Vissza a Paradicsomba

 Az előző bejegyzésemet láthatatlanná kellett tennem, legalábbis amíg Magyarországon tartózkodtunk mert olyan inzultusban volt részem ráadásul rokoni részről...😥

Most, hogy már jó messze vagyunk, ismét kinyitom a blogom, és folytatom az írást 😀

Háááát nem volt egyszerű visszatérni az egyszer már biztos...

Végül se a házat se az erdőket nem sikerült eladni, vagyis nem kellett így lennie, az utolsó pillanatban mégis a legjobban alakult minden, illetve úgy ahogy kellett alakulnia 😇

Folytatva tehát az előző írást, veszünk egy földet az Azori szigeteken. 

Reservado - azaz foglalt 

Most ismét itt vagyunk a Paradicsomban, a gyerekeket visszaírattuk a WRA iskolába, ahol már annak idején is írtak cikket rólunk ITT.

Végre ismét szabadon tanulhatnak.

✿​✿​✿

Kemény döntésekből lett jó döntés

 Nem hiába volt csend itt a blogon és máshol is...

Nagyon kemény döntéseken vagyunk túl, és végül meg tudtuk hozni a JÓ döntést.

A legnehezebb döntés a Tengerimalacoktól való megválás volt, az még ma is fáj, akkor is, ha tudom, hogy jó helyre kerültek...

Natasa megvarrta az összes malackát akik velünk éltek 

Próbáltuk elvinni őket Gozóra, össze is csomagoltuk mind a hármat, és meglepően jól bírták az utazást.

 

Sajnos csak ez az egy életlen kép készült az útról, ott van a három malacka a hordozóban.

De már a repülőre nem vihettük fel őket. Igen, a REPÜLŐRE ugyanis az volt az egyik kemény döntés, hogy visszafordultunk!

Szóval végül nem mentünk Gozóra. Az utakon lévő agresszió miatt túl veszélyesnek és kiszolgáltatottnak éreztük a helyzetet, ezt pedig Szlovéniában egy incidens végképp megerősítette bennünk.

Hazajöttünk tehát, és eladtuk a lakóautót. Lezártuk az életünknek ezt a fejezetét. Ez volt az újabb nehéz döntés, de sokat segített, hogy gyakorlatilag 1 hét alatt sikerült eladni.

Viszont akkor úgy döntöttünk visszamegyünk Faialra, és megvettük a repülőjegyet, ekkor kellett a kismalacokat elajándékoznunk, mert sajnos a repülőre nem engedik fel őket. Az Azori-szigetekre pedig csak repülővel lehet eljutni. Január 17-én repültünk volna, igen, VOLNA, mert nem mentünk Faialra sem. Ez volt a következő nagyon nehéz döntésünk.

Egy hónap alatt nem sikerült szállást találnom, úgy, hogy még ismerőseink is vannak a szigeten. Hosszú távra bérelhető ingatlant kerestünk. Megváltoztak a dolgok ott is, ahogy az utakon. Nagyon drágán és inkább csak rövid távra vannak kiadó házak. 

S végül februárban sikerült meghozni a jó döntést.

De erről majd legközelebb, egyenlőre csak ennyit:

 

Mindenesetre megmérettettem ezekkel a döntésekkel: amikor már össze vagyunk pakolva, rengeteg erőfeszítést követően, amikor úgy érzem, hogy áldozatokat hoztunk, igenis nagyon-nagyon kemény döntések voltak ezek. De utólag látom megérte, így kellett lennie. 

Azóta minden reggel Napüdvözlettel indítom a napot és hosszas fejenállással, a nevem pedig Florina azaz Kisvirág ahogy mindig is az volt. ​

✿​✿​✿

Nincs hova menni, nincs miért maradni...

 Már régóta tervezzük hogyan is induljunk újra el. Nehéz ennyi kényelem és állás után újra útrakelni az az igazság. De ahogy a Kedves is mondta, nincs mire várnunk, nincs miért maradnunk, tehát megyünk.

Bátorság ez a javából, mert pontosan tudjuk, hogy nincs hova menni, az apokaliptikus állapot az egész Föld bolygón jelen van. De itt sincs maradásunk, tehát útrakelünk, a Teremtő vezet minket, ahogy eddig is.

Tesszük a dolgunkat: én tradicionális Sivananda jógát, Ő pedig Zent gyakorol.

Ezért létrehoztam egy Patreon oldalt ahol támogathatókká lettünk, viszonzásként pedig élő tanításokat adunk, képeket és videókat osztunk meg a spirituális utazásunkról, mert nem nyaralni megyünk, hanem dolgozni, tenni valamit az Emberiségért, az Élőlényekért, menteni a menthetőt.

A Gyerekek már nagyok, velünk együtt gyakorolnak, csodásan bontakozik ki az egyéniségük, mindenkinek helye van a családban, és része az életben, ahogy eddig is mindent együtt csináltunk, ezt az utat is együtt járjuk.

A Patreon oldal ahol közvetlen lehet minket támogatni ez: Illa's Spirit are creating Traditional Sivananda Yoga and Gnostic Zen online from the Beach | Patreon

A lakóautó elején a Zen kör a Kereszt és az Om jel

Határtalan nyugalom

 Valami megváltozott. Megnyugodtam, és nem múlik.

Ebben a határtalan nyugalomban pedig az álmaim is aktívan részt vesznek, és tartják a nyugalmat bennem.

Az oka nem kimondható, de mindenképp összetett, amolyan inkább megérettem a nyugalomra történt meg.

Mintha átkapcsoltak volna, és most nem számít semmi, nincs miért idegeskedni, nincs miért aggódni, a dolgok történnek körülöttem anélkül is, hogy részt veszek bennük az akaratommal, a véleményemmel, és a vágyaimmal. Nyugodt vagyok, és szemlélődöm. Lélegzem, és élek. Olyan, mintha rábíznám magam az óceán közepén a hullámokra.

Az okok tehát többen is vannak, de ők sem számítanak, csak neked kedves olvasó, ezért leírok néhányat amit megértettem, hátha te is találsz olyat ami a te életedben is jelen van, és meg tudsz nyugodni:

- apokalipszis van, ez a civilizáció összeomlani készül, megérett a változásra, ez ellen tenni nem lehet, és nem is kell...

- a civilizáción túl is van Élet, sőt, ott van csak igazán;

- a Teremtő vezet, a Természet tudja és teszi a dolgát;

- az Élőlények élnek, a Nap süt, vagy a Hold világít, az Ég kék vagy csillagos, a Felhők jönnek-mennek és néha esik az Eső, lélegzem, élek;

- az Éli Szútra megszületett Ő általa;

- van gyakorlatom: a jóga;

- csodálatosan növekednek a Gyermekeink;

és végül minden Jó és Rendben van, ahogy a relaxáció szövegében is kimondom számtalanszor...

Saját őrlésű búzából esznek lángost, saját készítésű joghurttal

Termő

 TERMŐ VAGYOK, 

A TEREMTŐ TEREMTETT TERMÉKENYSÉGGEL TERMŐRE, 

TEREMTMÉNYT TERMELEK, 

A TEREMTŐ TEREMTETTE TEREMTMÉNYT 💗

Az ár

 Mindennek megvan az ára. Annak például, hogy milyen életet élsz jelenleg, annak úgymond kifizetted az árát, és annak amire jelenleg vágysz, folyamatosan fizeted az árát. Vagyis az életünk olyan amilyenné tesszük. Tesszük ezt a döntéseinkkel, a tetteinkkel, de akár a gondolatainkkal is.

Ha keleti módon közelítjük ezt a dolgot karmának hívjuk, vagyis minden döntésünknek, tettünknek, és akár gondolatunknak következménye van, melyet mint egy bumeráng visszakapunk.

... és meg is érkeztünk a felelősséghez 😏

Aki figyeli az élet folyását, esetleg mélyebb rálátása van a dolgokra, pontosan tudja miről beszélek.

...és fizikai szinten is ugyanúgy visszaköszönnek ezek a dolgok, vegyünk egy nagyon egyszerű példát: ha nem tartom karban a testem, nem táplálkozom megfelelően annak előbb-utóbb ára lesz, vagy másnéven következménye, megbetegszem, leépülök. De annak is ára lesz ha túlságosan a fizikai szinten akarok megoldani mindent, például sokat edzek, és nagyon figyelek az étkezésemre, emiatt hajtom és sanyargatom magam. Ez ugyanúgy a megbetegedés és a leépülés felé vezethet. 

Már Buddha megmondta, hogy a KÖZÉPÚT mindig a helyes ...

Tehát ma sem mondtam semmi újat, csak úgy irogattam 😄

Mindenesetre érdemes az áron elmélkedni, hogy milyen áron jutunk el valahova, és ha eljutottunk, mit is kell fizetnünk ezért, nem másokat hibáztatni mindig, minden esetben...

Újratervezés

Nos, újraterveztünk. 

Az erdő mivel a Gyerekeké, eddig tabu volt, de a Gyerekek is, és mi is úgy döntöttünk, hogy azt is eladjuk, és akkor viszont a házzal együtt, mert úgy van értelme, úgy van értéke. EZ az új hirdetés.

A sok fa amit kivágtak a kerékpárút építése miatt a Gyerekek kártérítése lett. 

Annak idején ugye mi az erdőt vettük meg előbb, majd utána a házat. Nagyon sok tervünk volt, és mindenképpen kultúrálisan, szellemi vonalon szerettük volna megvalósítani azokat, tehát soha nem gondolkoztunk az erdő ledózerolásán, a fák kivágásán, és a terület feltöltésén. Úgy gondoltuk nekünk kell feltöltődni az erdőtől.

Kilátás az erkélyről

Kedden bementünk a Gyerekekkel a Gyámhatóságra, és közöltük mit szeretnénk, Ők pedig megértették, és elmagyarázták mi ennek a formája, hogyan lehet ezt véghez vinni. Ezek után teljesen világossá vált, hogy nem szabad külön eladni se a házat, se az erdőt. Ez így teljes, és tökéletes. Az erdő maga a paradicsom, a megnyugvás, óvni kell, védeni ezt az utolsó gyöngyszemet. Nagyon sok tervünk volt tényleg, be is nyújtottam az Önkormányzatnak: pallójárdás sétány, az erdőben rekreációs park létrehozása, jógázási és meditációs lehetőségek megteremtése. Úgy szeretnénk továbbadni, hogy ezeket a következő tulajdonos megvalósítja... Az Illa Berekben a Balaton Spirit-et továbbviszi...

Az épülő kerékpárút

Az erdőből a ház felé nézve

Az erdőből a Balaton felé nézve

A Balaton felől az erdő