Vizsgák után - költözés előtt

 Tulajdonképpen most volt az első igazi, komoly vizsgázásunk, ugyanis magántanulóként a készségtárgyak alól felmentést kaphattunk, majd jött a járványos időszak, és többnyire online vizsgáztunk.

Egész héten mindennap kellett menni vizsgázni, nem is tudom mi volt a nehezebb, korán kelni, összeszedni az egész családot (mert persze mindannyian mentünk lakóautóval - ott lakóautóztunk az iskola előtt amíg a három iskolásunk bent vizsgázott) vagy az, hogy gyakorlatilag én is mindent megtanultam a gyerekekkel együtt, még a népdalokat is - egyik reggel például (aznap volt az ének vizsgájuk) úgy is indultunk az iskolába, hogy közben az "Új a csizmám a szögre van felakasztva, hej..." - től zengett az utca. 😆 

Amúgy a szervezés nagyon jó volt, a tantárgyak nehézségileg jól voltak elosztva az öt napban, a gyerekek együtt vizsgázhattak, csak más-más szinten, például együtt vizsgáztak tecnikából ami Noelnak írásbeli volt, Noénak dobozvár szerkesztés, Natasának pedig papírból kellett hajtogatnia.

Néha mondjuk éreztem olyat, hogy inkább azt keresték bizonyos tanárok, hogy mit nem tudnak a gyerekek, és ez majd az "érdemjegyükön" meg is látszik, de összességében jól sikerült, a gyerekek nagyon ügyesek voltak, és lelkesek. A legtöbb gondunk a készségtantárgyakkal volt... Mert például hogyan gyakorolják a medicinlabda dobás-, vagy a bordásfal mászás helyes technikáját ha az nincs?! Na, mindegy, túl vagyunk rajta, kellő nyitottsággal, és lazasággal mindennel meg lehet birkózni...

Amúgy a legnagyobb gond a vizsgákon az volt, hogy nem tudták befejezni a feladatokat, hát igen... nincsenek hajtva!... itthon nyugodtan tanulnak és oldanak meg feladatokat 😍 mindenre van időnk 💗

A házat ITT áruljuk - jó lenne, ha nyár végéig boldog tulajdonosra találna és elkelne, de ezt nem mi döntjük el. Mi csupán arról döntöttünk, hogy meglépjük azt, hogy eladjuk.

Szeretnénk lecserélni a lakóautót egy nagyobbra, ILYENRE , amivel először Európába készülünk, télen délre, nyáron északra, és végül vissza az Azori-szigetekre.💦

Ez lenne a terv, de azt is tudjuk, hogy mi csak tervezgetünk, aztán majd valahogy történnek a dolgok, mindig úgy ahogy történniük kell, általában a lehető legoptimálisabban.🙏

Addig is gyakoroljuk a jógát a Balaton partján, Pálköve strandján, szedjük a cseresznyét, készülünk az elvonulásokra. 💥 Vagyis tesszük a dolgunkat...

Napüdvözlet a Balaton partján

Pakolás, lomolás

 Folytatva az előző bejegyzést gondolatát - "milyen amikor házunk van?" - hát bizony felhalmozunk, cuccolunk, van hely, elfér, jöhet...

Most döbbentem rá mennyi mindent felhalmoztunk néhány év alatt, és úgy, hogy a legtöbb dolgot (ruhákat, játékokat) kaptuk...

Szerencsére kapóra jön a lomtalanítás, döbbenet, hogy valójában mennyi mindenre nincs is szükségünk. Ilyenkor olyan jó emlékezni a lakóautós életre, ami valóban nagyon a minimumon pörög. 

... és valahol az a valóság, ahogy az étkezésben is nagyon kevésre van szükségünk, a körülöttünk lévő tárgyakból is elegendő néhány, és ugyanígy vízre, melegre, és menedékre is csupán minimális elég lenne.

A fejünkben kell ennek eldőlnie, például van a fantasztikus tésztagépem, de valójában kézzel is ki lehet nyújtani a tésztát és kifőzni, és talán még egyszerűbb is, mint a szerkezetet elmosni utána...

A ház megy - az erdő marad

 Tulajdonképpen amikor megvettük ezt a házat meg sem akartuk nézni, az erdő volt a lényeg, hogy szemben van, így nem nehéz megválni sem tőle, hiszen bele sem szerettünk. 

Viszont sokat tanultunk, kipróbálhattuk magunkat, milyen amikor házunk van.

Nyáron a fiúk már a lakóautóban aludtak, többször álmodoztunk, hogy visszamehetnénk Gozóra vele, vagy Dél-Olaszországba, vagy akár Görögországba, ahova Noé nagyon szeretne menni.

Végül tehát döntöttünk, a lakóautót választjuk.

A háztól megválunk, az erdő pedig visszavárja majd a Gyerekeket...

Téli berek ítélete

Na jó, ez egy kicsit összetett cím :) tél van ugye, a berek a gyerekek erdeje amire kimondták az ítéletet. Legalábbis a szélére...

Na, ezt még decemberben kezdtem el írni...

Az ítélet amit említettem a kerékpárút miatti kisajátításra vonatkozik, ugyanis az erdő szélén vezet majd.

Csúnya kisajátítás lett belőle, gyakorlatilag hülyének néztek és a Gyerekeket kirabolták, bírósági perre menni nem lehetett, mert azt ellehetetlenítették jogszabályok által.

Nos akkor elég is lett, amúgy sem akartam hazajönni, nem kell sokat győzködni, hogy újra csomagoljak.

Persze-persze ez így megfutamodásnak hangzik, de rengeteg próbálkozás, és éveken keresztüli számtalan esély adása van mögötte, de nem akarok panaszkodni, hozták a formájukat már amikor beléptünk az országba...

Apropó ország, Ti hol éltek? Mert mi a Teremtő Országában, ezt mostmár nyilvánosan is kijelenthetjük, a Tanítás le lett adva erről. 

... és akkor néhány kép a Berekről amelyek még ősszel, a kisajátítás előtt készültek:

A belső erdő, a fák mögött a Balaton

Noé és Némó

Natasa és a Fiúk

Noé huncutkodik

Szeretjük az Erdőt

Nyár - Jóga - Balaton

 Húha de régen írtam... na nem azért mert eseménytelen volt az életünk, inkább azért mert túl elfoglalt voltam - az itthon tanulás: már hárman is iskolások / a jóga: amikor csak lehet / vegán-vegetáriánus ételek elkészítese: mert már csak alapanyagokat veszünk, a mogyoróvajtól a zabtejig, a teljes búzarozs kenyértől az aszalt paradicsomig, a vegán majonéztől a házi joghurtig mindent én-mi csinálunk.

... és még elmélkedni is jut idő, azon, hogy Apokalipszis van, a Teremtő teszi a dolgát, és azon is hogyan tudunk segíteni.

Ősztől már Elvonulások szervezésében gondolkozunk, mert a helyzet komolyodik, ideje változni, változtatni, és ezt már egyre többen belátják. Már nincs mit ünnepelni, már nincs miért kényeztetni magunkat, már csak az éberré válás, a Teremtő akarata számít, és az Élő Lények, a Föld bolygó megmentése a cél.

Ezek a nyári plakátjaink:

 

...és néhány kép rólunk és a körülöttünk élőkről:

: 

Vakond úr Te csoda!

 Szeretnék megosztani egy csodálatos felfedezést Veletek -

idén is és tavaly is ültettünk gyümölcsfákat, elég közel vagyunk a Balatonhoz, így a föld nálunk nagyon vizes, agyagos, ártéri, rettentő nehéz kiásni, ráadásul nem is fű van a kertben, hanem sás, ami egy sokkal erősebb szárral, és gyökérzettel rendelkező növény.

Namármost képzeljétek, idén beköltözött a kertünkbe egy édes kis vakond, és annyira, de annyira hálás vagyok neki.

Ugyanis mindennap friss vakontúrásokkal csodálatos, gyökérmentes, pergő földet túr fel nekünk, amiket mi kisvödörbe szépen összeszedünk, és utólag a kisfák tövébe szórunk. Így védjük a törzset, és az alany részt a fagytól, majd tavaszra az esővel a jó kis tápanyagok is bekerülnek a fák gyökereihez.

Nem is értem miért üldözik ezt a fantasztikus és hasznos kis teremtményt

Kép forrása: https://balkonada.cafeblog.hu/2018/03/15/harcoljunk-vagy-sem-a-vakond-ellen/

Örvendjetek a friss pergő gazmentes földnek! Ne űzzétek el ezeket a végtelenül dolgos kis élőlényeket, hanem örüljetek neki, érezzetek hálát, és áldást, ha a kertetekbe lép, mert ráadásul a kártevőket is összeszedi a föld alól! ✿

Vegánosodás

A vegetáriánus étkezésből a továbblépés a vegánná válás.
Azaz: tejet sem, mézet sem és tojást sem enni, de igazából vegánnak lenni ennél sokkal többet jelent. Egy életmód, szemléletmód.
A vegetáriánus életről mindenesetre már írtam ITT - a jógablogomban pedig ITT  . Azóta pedig stabilan vegán lettem, már csak a Gyerekek esznek a családban tejterméket és tojást, tehát Ők vegetáriánusok, és a saját döntésükből, amire nagyon büszkék.

... és bizony a vegánságból is van továbblépés, a nyers vegán étkezés, amit Ő  már megtett.

Ahogy készítem az ételeket neki, én is látom és érzem, hogy ez a csúcs a táplálkozásban:

Egy vegán ebéd, mely csak nyers, fermentált, vagy 40-45fokon aszalt ételeket tartalmaz.

... és kinyílt egy új világ, az eddigi sütés-főzés tudásom egy új szintre kezdett emelkedni: meghitté, varázslatossá vált az élő ételek elkészítése.

A veganizmusról egyébként ITT olvashattok egy nagyon jó összefoglalást.

... mert az Élő Lények Növő Lényekkel táplálkoznak ✿