Úgymint:
- Elszáll valaki valamiben, legyen szó stílusról, életmódról, tárgyakról, elméletekről. A lényeg, hogy valamit megragad a tudata, és akörül forog. Éppen erről már írtam előző bejegyzésemben.
Kérdés még mindig az: mi az ami magával ragad, miben vagyunk képesek annyira hinni, hogy azután azt mondják ránk "ez teljesen elszállt".
Ezután felteszem a kérdést, nem-e arról van szó, hogy valaki valamiben elmélyed, az örömét leli benne, esetleg úgy érzi több tőle az élete? És ha ez a valami, nem ártalmas, nem bántja, sérti, esetleg nem pusztítja el a másik élőlényt, sőt esetleg segítő szándék is van mögötte, vagy példamutatás, miért mondjuk azt a másikra, hogy "teljesen elszállt" vagy "totál elszállt..." pejoratív értelemmel fűszerezve?
Miért nem mosolygunk rajta, örülünk az illetővel együtt, átérezve a lelkesedését?
Miért ráncoljuk össze a szemöldökünket meg nem értve a másikat?
Miért kritizáljuk, becsméreljük le az Ő elszállását?
Nem az a cél, hogy mind elszálljunk?
Nem hagyom ezt a bejegyzést teli kérdésekkel, kifejtem a saját véleményemet, a válaszomat, amire eddig jutottam: az életben csak elszállni lehet, annyira csodálatos, és a Gyermekeinkben pedig szinte kötelező elszállni, nem hibát keresni bennük, vagy elvárásokkal lenni feléjük, sosem értettem azokat a Szülőket akik panaszkodnak a Gyermekeikre.
Az élet tökéletes, ez a tökéletesség pedig megragadható ha átéljük, ha elszállunk tőle.
Vagyis az elszállás nem más mint a dolgok tökéletes átélése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése