Akinek Gyermeke van hamar megtanulja, hogy a gyermek amíg kicsi gyakorlatilag "ön-, és közveszélyes". Erre szüleink, nagyszüleink különféle módszereket alkalmaztak, elkerítés, járóka, kikötözés és egyéb korlátozások formájában. Emögött mindenképpen a bizalmatlanság áll, és a Gyermek iránti tisztelet hiánya.
Mi ezt inkább biztonságos terep kialakításával ellensúlyozzuk, a manapság kapható konnektordugók, asztalsarok védők, szekrényzárak mind biztosíthatják a biztonságos életteret.
Tehát az elsődleges szempont a Gyermek biztosítása úgy, hogy ne korlátozzuk. Mert abban a pillanatban ha korlátokat állítunk fel, szabályozzuk, a szabadságától fosztjuk meg a gyermeket, és az egész megóvás ellentétes irányba fordulhat: a Szülő korlátozóvá válik, vagyis ellenséggé.
Támogatni vagyunk a gyermekeinket, nem akadályozni.
Ritkán idézek, de ezt most nem hagyhatom ki, ez az egyik kedvenc idézetem, amelyet már tinilányként kiírtam lemoshatatlan alkoholos filccel a szobám ajtajára hatalmas betűkkel:
"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan."
Kahlil Gibran: A Próféta (részlet)
