Így döntöttem, és ezt a döntést nem közönyből hoztam meg, hanem hosszas vívódás eredménye. Az csak egy fizikai ok, hogy nehezen kivitelezhető számomra négy gyermekes szoptatós anyaként a jelenlét. A lelki ok ennél sokkal bonyolultabb. Ugyanis tisztában vagyok vele, hogy megmenthettem volna Apámat. Amikor először szanatóriumban volt, még nem volt családom, fogtam a kezét, mellette voltam, bíztattam, és a gyógyulása nagyon sikeres volt. Ez azóta megváltozott, családom lett, nem is kicsi, és Őket választottam. Az Életet.
Az utolsó levelében azt kérte tőlem, hogy vállaljam a felelősséget a döntésemért.
Hát nyilvánosan felvállalom a döntésemet.
Mellesleg Apám nem szerette a temetéseket és a torokat ahogy egyébként szerintem senki, olyat is mondott (Nővérem mesélte), hogy "szórjatok szét Dömösön".
A temetés nem a halottakért történik, ez egy nagy hazugság. Az élők maguknak szervezik. Szokásból, hagyományból. A tibetiek búcsúztatása viszont a következőképpen történik: 49 napig suttogják a holtak fülébe a tanítást, segítve így az eltávozásukat és az újjászületésüket. Majd a tetemet feldarabolják és odaadják az állatoknak - ez egyébként számomra a legigazabban elfogadható temetkezési módszer.
Film a Tibeti Halottaskönyről magyar felirattal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése