Hosszas küzdelme véget ért.
Több mint 20 éve kezdődött. Depressziós lett. Én sosem hittem ebben, ezt képtelen voltam elfogadni, és ma is abban hiszek, hogy a rengeteg gyógyszer tette Őt tönkre.
Nagyjából 25 éve a rendszerváltással megváltozott az életünk. Az értelmiségi munkahelyről (MSZMP Politikai Főiskola), és vezető beosztásból Apám egy három műszakos nyomdai munkára váltott. Az éjszakázás és a légkör fokozatosan elkezdte Őt lefelé húzni, gyógyszereket szedett, hogy tudjon pihenni, de az csak súlyosbította a helyzetet. Meg akarta mutatni, hogy megállja a helyét munkásként is, nem csak öltönyös vezetőként, próbált beilleszkedni, elfogadtatni magát a környezetével.
Sajnos néhány év múlva olyan rosszul lett, hogy véget akart vetni az életének. Ekkor diagnosztizálták nála a depressziót, antidepresszánsokat kapott, befeküdt szanatóriumba, rendszeres gyógyszerszedés mellett "gyógyultan" engedték haza, és vissza dolgozni. Ezután változó időszakok következtek, a külső körülmények nagyban befolyásolták az állapotát, és természetesen a gyógyszerek.
Volt amikor azt éreztem visszakaptam azt az Apát aki régen volt, a derűs, értelmes és megfontolt embert, de sajnos volt olyan pillanat is amikor úgy éreztem elvesztettem Őt, és volt amikor Anyám az ablakból rántotta vissza.
Tegnapelőtt úgy döntött megöli magát, és ezt most sikerült is megtennie. Megtette. Kiugrott az ablakon.
Apuval 12 évesen
Ezt a bejegyzést Apám becsületéért írtam, egy utolsó esélyt adva annak a ténynek, hogy pusztán a gyógyszerek miatt, azok mellékhatásai és keveredései miatt gyengült el annyira lelkileg, hogy ezt képes volt meglépni.
Az emberiségnek pedig azt üzenem sose várjon megoldást semmilyen szertől, mert se gyógyszer, se alkohol, se cigaretta, se drog és semmilyen külső hatás nem fogja megoldani a belső problémát. Kizárólag belső munkával, spirituális úton lehet a lelkünket kezelni, különben nincs esélyünk, elveszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése