Kegyelem

 A szüleim így neveztek el 1975-ben, Anita, vagyis kegyelem, könyörület.

... és valóban néhány éve úgy ébredtem, hogy egy hangot hallottam, a Teremtőét - azt mondta:

"KEGYELEMBEN RÉSZESÜLSZ"

Ez akkor az egész napomat bearanyozta, de igazából nem fogtam fel mi a felelősségem vele.

Azóta tudom. Kegyelmesnek, kegyesnek, kedvesnek lenni. Csak így tudom a Teremtő Kegyelmét továbbadni, megosztani. Ha kedves, ha kegyes vagyok. Ez a dolgom, a küldetésem, ezt kell tennem, nem mást.

 

 

A régi jógaszőnyegemen

 

✿​✿​✿

 

 

Pentagon és Tárgyalás

Erre a két dologra fókuszálva jöttünk ide a szigetre, Terceirára. 

Egyenlőre egyik sem mozdult meg érdemileg, szóval úgy néz ki itt időzünk még egy jó darabig.

Addig is jól érezzük magunkat, a Gyerekek újra felszabadultan tanulnak, a saját tempójukban, a saját érdeklődésük szerint. Persze egy kicsit igyekszem mutatni az irányt, és részlegesen követjük a magyar oktatási rendszert. Például Némó barátkozik az osztással, a szorzás könnyebben és gyorsan ment neki, amúgy matematikából nagyon jó, köszönhetően a sok stratégiai játéknak és a legónak. Ja, és tényleg, sakkoznak újabban. Rájöttek, hogy milyen jó, mert nem kell hozzá se áram, se internet. 

 

Végre beszereztünk mindenkinek búvárruhát, így már nem akadály az óceán hidegsége, jelenleg 16 fok körül van. A ruhákban viszont jókat tudunk úszni.

 

Egy éve nincs autónk, ilyen még nem volt. Mindig volt valami a fenekünk alatt. Most gyalogolnunk kell, kezdjük ennek is a csodáját átérezni. Szerencsére van házhozszállítás a boltból, így a nagy mennyiségű élelmet nem kell hazacipelnünk, a közelben pedig van egy gyümölcsös, onnan vesszük a helyi gyümölcsöket. Ilyeneket: 

...és két kis élőlény is csatlakozott hozzánk, aminek a Gyerekek különösen örülnek:

Koszoska Kakaska és Kovács Mici

✿​✿​✿