Már megint, még mindig

Tegnap ismét egy levél érkezett, pedig már azt gondoltuk minden rendben, hiszen a Tárgyalást lezárták, és egy nagyon pozitív véleményt írtak rólunk a Gyámhatóságnál. Ezt ezúton is hálásan köszönjük, és azt is, hogy lehetőségünk volt emberi hangon beszélni, és a családias légkört fenntartani.

Most mégis a két nagyobb gyermekünk iskoláját megtámadták, sőt nem fogadják el, és köteleznek minket, hogy 15 napon belül írassuk be őket magyar iskolába.

Ez megint hidegzuhanyként ért. Főleg azért mert ismét lelkesen beleástam magam hogyan tudjuk megvalósítani a megálmodott terveket az erdőben, az Illa Berekben.

Pont a minap szavazott az Önkormányzat Képviselő Testülete arról, hogy bővíthessük az erdőt a vasút felé egy könnyebb bejárhatóság érdekében, és további erdőterületet értékesítsenek a számunkra.

lletve a Veszprémi Járási Hivatal Erdészeti Hatósága is nemrégiben tett javaslatot, hogyan tudjuk megvalósítani a pallójárdás sétányokat, milyen lehetőségeink vannak ezen a téren.

...és még két Jurtát is beszereztünk melyek felállítását már izgatottan várjuk.

Természetesen képtelenség a kérés, hogy 15 napon belül írassuk be a Gyerekeket magyar általános iskolába, és nem is akarjuk a tanulmányaikat megzavarni, vagy megszakítani és másik iskolával folytatni.

A West River Academy az iskolájuk, ahol egyéni tanrend szerint folytatják a tanulmányaikat, és emelett a döntésünk mellett kitartunk. Itt lehetőségünk van magyarul szabadon tanítani a Gyerekeket, a saját érdeklődési területüket elmélyíteni, bárhol is élünk a világon.

Ezt az iskolát akkor találtuk amikor az Azori-szigeteken éltünk, és a magyar iskolába magántanulóként beíratott Noel tanulói jogviszonyának a szüneteltetését követelte az iskola, mert nem utaztunk haza többezer km-t, azért, hogy vizsgázzon. Pedig az előzetes megbeszélés alapján azt ígérték interneten keresztül lesz lehetőségünk levizsgázni. 1.osztályos tanulóról volt szó egyébként.

De mivel külföldön tartózkodtunk valamilyen iskolára szükségünk volt ahol teljesíti a tankötelezettségét Noel, és később Natasa is. Így találtunk rá az amerikai iskolára ahol rugalmasan és szívélyesen fogadtak minket, nem jelentett problémát az ha különböző országokban élünk, és nem tudunk személyesen, csak az interneten keresztül kapcsolatot tartani az iskolával. Támogatták az elképzelést, hogy a Gyerekeket az anyanyelvükön tanítsuk, és az idegen nyelv az angol legyen, amelynek elsajátítását az Érettségiig tökéletesíthetik annyira, hogy képesek legyenek angol nyelven leérettségizni. Csodálatukat kifejezve EZT a cikket írták rólunk (ahogy már múltkor is említettem).

Tehát fellebbezünk, és reménykedünk, hogy megértik az álláspontunkat, meghagyják a szabadságunkat, és megvalósíthatjuk azokat az elképzeléseket amelyeket már régen tervezünk együtt a Gyerekekkel.