Az előadás

 Már egy ideje mondogatjuk a Gyerekeknek, hogy tartsanak előadásokat. Most, hogy ismét szabadon tanulhatnak, készüljenek fel egy általuk választott témából, és tartsanak róla egy 20 perces előadást.

Azzal, hogy megtanulnak önként felkészülni már rengeteget tanulnak, utánaolvasnak, jegyzetelnek, és az előadásnál pedig tanulják azt, hogyan kell mások előtt beszélni.

Noénak eleinte egy kis segítség kellett, de a harmadik előadása már neki is önálló volt, sőt, egyenlőre Ő a legjobb az "előadók" közül 😁

Némónak még nehéz, végülis Ő még csak 8 éves lesz a nyáron. Neki azt találtuk ki, hogy olvasson fel hangosan, és minden héten folytatja a történetet. Ugyanis egy nap egyszer van előadás, mindennap más tartja, így bőven van idő felkészülni, és mást is tanulni.

 

 

✿​✿​✿

Felhők

A felhők jönnek mennek,

Néha fent, néha lent,

Hol kint, hol bent.

 

 

✿​✿​✿

 

Kegyelem

 A szüleim így neveztek el 1975-ben, Anita, vagyis kegyelem, könyörület.

... és valóban néhány éve úgy ébredtem, hogy egy hangot hallottam, a Teremtőét - azt mondta:

"KEGYELEMBEN RÉSZESÜLSZ"

Ez akkor az egész napomat bearanyozta, de igazából nem fogtam fel mi a felelősségem vele.

Azóta tudom. Kegyelmesnek, kegyesnek, kedvesnek lenni. Csak így tudom a Teremtő Kegyelmét továbbadni, megosztani. Ha kedves, ha kegyes vagyok. Ez a dolgom, a küldetésem, ezt kell tennem, nem mást.

 

 

A régi jógaszőnyegemen

 

✿​✿​✿

 

 

Pentagon és Tárgyalás

Erre a két dologra fókuszálva jöttünk ide a szigetre, Terceirára. 

Egyenlőre egyik sem mozdult meg érdemileg, szóval úgy néz ki itt időzünk még egy jó darabig.

Addig is jól érezzük magunkat, a Gyerekek újra felszabadultan tanulnak, a saját tempójukban, a saját érdeklődésük szerint. Persze egy kicsit igyekszem mutatni az irányt, és részlegesen követjük a magyar oktatási rendszert. Például Némó barátkozik az osztással, a szorzás könnyebben és gyorsan ment neki, amúgy matematikából nagyon jó, köszönhetően a sok stratégiai játéknak és a legónak. Ja, és tényleg, sakkoznak újabban. Rájöttek, hogy milyen jó, mert nem kell hozzá se áram, se internet. 

 

Végre beszereztünk mindenkinek búvárruhát, így már nem akadály az óceán hidegsége, jelenleg 16 fok körül van. A ruhákban viszont jókat tudunk úszni.

 

Egy éve nincs autónk, ilyen még nem volt. Mindig volt valami a fenekünk alatt. Most gyalogolnunk kell, kezdjük ennek is a csodáját átérezni. Szerencsére van házhozszállítás a boltból, így a nagy mennyiségű élelmet nem kell hazacipelnünk, a közelben pedig van egy gyümölcsös, onnan vesszük a helyi gyümölcsöket. Ilyeneket: 

...és két kis élőlény is csatlakozott hozzánk, aminek a Gyerekek különösen örülnek:

Yamagó Kakaska és Kovács Mici

✿​✿​✿

Hetes

A hetes egy bűvös szám. Nálunk most mindenképp. 

7 éves Némó, a legkisebb kincsünk. 

7-es számú házban lakunk. 

7 éve is ide szerettem volna jönni, erre a szigetre. 

✿​✿​✿

Szigetváltás és blogbezárás

 A lefoglalásból végül nem lett semmi, illetve lesz: tárgyalás, ugyanis megyünk Bíróságra, pert indított az ügyvédünk.

Mégsem olyan egyszerű az ingatlanvásárlás külföldről? Vagy csak azért néztek hülyének és nem foglalkoztak velünk, mert magyarok vagyunk, sajnos már ezt is el tudom képzelni...

Mindenesetre februárban foglalóztuk le, és még augusztusban sem tudtunk aláírni, pedig már kiutaztunk a szigetre, megnéztük személyesen a földet.

Sőt még meditáltunk is rajta...

... és nagy terveink voltak vele.

Mivel a telekre nem mehettünk hiába foglalóztuk le, a főváros kempingjében szálltunk meg, és türelmesen vártunk.

... és meditáltunk.

Aztán augusztus végére elfogyott a türelmünk, a nyárnak kezdett vége lenni, a tél pedig elég kemény az Azori-szigeteken. Szállás után kellett néznünk. Végül szeptember közepére találtam egy kiadó házat pont azon a szigeten ahova már 7 éve is szerettem volna átmenni.

Szigetet váltottunk hát. Nem volt értelme ott maradunk...

A blogon pedig sokat hezitáltam, hogy folytassam-e, és igen, úgy döntöttem folytatom 😍 azonban csak meghívott olvasóknak lesz olvasható a továbbiakban.

✿​✿​✿

Vissza a Paradicsomba

 Az előző bejegyzésemet láthatatlanná kellett tennem, legalábbis amíg Magyarországon tartózkodtunk mert olyan inzultusban volt részem ráadásul rokoni részről...😥

Most, hogy már jó messze vagyunk, ismét kinyitom a blogom, és folytatom az írást 😀

Háááát nem volt egyszerű visszatérni az egyszer már biztos...

Végül se a házat se az erdőket nem sikerült eladni, vagyis nem kellett így lennie, az utolsó pillanatban mégis a legjobban alakult minden, illetve úgy ahogy kellett alakulnia 😇

Folytatva tehát az előző írást, veszünk egy földet az Azori szigeteken. 

Reservado - azaz foglalt 

Most ismét itt vagyunk a Paradicsomban, a gyerekeket visszaírattuk a WRA iskolába, ahol már annak idején is írtak cikket rólunk ITT.

Végre ismét szabadon tanulhatnak.

✿​✿​✿