Szoktunk együtt jógázni, Natasa mint egy kis balerina úgy nyújtózkodik, Noelnak pedig nagyon hajlékony a lába, mint nekem is volt. 9 éves lehettem, amikor kimentem a térdemen lótuszülésben Anyukámhoz a konyhába, és azt mondtam, "Nézd Anyu, nincs lábam!" persze Anyukámnak ez akkor nem tetszett annyira...
Gyerekként a jóga inkább egy móka, egy újabb játék, és lehetőség arra, hogy kipróbálják magukat.
A Gyerekek azért is élvezik a jógázást, mert a gyakorlatoknak nevük van, beleképzelhetik, hogy Ők most Kobrák, Sáskák, Békák, vagy Fák, esetleg Gyertyák.
Mindeközben a jóga főleg a gerincüket, és a hátizmaikat, de összességében az egész testüket erősíti, a tartásuk javul, a hajlékonyságukat megőrzi, és bizonyos gyakorlatok még a koncentrációs képességüket is fejleszti.
Én mégis az összes jótékony hatás közül az elmére való hatását, a megnyugtatást emelném ki. A mai mindent azonnal akaró világban, amikor semmire sincs idő, rohan mindenki, legfőképpen megnyugodni, és elmélyedni egy adott problémán a legfontosabb, és ezt kötelességemnek érzem átadni, hiszen a világ amerre tartunk egyre csak gyorsul.
Mint korábban említettem, más blogokat is vezetek, ebből a legrégebben magyar nyelven a jógablogomat, ahol elszántan dolgozok 5. éve azon hogyan segítsem az otthoni jógázókat. Megmondom őszintén soha nem jártam jógatanfolyamra, magamtól kerestem, majd leltem rá a jógára, és soha senki nem tanított jógázni, végül 28 évesen döntöttem úgy, hogy jógaoktató leszek.
A jógában való hitem megdönthetetlen, és statikus, így Neked is kedves olvasó csak ajánlani tudom, hogy próbáld ki, lehetőleg otthon: http://anitja.blog.hu/2011/11/19/jogaoktatoknak_jogazoknak_es_nem_jogazoknak
A képek Máltán készültek, ahol egy kedves bostoni csoportnak tartottam jógaórákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése