Életvédelem 2.0

Folytatnám az Életvédelem írásom:

Mert nem csak arról van szó, hogy ne együnk húst, és ne használjuk ki az állatokat, védjük a környezetünket, lehetőleg a legkevesebbet fogyasszunk, szelektíven gyűjtsük a szemetet, és sorolhatnám... de az is fontos, hogy ezt szelíden tegyük, ne radikálisan. Vigyázva a gyermekeinkre: nem világvége hangulatot suggalva, nem erőszakosan, mert az csak a szuiciditást, és a depressziót kelti életre bennük.

Nemrégen láttam egy filmet: Vincent és a világvége, 2016-os francia "komédia", írja a leírás.
Hát szerintem nem az, ez egy véresen komoly dolog, és figyelmet igényel, mert a gyerekek a jövő, ők a következő generáció, rettentően le vannak terhelve, és hatalmas a nyomás rajtuk, az pedig, hogyan alakulnak a mi felelősségünk.

A mi gyerekeink vegetáriánusok. Soha nem mondtuk nekik, hogy legyenek azok. Szabadon döntöttek így néhány éve, mert minket követtek. A kisebb pedig követi a nagyobb döntését, erőszakmentesen, előrefelé haladva fejlődik a maga ritmusában.

Ez is az Élet védelme, és a példamutatás ebben a legjobb gyakorlat. Ez a valódi felelősségünk.

Nyáron a Balaton partján Némóka Apucival

Önvizsgálat

Most arról szeretnék írni, hogyan is végzek belső munkát, hogyan dolgozom fel a körülöttem zajló eseményeket.

Az életünk csupa tapasztalat, hatások sorozata, ezek pedig kihatnak a lelkünkre. Néha észre sem vesszük a benyomásokat, csak tüneteket produkálunk, izgatottságot, lehangoltságot, vagy épp egy örömteli állapotot.

Amikor csak tudom, megvizsgálom, hogy érzem magam, és megkeresem mi válthatta ki ezt belőlem, miért érzem így magam. A mélyére ások ha kell, folyamatosan kérdéseket feltéve önmagamnak. Igyekszem megtartani az objektivitást, tehát részrehajlás nélkül, elfogulatlanul feltenni a kérdéseket és szemlélni a válaszokat, pusztán az igazság tényét keresve. Persze ha nem megy, beszélek róla, a másik véleménye sokszor segít a nehéz helyzetben.

Egyébként a Gyerekekkel is naponta többször feltesszük egymásnak a kérdést: JÓL VAGY? - és természetesen azonnal megbeszéljük ha valaki nem érzi jól magát, mert időnk mindig van egymásra.

Nézzünk egy példát: az önsajnálat - sokszor (legtöbbször) azért sírogatunk, mert sajnáljuk magunkat. Amikor ezt felismerjük abban a pillanatban megszűnik a sírás is. Csak figyelni kell a gondolatokat amelyek jönnek a sírással, és azonnal észrevesszük, mi magunk vagyunk mögöttük. Ha pedig ezt belátjuk, rögtön képesek vagyunk objektíven lereagálni a helyzetet.

Kicsit olyan ez amikor a testünkkel történik valami és diagnosztizáljuk. Ugyanígy tudjuk a lelkünket is megvizsgálni, és jó esetben meggyógyítani, vagy csak helyreállítani amikor kibillenünk az egyensúlyunkból.

Idő

A legértékesebb dolog.
Az időnket helyesen beosztani pedig tudomány.
Nagyon nem mindegy mivel töltjük el a számunkra megadatott időt. Ezért a szabadságunk a következő fontos dolog, hiszen ez segít hozzá, hogy időnket ne más ossza be
hanem mi magunk, és azzal töltsük el akivel vagy amivel szeretnénk.

Ez is hozzájárult ahhoz a döntéshez, hogy gyermekeink itthon tanulnak.

Némó és a kakukkos óra

Szeretni

Már megint a szeretet fogalmáról írok.

Annak idején ezt kifejtettem, hogy az elfogadás nem egyenlő a szeretettel.

Tehát aki arra gondol, hogy a szeretet az amikor elfogadjuk a másikat az egy totális tévedésben van, mert a személyére vetíti ki azt, és nem a másikban lévő Életre. A személyre irányult szeretet pedig beszűkült.

Mert az egyetlen amit a másikban szeretni lehet az az Élet.

Krisztus amikor azt mondja, hogy "szeressétek egymást" erre gondol. Szeressétek a másikban élő Életet.

Ügye mennyire más nézőpont ez? Miért kellene nekem a másik ember rossz döntését, buta dolgait, vagy romboló, pusztító szokását szeretnem? Nem, ezt elnézésnek hívják, nem elfogadásnak, és semmiképp nem szeretetnek. Elnézem, hogy a másik ember ilyen vagy olyan, ezt vagy azt teszi, felmentem a bűnei alól.

A másikban élő Élet felismerése és szeretete pedig megnyitja a szívet, és határtalan csodában részesít.

Elégedettség

Vannak elégedett és vannak elégedetlen emberek.

Az elégedett emberek boldogok. Az elégedetlenek boldogtalanok.

Ennyike.

Az életvédelem

Legutóbb említettem ezt a fogalmat a természetvédelem mellett, most szeretném kifejteni mire is gondoltam:

Figyelem a vegán közösségeket, mert magával a veganizmussal nagyon is egyetértek, az egyértelmű számomra, hogy ne vadásszuk le, ne együk meg az állatokat, és azzal is egyetértek, hogy ne használjuk ki őket.

Azonban a radikális vegánokat összezavarodott embereknek látom, és sajnálom őket, mert úgy gondolom nagyon belefeszülnek a helyzetbe.

Ugyanígy olvastam a napokban egy cikket miszerint madárvédők azt állítják egyáltalán ne etessük a vizimadarakat, mert ezzel beleszólunk a természetes életükbe, és a vándorlásukba. Ezt is egyfajta belefeszülésnek érzem, ráadásul ott fokozott az összezavarodottság amikor azt tanácsolják az énekesmadarakat télen etetőknek, hogy liba-, és kacsazsírral készítsenek magvakból gombócokat az etetéshez. Teljesen groteszk a kép.

Már beleszóltunk a természetbe, már benne vagyunk kőkeményen. Már elfoglaltuk az életterüket az állatoknak, elszennyeztük a környezetünket, arról nem is beszélve, hogy a vándormadarak zömét várják a déli országokban puskákkal a megszállott vadászok.
3 évig éltünk Máltán, tudom mit állítok: szeptemberben kezdődik a vadászszezon, és nagyvadak híján a költöző madarakra lőnek.

A kaotikus állapotok be fognak következni, sőt szerintem már erős jelei vannak az apokaliptikus helyzetünknek. Ezt, ha akarjuk, ha nem, tudomásul kell vennünk. Krónikus betegség kialakulásához hasonlít a probléma, és nem tudjuk akut módon, belefeszülve megoldani, illetve a tünetek megszüntetése sem vezet gyógyuláshoz. Csakis holisztikusan ránézve az állapotra, egy határozott, egyetemes törvény kitartásával: az ÉLET VÉDELMÉVEL sikerül ebből élve kikerülnünk.

Részemről optimista vagyok, hiszem, hogy ésszel-szívvel-lélekkel közösen képesek vagyunk megvédeni az életet, és ebben a természet is segítségünkre van, csak észre kell vennünk.

A kulcs a természet - kép: innen