2016. november 15., kedd

Blogolás

Nem könnyű ilyen bejegyzések után megírni a következőt... de az élet megy tovább... a blogot folytatom, hiszen az életünk publikus, és az átláthatóságban, a megosztásban hiszünk.

Nem oktató jelleggel írok. Segítő szándék vezérel csupán, megmutatva, hogy így is lehet, mi így csináljuk, és működik. Egyszerűen fejezem ki magam (az ételből is a kevés alapanyagból álló, egyszerű összetételű emészthető könnyebben) és a gondolataim is néha kuszának tűnhetnek (van, hogy órákkal vagy napokkal később folytatom az írást, miközben ételt készítek, etetek, tisztítok, szeretek, mesélek, rendezgetek, terelgetek, válaszolok, játszok...).
Már említettem, hogy nem tanítok, én nem, hanem Ő . Őt keresni, Őt megtalálni és Őt követni, én ezt tudom, nem is törekszem többre.

Vágok szeleteket az életünkből, és megkínálom az olvasót vele, mint egy házi süteményből.

Tele van a blog vázlatokkal. Némelyikbe csak néhány mondat, vagy szó várakozik, hogy egyszer majd közzé tegyem.
Mivel négy gyerekkel az időm beosztása változó, így az írások sűrűsége is változik, de igyekszem a legfontosabb pillanatokat, eseményeket megörökíteni, hogy követhető legyen az életünk.

Október 30-án az első publikus találkozó a Galérius fürdőbe, Siófokon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése