Mivel Portugáliához tartozik, a portugál szokások dominálnak, az emberek portugálul beszélnek (nekem az az érzésem mintha a francia összekeveredett volna a spanyollal), büszkék, nemzeti öntudatuk van, mégiscsak a fél világot meghódították, azonban családias a hangulat (bár ez lehet a sziget mivolta miatt van), az emberek békések, szeretőek, és szerethetőek egyszerre. Egy kicsit ezért otthon érezzük magunkat, olyan mintha egy vidéki kis falucskában laknánk Magyarországon (érdekességként megjegyzem Portugália mérete és a népessége is hasonló Magyarországhoz).
Bár ez nem az én felvételem, sőt azt hiszem nem is mostanában készült, de jól tükrözi a helyi embereket, akik azóta sem változtak. Ugyanez a nyugodt derű érezhető most is a helyieken.
(innen hoztam a képet)
De van itt több erős óceánon túli hatás, egyrészt Brazilia, hiszen ott is portugál a hivatalos nyelv, másrészt, és ez főleg itt Faialon érezhető, az Egyesült Államok és Kanada. Ugyanis az 1957-es vulkánkitöréskor Faial lakosságának nagy százaléka elhagyta a szigetet. Az USA (de azt hiszem Kanada is) felajánlotta a lakosoknak az amerikai állampolgárságot, és ezt sokan elfogadták. Majd néhány évtizeddel később sok család visszatelepült.
Az 1957-es vulkánkitörés (archív felvétel)
Látszik ez az építkezésben, a tipikus hajópadló használata, és szintén fával burkolt alacsony mennyezetek lefestve fehérre. Vagy az olyan faházak, amelyeket azelőtt csak filmekben láttam, lefestve mindenféle színűre. Az ablakok, amelyek felfelé tolhatóak (nekünk oldalra tolható, már modern, de mindig azon töröm a fejem, hogy nem csúsznak le ezek az ablakok, amikor "kinyitják" vagyis feltolják).
Lépten nyomon amerikaiakba botlunk, főleg idősebbek, akik visszajöttek, és itt szeretnék a hátralévő életüket békében leélni, nem ritka házaknál az amerikai zászló is kitéve.
De nem csak a vulkánkitörés miatti elvándorlás hatása érződik. Már említettem, hogy azelőtt Faial volt a fősziget, vagyis kikötője központi volt Európa és Amerika között, szinte minden Amerikába tartó, vagy onnan jövő hajó megállt itt, ahogy most sincs ez másképp, csak már magánjachtok, vitorlások, vagy turistákat szállító óceánjárók kötnek ki, és nem kereskedelmi hajók. Éppen ezért szintén keveredtek a népek (hollandok, angolok, franciák...), volt aki itt maradt, és volt aki elment.
Egy luxus óceánjáró kikötött Hortánál, saját kishajóikkal vitték az utasokat a szárazföldre félóránként.
Érdekességként: most olvastam, hogy távíró központként is működött Faial Amerika és Európa között 1893-1969-ig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése