2016. május 21., szombat

Határon

Ez a bejegyzés a saját 2016 május 3.-i személyes élményem leírása:

Éppen ebédidőben érkeztünk az orosz határra Terehovához. Mivel több száz méteres sor állt, nyugodtan elkezdtem melegíteni az ebédet, gondolván, ez eltart egy darabig. Aztán Rob úgy döntött előre megyünk. Kiállt a sorból, és határozottan előre vezetett az autóval. Ott én kiszálltam, és mondtam a lett határőröknek angolul, hogy megjöttünk, átadtam az útleveleket és közöltem Oroszországon keresztül megyünk Észak-Koreába. Mivel nem tudtak angolul, csak mutogattak, telefonálgattak. Aztán kinyitották a sorompót, és egy angolul beszélő határőr fogadott minket a lett oldalon. Ott már Rob szállt ki és elmondta miért jöttünk, kik vagyunk. Közel 20 perces magyarázkodás után végül a lettek átengedtek minket, de közölték: vízum nélkül nem fogunk tudni belépni Oroszországba.

(Megjegyzés: vízumot nem adnak ki világmegváltásra.)

A következő sorompónál már orosz határőr volt, valóban nem akart beengedni, már több autó is várakozott mögöttünk, mire se előre-se hátra helyzet alakult ki, ekkor Rob felvette a köpenyt és azt mondta:
- Gyertek! Átmegyünk! Hozd a fényképezőgépet és csinálj videót!
Én azonnal elindítottam a felvételt, kiszálltunk mind az autóból, Rob elkiáltotta magát angolul:
- Ez Jézus Krisztus második eljövetele, szálljatok ki az autótokból és figyeljetek! - mindenki megdöbbenve tette amit kért.

Mi pedig megfogtuk egymás kezét, és átsétáltunk a Gyerekekkel együtt a határon. Ekkor több orosz határőr szaladt felénk, meg akartak állítani, a fényképezőgép végig a nyakamba lógott és rögzített mindent. A Nap égetően sütött, Natasa és Noel szeme könnyezni kezdett, pedig a Napnak háttal álltak, de a köpeny fehérsége valóban vakító volt.

Az emberek csodálkozva néztek minket, én bíztatóan mosolyogtam mindenkire. Végül azt kérték az oroszok, álljunk félre, meghallgatnak minket.

Bekísértek a határállomáshoz, erről maradt egy rövid videó.

Felmentünk a szigorúan zárt rendszerű határépület első emeletére, leültettek minket és vártunk. Hoztak vizet, később orosz süteményt, és teát is.

A Gyerekek angyalian viselték a helyzetet, onnantól lettek nyűgösek mikor a meghallgatásunk után elutasítást kaptunk, és börtönbüntetéssel fenyegettek. Ekkor már hatalmas zápor volt odakint, talán jégeső is, mindenesetre felhőszakadás. A fényképezőgépet elvették, és letöröltek róla szinte mindent, a határátlépés negyed órás videó volt.

Kértük, hogy gondolják át amit mondtunk, döntsenek akár másnap, lakóautóval vagyunk, mindenünk megvan, kivárjuk a döntésüket, de nem voltak nyitottak ránk, nem adtak időt sem maguknak, sem nekünk, hogy átéljük és megértsük közösen a szituációt, végül elzavartak a határról 60€ megfizetése fejében. A fizetés és a papírok aláírása alatt hatalmas szivárvány jelent meg az égen.

Egészen éjjel 1-ig kitartottunk az álláspontunk mellett, és a két határ közötti pici szakaszon parkoltunk, amikor úgy döntöttünk, hogy visszagurulunk Európába. A Gyerekek mindeközben békésen aludtak a lakóautóban, másnap egy csodás tó partján ebédeltünk Nirzában, és újra terveztük a világ megváltását.


Se orosz, se lett oldalon
Balra Lettország, jobbra Oroszország
A nagy szürke épület volt az orosz határőrállomás ahol kihallgattak.

2016. május 17., kedd

Életünk

Mit is kezdjünk az életünkkel?


Most egy nagy szünet, és lehet gondolkozni... leélni, megélni, túlélni...

Talán írtam már, hogy mindent újragondolunk, újraértelmezünk, hiszen semmi nem evidens, az Élet sem az.

De minek is van értelme? Leélni az életet, belehalni az életbe, a létezésbe? Vagy minden pillanatát átélni, törekedni az életre, az élet megtartására, sőt támogatni azt minden mozdulatunkkal?

Szóval mi úgy döntöttünk az utóbbinak van értelme. Lett volna lehetőségünk leélni az életünket békében, nyugalomban, egészségben, paradicsomi állapotok között az Azori szigeteken. Ám végül feladtuk ezt, és visszajöttünk Európába, vettünk egy lakóautót, és elindultunk világot megváltani. Követjük a szívünket, ha tudunk tanítunk, ha nem, akkor is. Mert minden tettünkbe beleszőttük a felelősséget, a szeretetet, az élet tiszteletét, azokat az értékeket, melyeket megértettünk, és képviselünk.


Azori szigetek egy pillanata

2016. május 14., szombat

Két hete úton...

Na nem ám nyaralunk! Élünk, sőt küldetésben vagyunk. Így vagy úgy, de elmondani amit tudunk, és megmutatni: másképp is lehet. Élni szabadon, élni tudatosan, élni a pillanatokkal és a változásokkal. Feküdni és kelni a Nappal, minimális vízben lefürdeni, minimális elektromos áramot használva, minimális élettérrrel, minimális ruha és egyéb tárgy mennyiséggel létezni, mégis szabadon vándorolni mint a madár.

Egy biztos: a Gyerekek nagyon imádják ezt a "nomád" életet - igaz meg is teszünk mindent, hogy élvezzék, még akkor is amikor épp az orosz határon próbálunk átkelni vízum nélkül, Ők nyugodtan eszegetik a várakozás közben megmelegített ebédjüket.

Miért is keveredtünk az orosz határhoz? Erről majd legközelebb, de annyit elárulok, nem hiába volt zárva a blogom ennyi ideig, nagy munkában voltunk, konkrétan a világ megváltásán dolgoztunk-dolgozunk...

Jürmala, Lettország

Nirza, Lettország

 Nirza, Lettország

Bauska, Lettország

Ráadásul azóta eggyel többen vagyunk - egy csodás Kisfiút hordok a szívem alatt: