2016. augusztus 16., kedd

Szedjük a sátorfánkat

A félreértések elkerülése végett: mi nem nyaralunk itt Berchtesgadenban, nem választottuk azt, hogy "lesátrazunk", és kempingezünk az Alpokban. Ez így alakult, nem így akartuk.

A napokban idejött hozzánk egy német bácsi, és mesélte milyen remek helyek vannak tavakkal, és kempingekkel Németországban, meg Ausztriában. Megkérdezte miért nem megyünk el oda. Fel sem fogja szegény, hogy én gyermekágyon vagyok, szoptatok, a Picúrkánknak a legnagyobb gondja, hogy a belei megfelelően rendeződjenek, és jól tudja emészteni a tejecskét.

De a héten letelik a bűvös 6 hét (ez tényleg mérföldkő Anyának és Babának egyaránt), a gyermekágy, és szedjük a sátorfánkat. Mivel a Gyermekeink a Főnökeink, és Ők szeretnének Magyarországra menni, így a telet ott fogjuk eltölteni, egyenlőre irányba vesszük a Balatont, ott biztosan jól fogják érezni magukat.
Némó 6 hetesen

Lakóautós élet 4. - Étkezés

Egy kedves ismerősöm kért meg, hogy írjak az étkezésünkről, és főleg arról hogyan oldom meg a főzést a lakóautóban. Ebből idézek most néhány mondatot:


"Egy héten egyszer megyünk boltba (nem szeretünk vásárolgatni) akkor feltöltjük a készleteket. Tudnod kell, hogy mi gyorskaját nem eszünk, tehát csak alapanyagokat veszünk
  • Reggelire a Gyerekek kakaót isznak, én keverem be általában keserű kakaóporból, vaníliás cukorból, és kristálycukorból, ahhoz forralok egy kis vizet reggel, majd felöntöm forró tejjel. Én cikóriát szoktam inni ugyanígy. Vásárlás után 2-3 napig van pékáru, azt eszünk hozzá, meg müzlit, kukoricapelyhet. Tízórai nincs, hanem korán ebédelünk 11 és dél között általában. Tésztás ételt, főzeléket, vagy valamilyen zöldséges rizst szoktam csinálni. Ha levest főzök akkor ahhoz sütök ki valamit (kroketthez hasonlót szoktam) vagy sok tésztával, galuskával csinálom, különben nem laknak jól a Gyerekek. Ebéd után mindig eszünk valami desszertet, túrórudit, vagy itt például van natúr krémtúró, azt bekeverem vaníliás cukorral, vagy vannak gyümölcskészítmények, például úgynevezett "apfelmus", vagyis almapüré, meg birsalmával sűrített meggyszósz, az is nagyon finom a túróval.
    • A helyi ételeket érdemes felfedezni, és abból dolgozni, nem a berögzött dolgokhoz ragaszkodni.
      • Uzsonnára főleg gyümölcsöt szoktunk enni, a Gyerekek még mogyorót, mazsolát, kekszet, ropit, ilyeneket. Vacsorára pékárut sajttal, zöldségekkel, vagy tejbegrízt-rizst a Gyerekek, esetleg palacsintát. Ezeket itt mind el tudom készíteni, szeretek sütni sütit, meg pizzát, azt itt sajnos nem tudok, de melegszendvicset serpenyőben a héten készülök csinálni - toast kenyeret megvajazom, teszek bele sajtot, vékonyan paradicsomot, hagymát, fűszereket, összeteszem szendvicsbe, és kivajazott serpenyőben mindkét oldalát megpirítom - majd megírom hogy sikerült Serpenyőben fedő alatt egyébként lehet bármilyen egyébként tepsiben süthető ételt készíteni, például töltött cukkini, töltött padlizsán, töltött paradicsom, töltött gomba - kislángon fél óra alatt elkészül, persze a sajt nem pirul úgy a tetejére, de az ízek ugyanúgy összesülnek. Robnak mindig ezeket készítek olaj nélkül kerámiaserpenyőben, a Gyerekeknek kellenek a szénhidrátdús ételek Tehát igazából minden ebédre 2 féle ételt készítek: egy könnyebb zöldséges, sajtosat, és egy szénhidrátdúsabb, laktatóbbat. Én most a Gyerekekkel eszek, mert kell a kalória a terhességhez (régebbi levelezésből idézem), egyébként Robival szoktam enni. Ő vacsorára üres kenyeret eszik tejjel, ha elfogy a bolti kenyér sütök neki pitát a tejhez, azt is serpenyőben. Na most aztán jó részletesen leírtam miket eszünk

      • Tökleves burgonyagombócokkal, vagy másnéven krumpliszörnyecskékkel




      • de azért amikor úton vagyunk nehezebb megoldani a főzést, tálalást, mosogatást, az tény, és természetesen a lakóautózás aranyszabálya itt is nagyon fontos: a rendet folyamatosan tartani kell.

        Megjegyzés: sütemények helyett egyébként sütés nélküli édességeket szoktam csinálni, például müzlit, esetleg babapiskótát leöntök pudinggal, vagy együtt gyúrunk kókuszgolyót a Gyerekekkel.

        2016. augusztus 3., szerda

        Miért éppen Korea?

        Mert ez a karmánk :-) na jó tudom, mindenre ez a válaszom, de ha egyszer a karma ilyen :-)

        Viszont, hogy érthetőbb legyen, levezetem:

        Több ponton kapcsolódunk Koreához, főleg szellemi, de lelki szinten is. A fő kapcsolódási pont Seung Sahn zen mester,
        - aki a mai Észak-Koreában született (akkor még egységes volt),
        - aki átadta a titkosan a Tant 2000-ben Robnak egy intenzív hónapokon keresztül tartó zen levelezés által,
        - aki Buddhától számítva a 78. Pátriárka a koreai zen hagyomány szerint.

        Ez itt Rob zen buddhista története a saját szavaival.

        Korea szétesett a második világháborúban úgy mint Németország. A németek képesek voltak újra egyesülni, Korea viszont mai napig nem. Állóháború, feszültség, és ellentétes érzelmek uralkodnak.

        A mi érzéseink pedig Korea iránt mindenképp felelősségteljesek. Szeretjük a koreai embereket, tiszteljük és csodáljuk a koreai kultúrát, és hagyományt. Teljes szívünkkel hiszünk abban, hogy tudunk segíteni, fel tudjuk hívni a figyelmet a problémára, képesek vagyunk elindítani egy újra egyesítést az országban mindenféle gyűlölködés, háború és ellentétes érzelmek nélkül.

        Kommunista gyökerekkel rendelkezünk, tehát úgy gondoljuk képesek vagyunk átérezni Észak-Korea helyzetét. Az egységben hiszünk, az összetartásban, az összefogásban, és nem a széthúzásban, a szétesésben.




        Nem utolsó sorban, sőt inkább mindenek előtt: mert ez Jézus Krisztus akarata, követve János Jelenések Könyvét.


        Gyerekekre veszélyes világ

        A napokban kaptam egy bíráló megjegyzést miszerint miért kellett az orosz határon kitenni a gyerekeket annak az incidensnek, hogy vízum nélkül át akartunk menni a határon? (Már említettem: világmegváltásra nem adnak ki vízumot!)

        Az nem volt veszélyes szituáció, teljesen ártatlanul, jó szándékkal érkeztünk a határra, pusztán emberi kapcsolatokra és kommunikációra épült az egész helyzet, és rámutatás volt arra a beteg rendszerre amely ma működik, ez egy úgynevezett performansz volt, egy olyan esemény amely letesztelte a jelenlegi állapotot a világban, és tükröt fordított a sötétség felé.

        A veszély nem ez a gyerekeknek.

        A veszély az érzéketlen, közömbös világ, ami lassan bedarál mindent és mindenkit, az a világ amely felé jelen pillanatban szép lassan araszol az emberiség. A szeretetlen gyermekek kinevelése, a felelősség és gondolkozás hiánya, az önállótlan, érdekek vezérelte döntések, amire nevel a mai oktatás - ezek amelyek megmérgezik és veszélyessé teszik a mai világot.

        Mi egy biztonságos "játszóteret" , boldog, veszélytelen, és gondtalan világot álmodtunk meg a Gyermekeinknek, és ezen dolgozunk, hogy ezt megvalósítsuk.