Manapság sokszor találkozom olyan kételyekkel és kérdésekkel, ahol azt feszegetik, hogy a gyerek mennyit tévézzen, számítógépezzen...
A tanácsok osztogatása helyett inkább leírom nálunk mi a helyzet. Mi nagy kompjúteres család vagyunk, mindenkinek, értsd így ahogy írom, mindenkinek van táblája (na jó a Picúré amolyan kalapálható itt a képen)
Egésznap megy nálunk a tévé, illetve van egy monitorunk és internetről nézzük rajta azt a néhány magyar csatornát ami van, vagy a táblák valamelyikén. Nos ez én miattam van, ugyanis én imádom ha duruzsol valami (mint anno a Nagymamám, vagy Anyukám a Sokol rádióval a konyhában), főleg ha sütök-főzök, azt pedig elég sűrűn teszem. Nem, nem, sorozatfüggő azért nem vagyok, azt hiszem ez tényleg csak duruzsolás függés, ugyanis teljesen mindegy, hogy híradó, mese, vagy film, esetleg vetélkedő megy.
Na de miért is írtam ezt le, mert a Gyerekeket tökéletesen hidegen hagyja mi megy a "TV"-ben, beálltak az esti vetítésre, pedig nincsenek tiltva semmitől, ha Natasa jön napközben (mert ma is kirándultunk egy nagyot, és utána fáradtan leült egy kicsit), hogy táblázni szeretne, nincs tiltva, és milyen érdekes, nagyjából 15 perc múlva már kapcsolja is ki, és megy játszani. Ja és az esti vetítés se törvényszerű, elég sokszor az is kimarad, mert épp elmélyednek valami másban. Tehát nincsenek függésben, nem játszanak semmilyen erőszakos játékkal, a táblájukon is inkább tanulnak. Azt gondolom egyébként ez köszönhető annak is, hogy nem járnak iskolába, másfajta életritmusuk, és értékrendjük van.
Butaság azt gondolni, hogy a gyerekek elromlanak, mi rontjuk el őket, mi okozunk nekik függőséget, azzal, hogy korlátozzuk, és beszabályozzuk őket, ami szerintünk óriási hiba. Mi úgy mondjuk inkább terelgetjük őket, segítünk nekik az életben egyengetni az útjukat.
Itt éppen a DOS-ban tanulják a parancsokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése