük, és igyekszünk kiszabadulni a "Szürke Urak" karmai közül, akik aztán elveszik minden szeretettel teli, és valóban értékes időnket:

Ez a meseköny erről szól, érdemes olvasni felnőttnek és gyermeknek egyaránt.