Vegetáriánussá alakulás

Az a döntés, hogy nem eszem többet állatot fokozatos volt. Először jógaoktatóként éreztem komolyan ennek szükségességét, miután megtanultam, hogy a húsfogyasztás milyen hatással van a tudatunkra. Mégis a környezetem nyomására, és bizonyos kialakult helyzetekben még vissza-vissza tudtam térni a húsevéshez. Az, hogy tejet és tojást ne fogyasszak, még eszembe sem jutott. Később viszont amikor már stabilan vegetáriánus étkezés mellett döntöttem, egyre inkább izgatott a kérdés, hogyan lehetne továbblépni ezen a területen.

Itt már nem csupán arról van szó, hogy a húsevés hogyan hat a tudatunkra, vagy nem pusztán egészségügyi kérdésről van szó, hogy a vegetáriánus étkezés egészséges. Sokkal inkább az állatok védelméről, a barátaink megmentéséről.

Elmesélek egy történetet: amikor Máltára költöztünk már semmilyen szárnyast, és emlőst nem ettem, csak halat néha. Milyen csodás lesz, gondoltam, hogy a Földközi tenger partján fogunk élni, és onnan friss halat ehetek a Gyerekekkel. Hát nem így alakult. Megláttuk búvárkodás közben a gyönyörű élővilágot a tengerben, majd a parton a halárusnál a lefűrészelt fejű, mindenféle színben pompázó halakat, vagy a szétterült, felnyársalt polipokat és azonnal beláttam, halat sem és semmilyen tengeri állatot nem eszem többet, mert nem fogom felfalni a barátainkat akikkel együtt úszom az éltető tengerben.

Így lettem vegetáriánus, aki csupán annyit vár el az ételétől, hogy ne kelljen hozzá agyonverni senkit.

A Föld bolygó éltetője a Nap, ezt az energiát közvetlenül a növények képesek feldolgozni, ezért tehát a növények az éltetők, ha mi is képesek lennénk a Nap energiáját feldolgozni (nemcsak D vitamin formájában), még rájuk sem lenne szükségünk, de itt még nem tartunk. Bebizonyított viszont az, hogy egyáltalán nincs szükségünk a húsra, sőt egészségesebbek vagyunk nélküle (ezt a saját bőrömön is tapasztaltam, a terhességeim között óriási különbség volt amikor vegetáriánusként illetve húsevőként hordtam ki a Kisbabánkat) és ha ezt tudjuk, akkor innentől kezdve már ténylegesen csak az ízlelőbimbóink kényeztetéséről van szó, és semmi egyébről. Ez pedig igen szomorú tény. Mert ne gondolja senki, hogy én azért tudok vegetáriánus lenni, mert egyszerűen nem szeretem a hús ízét, bizony nem erről van szó, sőt a rántott csirkecomb a kedvencem, de beláttam, hogy ehhez meg kellett halnia egy ártatlan és ráadásul fiatal kisállatnak, hogy a kedvenc ételemet élvezhessem, és ezért tettem ellene, úgy döntöttem nem eszem többet húst.

A környezetvédelmi szempontok pedig amelyekről napról napra több hírt hallhatunk, pontosan alátámasztott bizonyítékokkal és tényekkel, mostantól elengedhetetlenek. Manapság aki nem védi a környezetét, nagyon öntudatlan és romboló egyénnek számít, akit nem érdekel a bolygónk további sorsa, és a Gyermekeink jövője.

Gondolataim tehát lehet radikálisnak tűnnek, de már nincs időnk szépítgetni a dolgokat, az agressziót, az erőszakot, az öldöklést, és a Föld bolygó pusztulását meg kell állítani, különben nincs jövőnk, mind elpusztulunk...

Ajánlom ezt az írásomat a Gyermekeinknek, legfőképpen a legkisebb Kisfiúnknak akinek ma születésnapja van, a második a csodás kis életében. Kívánom neki, hogy az élete békességgel, szabadsággal, és gondoskosással teli legyen.

Iskolátlanság

Mit is jelent ez a fogalom? Számunkra azt, hogy a Gyermekeink a saját tempójukban, saját igényeik szerint fejlődnek és tanulnak, meghagyva a kreativitásukat, és nyitottságukat.

 

TECHNIKA ÓRA

RAJZÓRA 

 

 

MATEMATIKA ÓRA

 

 

FÖLDRAJZ ÉS GAZDASÁG

 

 

OLVASÁS ÉS ÍRÁS 

 

 

FIZIKA ÓRA

(egy műanyag edénykébe magokat tett amelyek csörögnek benne, mégis ha pörgette a magok némán az aljához lapultak - centrifugális erő) 

 

 

Tudati folyamatokról és az ajtókról

Életünket átjárják a tudati folyamatok, úgy kell ezt elképzelni, mintha kinyitnánk magunkban egy ajtót, és azon beáramolna egy gondolat, egy tudati folyamat. Namármost, ha nyitott emberek vagyunk, vagyis több ajtó is nyitva áll, hagyjuk, hogy a gondolatok szabadon áramoljanak bennünk. Bizonyos gondolatok, vagy nevezzük inkább tudati folyamatoknak, akár meg is maradhatnak bennünk, táptalajra találnak, és mint amikor a magokból növények nőnek, kibontakoznak. Így történhet meg, hogy életünk során, hol Sátánok, hol Buddhák, hol Jézusok lehetünk. Ha egy tudati folyamatban hosszasan tartózkodunk, az úgymond eluralkodhat rajtunk, így válhatunk gyűlölködővé, vagy akár szentté.

Nesze neked kávé (tegnap mégis vettünk egy csomaggal, ráadásul egy kíváló brazil kávé volt akciósan)

Visszatérve gondolatmenetemhez: az ajtók születésünk pillanatában nyitva állnak, de fogalmunk sincs semmiről, tehát még "táptalaj" nem található bennünk ami meg tudna ragadni bármit is. Viszont későbbiekben amikor foglalkozunk szellemiséggel további ajtókat is képesek vagyunk kinyitni a szellemiség által. Amikor például elkezdünk jógázni fizikailag is megnyitunk magunkban valamit, az emberek úgy hívják: csakrák, én nem tudom mi a pontos neve, de az biztos, hogy segít a szellemi útra terelni az életünket.

Azután amikor befogadókká válunk az lesz a kérdés, mi az igazság, mi az ami táptalajra talál bennünk. Nos idáig jutottam ma.

Konzekvencia: az ajtókat nem szabad becsuknunk (ezt már Édesapám is tanította egészen Kislány koromba) de azt, hogy mi az igazság: Nekünk kell eldöntenünk, és itt van a döntéseink felelőssége.

 

És itt van a személyi szabadságunk, eldönthetjük mit választunk.

A képen egy Fa törzse látható egy tó partján, a tövében mocsári zuzmókkal. A fényképet megfordítottam, és a mocsári zuzmók lettek a lombkoronája, a tó tükrében pedig az eget láthatjuk... Dönthetsz...

 

 

Utóirat: nem biztos, hogy jó hasonlat az ajtók, lehet inkább egy rés, vagy nyílás, amely egyeseknél tág, néhány embernél egészen szűk, és van akinél ez annyira nyitott, hogy gyakorlatilag folyamatosan átáramlik rajta az egész univerzum tudata. 

Magamról

Megint külső kérésre írok, egy ismerősöm vetette fel a facebookon, miszerint szép és jó a blogom, de magamról, az érzéseimről állítólag nem írok. Hát épp aktuális, mivel pont holnapra 40 éves leszek, így ez egy kerek visszaemlékezés is egyben.

Akkor most tessék hátradőlni, mélyeket lélegezni, és próbálni rákapcsolódni a gondolataimra:

Már Kislányként azt gondoltam magamról, hogy belőlem csak egy van, és a világ csakis akkor működik amikor én jelen vagyok benne, gyakorlatilag minden körülöttem forog. Majd nagyobbacskán arra eszméltem, hogy én is mint minden egyéb, múlandó vagyok. Amikor Nagymamám elment az élők sorából, egy űr volt a helyébe, ráadásul egy kicsit Anyukámat is elveszítettem (nem volt már az az önfeledt, boldog Anyucikám, mint azelőtt) rettentő fájdalmas és szürke időszak volt ez az életembe, de a következő évben mikor a hullámospapagájunk, Rudi is eltávozott, egy mély depressziót éltem át, olyan sötétséget amit senkinek se kívánok. 9 éves voltam, és magam kellett szembenéznem azzal, hogy csücsülök egy mély gödörbe. Egy kapaszkodóm mégis lett, és ez belőlem jött. Tartottam a kezembe az erkélyen a halott kismadarunk testét, sírtam, könnyeztem, de mégis volt valami ami felszárította a könnyeimet. A Nap olyan erősen sütött, hogy a könnycseppek az arcomon azonnal felszívódtak, olyan volt, mintha valaki letörölné, és akkor felnéztem a Napra, megértettem, hogy semmi nem vész el, minden csupán átalakul, átváltozik, az egyik táplál, míg a másik elfogy.

Nagymamámmal

A jógának vannak ágai, az emberek többsége a hatha jógát ismeri, vagyis az ászanákon alapuló testmozgást, és az ahhoz kapcsolódó életmódot.
Amellett, hogy Gyerekkorom óta gyakoroltam a hatha jógát, mint mozgást, és az életmódomat is igyekeztem eszerint változtatni, és csiszolgatni, van a jógának egy másik ága ami a kezdetek óta a szívem, vagyis inkább a tudatom középpontjában van. Ez a Dhjána jóga, vagy a tudás, és bölcsesség jógája. Szellemi út, és az igazságot követi, azt gondolom a zen buddhizmus például ilyen. Erre akkor jöttem rá, amikor zen buddhizmussal kezdtem el foglalkozni. Tehát el tudtam érni azt amit Weninger Antal állított, hogy a továbblépés a zen és a jóga egyesüléséből jöhet létre.
Kamaszként jógáztam, miközben a Kapujanincs átjáró, Miklós Páltól mindig a zsebemben lapult.

Már felnőtt voltam, és dolgoztam mint mindenki más, mégis nyughatatlanság, és tudásszomj uralkodott rajtam. Anatómiát, kémiát tanultam, ismét vizsgákra készültem, a forgatások szünetében a kellékládákon egy kisebb tanulószobát rendeztem be magamnak olvasólámpával, füzetekkel, tankönyvekkel. Elvégeztem az ETI egészségügyi majd természetgyógyászati modulját, majd jógaoktatónak tanultam tovább.

Ekkor sem tudtam megállni, bár számtalan mesterrel és tanítóval találkoztam, előadásokra jártam, úgy éreztem tovább kell lépnem. Épp a Sivananda Jógaközpontot takarítottam jógaóra után karma jóga gyanánt, amikor egy kedves jógaoktatótársam megemlítette, hogy a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán van hétvégi képzés. Tudtam, ott a helyem.

Még abban az évben szeptemberben ott voltam az évnyitón, mint elsős diák, és nem sokra rá megjelentem a Zen meditáció órán. Ott rögtön éreztem, hogy megtaláltam amit kerestem. A Zen mester szavai olyan tisztán és érthetően jutottak el a tudatomba, mint még soha senkié, néha úgy éreztem belőlem szól. Egyet tudtam csak, de azt nagyon biztosan: mellette akarok maradni!

Azóta is abban a csodában van részem, azt a fantasztikus dolgot élhetem át nap mint nap, hogy mellette lehetek. Köszönöm tehát a Gondoskodásnak, Teremtőnek, Atyának vagy Istennek, ki hogy nevezi, hogy ahogy Kislányként éreztem, hogy a tenyerén hordoz, megtestesítette önmagát és valóban a tenyerén tud hordani Őáltala.

Az már csak hab a tortán, hogy három csodálatos Gyermekünk született, és boldogan, gondtalanul élhetünk az Atlanti óceán közepén. Nem tudom mennyi időt tölthetek még ebben a formában, de engem annyira átjár az örvendezés, hogy biztosan érzem, és tudom, minden formában mindig velük voltam, vagyok és leszek.

                                                                        Kislányként

Jógázunk

A Gyerekeknek már egész pici koruk óta mondogatom, hogy lélegezzenek tudatosan. Bármilyen feszültség keletkezik bennük, vagy nyugtalanok valamiért, mindig azt tanácsolom nekik, hogy figyeljék a légzésüket, és mélyítsék el amennyire csak tudják. A légzés mindennek az alapja, ahogy a jógának is.

Szoktunk együtt jógázni, Natasa mint egy kis balerina úgy nyújtózkodik, Noelnak pedig nagyon hajlékony a lába, mint nekem is volt. 9 éves lehettem, amikor kimentem a térdemen lótuszülésben Anyukámhoz a konyhába, és azt mondtam, "Nézd Anyu, nincs lábam!" persze Anyukámnak ez akkor nem tetszett annyira...

Gyerekként a jóga inkább egy móka, egy újabb játék, és lehetőség arra, hogy kipróbálják magukat.
A Gyerekek azért is élvezik a jógázást, mert a gyakorlatoknak nevük van, beleképzelhetik, hogy Ők most Kobrák, Sáskák, Békák, vagy Fák, esetleg Gyertyák.

Mindeközben a jóga főleg a gerincüket, és a hátizmaikat, de összességében az egész testüket erősíti, a tartásuk javul, a hajlékonyságukat megőrzi, és bizonyos gyakorlatok még a koncentrációs képességüket is fejleszti.

Én mégis az összes jótékony hatás közül az elmére való hatását, a megnyugtatást emelném ki. A mai mindent azonnal akaró világban, amikor semmire sincs idő, rohan mindenki, legfőképpen megnyugodni, és elmélyedni egy adott problémán a legfontosabb, és ezt kötelességemnek érzem átadni, hiszen a világ amerre tartunk egyre csak gyorsul.

Mint korábban említettem, más blogokat is vezetek, ebből a legrégebben magyar nyelven a jógablogomat, ahol elszántan dolgozok 5. éve azon hogyan segítsem az otthoni jógázókat. Megmondom őszintén soha nem jártam jógatanfolyamra, magamtól kerestem, majd leltem rá a jógára, és soha senki nem tanított jógázni, végül 28 évesen döntöttem úgy, hogy jógaoktató leszek.

A jógában való hitem megdönthetetlen, és statikus, így Neked is kedves olvasó csak ajánlani tudom, hogy próbáld ki, lehetőleg otthon: http://anitja.blog.hu/2011/11/19/jogaoktatoknak_jogazoknak_es_nem_jogazoknak

 

        A képek Máltán készültek, ahol egy kedves bostoni csoportnak tartottam jógaórákat.