Környezetünk védelme

Különösebben nem szoktam hangoztatni, hogy mi mennyire tudatosan vagy környezetbarát módon élünk, mégis kapom a címkéket ezzel kapcsolatban. 

Azt viszont többször említettem, hogy védjük az életet, annak bármilyen formáját, és újragondolunk mindent ennek  figyelembevételével.

Soha nem mondtam azt, hogy "így" vagy "úgy" kell élni, legalábbis igyekszem ezt a kioktató stílust elkerülni, azt viszont állítom, hogy gondolkodni mindenki képes, és mielőtt döntést hozunk, meg kell tudnunk vizsgálni, hogy van-e értelme, segít-e ez valakin, vagy valamilyen problémát megold-e, az életet szolgálja, vagy pusztítja azt...

Éppen ezért sokat töröm a fejem a problémán, így születtek meg ezek az gondolataim, ötleteim, próbálkozásaim:

Környezetünk védelme

Környezetünk védelme 2.0

Környezetünk védelme 2.1

Kézzel mosásom története

Zacskók

Pinterest oldalam

Tehát meg lehet nyugodni, és inkább önmagunkkal foglalkozni, mert mi is csak próbálkozunk, és egyéni szinten tesszük a legtöbbet, amit tudunk, márpedig azt gondolom ez mindennél fontosabb.

De nem csak az állati szőrök-bőrök hordásával, a húsevéssel, a vadászattal és halászattal van baj, hanem az állatkertekkel, a delfináriumokkal, cirkuszokkal, és igazából minden olyan cselekedetünkkel ahol erőszakosan közelítjük meg a természetet. Ezért nem mentünk végül az Azori szigeteken delfin-, és bálnalesre erőszakosan hajóval üldözve ezeket a csodálatos tengeri élőlényeket. Vagy így nem esszük meg a táplálékukat, a tonhalat sem, ahogy egyébként a többi állatot sem az óceánokból, tengerekből, amelyet a tengerparti városokban, falvakban kínálgatnak a turistáknak, akik többsége pedig sajnos öntudatlanul az élménnyel együtt felfalja azokat.

Valójában ha belegondolunk csupa erőszakos dolgot teszünk, nézzük meg a fűnyírást, ahol virágok ezreit daráljuk le a kertünkben a beporzó rovarok elől, vagy az avar és zöldhulladék elégetése a komposztálás helyett, de mondhatnám a fa eltüzelését is.

Az erdő mellett lakunk, és büszkén mondhatom - bár elsőre nem találtunk olcsó megoldást (gázt és villanyt használtunk), és elég kemény telünk volt (gyakran volt 16-17 fok a házban) - de nem égettük el a fákat, nem fával fűtöttük az első telet. A drágább, de etikusabb megoldást választottuk.

Fókuszban a Jóga

Másfél éve írtam egy bejegyzést hasonló címmel, csak akkor az Erdő volt a fókuszban, de mivel azokkal a tervekkel megakadtunk, vagyis gyámhatósági és bürokráciai problémákba ütköztünk, például gond az, hogy a gyerekek nevére írattuk a területet, és még haszonélvezők sem vagyunk, tehát a hivatalos pályázat útján a pallójárdás sétány megépítését, a köz javára való megnyitást és parkosítást egyenlőre félretehetjük. Viszont lépésről-lépésre kitakaríthatjuk, magunknak kiépíthetünk fából sétányokat, és élvezhetjük az égerláp erdő csodáit.

Ugyanakkor február eleje óta tartom Balatonrendesen a Könytárban a jógaórákat, és ez nagyon inspirálóan hat rám, végre elkezdtem rendbe tenni a jógablogomat, kiegészítve saját képekkel, és azóta átgondolt tényekkel, plusz információkkal. Jelenleg olyan kompletten látom már a blogot, hogy nekivágtam könyvbe szerkeszteni, hátha egyszer azt is meglépem, vagy legalábbis átláthatóbban megoszthatom összeszerkesztett formában.

Ezek a képek még Azori-szigeteken készültek, de tervezem, hogy friss képekkel, esetleg videókkal is gazdagítsam a jógablogot, vagy a relaxáció szövegét felmondom, amit már olyan régen kértetek.

Nyárra pedig heti kétszer készülök jógaórát adni Balatonrendesen alkalmazkodva a nyaralókhoz, esetleg időjárástól függően az egyik foglalkozást a szabadban (Balaton partján) megtartani.

Mindeközben a gyerekek jól vannak, a nagyok járnak velem jógázni, és készülnek a vizsgáikra, Noé óvodás lett, egyenlőre boldogulunk, de amint lehet Ő is magántanuló lesz. 

Teszem a dolgom

Nincs semmi különös, teszem a dolgom továbbra is...

(egyenlőre a páros heteken is!) - RÉSZLETEK ITT és ITT

"Fellebbezésnek helye nincs"

A bíróság úgy döntött elutasítja a gyerekek amerikai iskoláját, tehát a tárgyalás a mi részünkről rosszul alakult, a Kormány lett a perben a győztes.

Arra pedig mai napig nem kaptam választ, miért írták bele mégis tavasz óta a Határozatokba, hogy lehetőségünk van megtartani a jogviszonyt, ha a gyerekek külföldön kezdték meg azt.

Hatalom mozgatta gépekkel állunk szembe, nem emberekkel....

A tárgyalás előtt

Beilleszkedni a társadalomba

Ez is egy közhely kérdés az otthontanulók felé: Hogyan fog a gyermek később beilleszkedni a társadalomba? Hogyan lesz a társadalom hasznos tagja? Hogyan fogja a társadalom szabályait elsajátítani és betartani?

Ezek valójában röhejes kérdések. Kezdjük ott, hogy az, hogy társadalom egy nagy katyvasz, egy civilizáció által generált, fogyasztói tömeget alkotó, állandóan kondicionált emberek sokaságát jelenti, akiknek jobb ha nincs önálló gondolata, jobb ha nem változtat, jobb ha a félelem segítségével kontrollálható.
Valahogy így gondolom, és azt tudom, hogy ahogy egy kicsit is öntudatra ébredtem gyerekként, ez ellen voltam, polgárpukkasztó akartam lenni, rendszerellenes, lázadó és egyedi. Ki akartam törni a birkalétből mindig is, és szerintem az emberek zöme a szíve mélyén hasonlóan van ezzel, a különbség csak az ki mennyire fél.

Amióta Rob tanítványa vagyok, tudom, hogy mindent, még a jól működő dolgokat is felül lehet és kell vizsgálni, mert lehet jobb még a jó is. Nem minden úgy van ahogy azt készen kapjuk, persze az a kényelmes, mindent bekajálni, mégis ha változtatni, változni akarunk mindig mindent újra kell gondolnunk.

Mondok egy egyszerű példát: most, hogy együtt élünk két kis tengerimalaccal új területeken gondolkozunk, például, hogy mit adjunk nekik enni, hogyan tehetnénk Őket minél boldogabbá. Persze a boltokban kapható mindenféle tengerimalac eledel, azt is kapnak, mégis a zöld az amit szívesen fogyasztanak. Nem messze tőlünk az erdőben elszaporodott a bambusz (gondolom valaki valamikor kikukázott egy tövet) már egy kisebb erdő lett belőle, gyönyörű zöld, még a tél közepén is. Kutatómunkába kezdtünk hát adhatunk-e a malacoknak belőle, persze magyarul szinte semmit nem találtunk, azonban angolul sok információ van róla, nagyon szeretik, tápláló, és C-vitaminban (ugye a tengerimalacoknak ez nagyon fontos, mert az ember mellett ők azok még akik nem képesek előállítani, mindenképpen kívülről kell bejuttatni) gazdag eledel a számukra a levele.

A bambuszevő pandamalacok a szobában épített kifutóban

Itt pedig a sajàt "bambuszerdejükben"

Szóval hiába szeretnénk konzerválni mindent, mert az ad biztonságot, hosszú távon nem fog működni, még annak sem aki váltig állítja, hogy Ő már nem tud változni.
Minden lehetséges. Ez egyetemes törvény.
Ahogy az is, hogy a változás, a változtatás visz előre.
Nem hiába ragaszkodom az Anitja címkéhez (szanszkritul múlandóságot, állandótlanságot, változást jelent).
Az, hogy mégis van valami ami örök, azt Ő tanítja, ITT.

Tehát visszatérve, nem kell a társadalom "hasznos" tagjának lenni, ennek a ma bukdácsoló, harácsoló, mindent elpusztító társadalomnak a része semmiképp.
A föld bolygót, és annak lakóit megmentő, a "hogyan segíthetek"-en töprengő társadalomnak viszont szeretném ha részesei lennének a Gyerekek, sőt azt hiszem mindannyian csak úgy maradhatunk életben ha a társadalom nagy része vagy egésze ebbe az irányba fordul.

Felkészülés az életre

Hallani sokszor, hogy "a gyereket fel kell készíteni az életre, és erre való az iskola".

Ezt én egyáltalán nem így gondolom. Az életre a gyermek játékkal készül fel. Tapasztaltuk, hogy bármilyen külső esemény hatással van a gyerekekre, és amint tehetik azt utána "kijátszák" magukból, vagyis  játék formájában dolgozzák fel, így tanulva az életet, mint ahogy a kölyök oroszlán a vadászatot a testvéreivel játékosan sajátítja el. A mi gyerekeinknek lehetőségük van sokat játszani, mert nem járnak iskolába!

Egy újabb érv az otthontanulás mellett... és ez is:

Te mennyi időt töltesz a Gyermekeddel?
Mi mindennap a nap 24 órájában együtt vagyunk, kivétel amikor Budapesten a Nagymamánál van a két nagyobb. A Gyerekek számára mindig elérhetőek vagyunk, így, ha kérdésük van, bánatuk, vagy örömük, számíthatnak ránk. A Gyerekeket folyamatosan módunkban áll megfigyelni, kontrollálni, ha úgy látjuk segítséget nyújtani nekik, megbeszéljük a felmerült problémákat. Ki az aki nem így szeretné nevelni a Gyermekét?

és még:

Sokszor említik még a közösség hiányát, és a szocializációt az otthonoktatással kapcsolatosan:
Kérdés, ezt kizárólag a saját korcsoportjában képes gyakorolni a gyermek?
Szerintem egyáltalán nem, idősebb és fiatalabb emberrel, családtaggal, szomszéddal, bárkivel lehet szocializálódni, ráadásul trauma nélkül (köztudott a gyerekek kegyetlenkedése: kiközösítés, csúfolódás, kinevetés - ezeket mi nem tartjuk etikus viselkedésnek, és a gyerekeinknek is így tanítjuk). De a természetben számos példa van a szocializációra: nézzünk meg egy kutyát, vagy akár macskát aki együtt él az emberrel. Tehát nem kizárólagosan lehet szocializálódni.

A másik:
Mi nem rohanunk előre a Gyerekek nevelésével, nincsenek elvárásaink feléjük, nem akarjuk, hogy gyorsan felnőjenek, sőt talán mégis van egy elvárásunk: legyenek minél tovább gyerekek, és ezt szeretnénk megőrizni amíg lehet. Ezért ragaszkodunk az amerikai iskolához, mert itt kellő szabadságot biztosítanak ehhez.

(Ezeket egyébként a bíróságon is említeni fogom.)

A képeket az 5 éves Noé csinálta a táblájával :)

Felkészülés, tanácsok, útmutató

Tehát mint írtam segíteni szeretnék hasonló helyzetbe kerülő családoknak, ezért írom le felkészülésemet, és tapasztalataimat nyilvánosan.

A magyar gyámhatóság mögött is emberek állnak, vagyis hol erőszakosabbak, hol megértőbbek, hol pedig sajnálatosan a hatalommal való visszaélést súrolják. De igazából, ha követjük a jogszabályokat, és együttműködést tanúsítunk én hiszek abban, hogy mindenkivel meg lehet találni a hangot, egyáltalán nem szégyen megkérdezni hogyan tovább ha elakadtunk, akár a gyámhatóságtól is.

A Határozatokban a legfontosabb rész a végzést követő esélyek leírása, vagyis, hogy mire van lehetőségünk: fellebbezni, keresetlevelet benyújtani... Ezt nagyon pontosan kell értelmezni, és követni minden lépését.

Bár természetes személy esetében elnézőbbek a bíróságok, mint jogi személyek esetében, igyekezzünk minden papírt helyesen leadni.

Szóval a Határozatok igazából segítenek megírni a Fellebbezést is és a Keresetlevelet is, csak követni kell szóról-szóra a leírt utasításokat, és betartani a lépéseket.

Mint felperes, jogi képviselő nélkül, természetes személyként megyek a bíróságra. Jóhiszeműen, őszintén, nyitott szívvel. Az igazságot szeretném én is éppúgy kideríteni, mint a bíró, akinek ez a dolga. Az, hogy kinek van igaza nem számít.