Figyelem a vegán közösségeket, mert magával a veganizmussal nagyon is egyetértek, az egyértelmű számomra, hogy ne vadásszuk le, ne együk meg az állatokat, és azzal is egyetértek, hogy ne használjuk ki őket.
Azonban a radikális vegánokat összezavarodott embereknek látom, és sajnálom őket, mert úgy gondolom nagyon belefeszülnek a helyzetbe.
Ugyanígy olvastam a napokban egy cikket miszerint madárvédők azt állítják egyáltalán ne etessük a vizimadarakat, mert ezzel beleszólunk a természetes életükbe, és a vándorlásukba. Ezt is egyfajta belefeszülésnek érzem, ráadásul ott fokozott az összezavarodottság amikor azt tanácsolják az énekesmadarakat télen etetőknek, hogy liba-, és kacsazsírral készítsenek magvakból gombócokat az etetéshez. Teljesen groteszk a kép.
Már beleszóltunk a természetbe, már benne vagyunk kőkeményen. Már elfoglaltuk az életterüket az állatoknak, elszennyeztük a környezetünket, arról nem is beszélve, hogy a vándormadarak zömét várják a déli országokban puskákkal a megszállott vadászok.
3 évig éltünk Máltán, tudom mit állítok: szeptemberben kezdődik a vadászszezon, és nagyvadak híján a költöző madarakra lőnek.
A kaotikus állapotok be fognak következni, sőt szerintem már erős jelei vannak az apokaliptikus helyzetünknek. Ezt, ha akarjuk, ha nem, tudomásul kell vennünk. Krónikus betegség kialakulásához hasonlít a probléma, és nem tudjuk akut módon, belefeszülve megoldani, illetve a tünetek megszüntetése sem vezet gyógyuláshoz. Csakis holisztikusan ránézve az állapotra, egy határozott, egyetemes törvény kitartásával: az ÉLET VÉDELMÉVEL sikerül ebből élve kikerülnünk.
Részemről optimista vagyok, hiszem, hogy ésszel-szívvel-lélekkel közösen képesek vagyunk megvédeni az életet, és ebben a természet is segítségünkre van, csak észre kell vennünk.
A kulcs a természet - kép: innen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése