2019. január 9., szerda

"Fellebbezésnek helye nincs"

A bíróság úgy döntött elutasítja a gyerekek amerikai iskoláját, tehát a tárgyalás a mi részünkről rosszul alakult, a Kormány lett a perben a győztes.

Arra pedig mai napig nem kaptam választ, miért írták bele mégis tavasz óta a Határozatokba, hogy lehetőségünk van megtartani a jogviszonyt, ha a gyerekek külföldön kezdték meg azt.

Hatalom mozgatta gépekkel állunk szembe, nem emberekkel....

A tárgyalás előtt





2019. január 3., csütörtök

Beilleszkedni a társadalomba

Ez is egy közhely kérdés az otthontanulók felé: Hogyan fog a gyermek később beilleszkedni a társadalomba? Hogyan lesz a társadalom hasznos tagja? Hogyan fogja a társadalom szabályait elsajátítani és betartani?

Ezek valójában röhejes kérdések. Kezdjük ott, hogy az, hogy társadalom egy nagy katyvasz, egy civilizáció által generált, fogyasztói tömeget alkotó, állandóan kondicionált emberek sokaságát jelenti, akiknek jobb ha nincs önálló gondolata, jobb ha nem változtat, jobb ha a félelem segítségével kontrollálható.
Valahogy így gondolom, és azt tudom, hogy ahogy egy kicsit is öntudatra ébredtem gyerekként, ez ellen voltam, polgárpukkasztó akartam lenni, rendszerellenes, lázadó és egyedi. Ki akartam törni a birkalétből mindig is, és szerintem az emberek zöme a szíve mélyén hasonlóan van ezzel, a különbség csak az ki mennyire fél.

Amióta Rob tanítványa vagyok, tudom, hogy mindent, még a jól működő dolgokat is felül lehet és kell vizsgálni, mert lehet jobb még a jó is. Nem minden úgy van ahogy azt készen kapjuk, persze az a kényelmes, mindent bekajálni, mégis ha változtatni, változni akarunk mindig mindent újra kell gondolnunk.

Mondok egy egyszerű példát: most, hogy együtt élünk két kis tengerimalaccal új területeken gondolkozunk, például, hogy mit adjunk nekik enni, hogyan tehetnénk Őket minél boldogabbá. Persze a boltokban kapható mindenféle tengerimalac eledel, azt is kapnak, mégis a zöld az amit szívesen fogyasztanak. Nem messze tőlünk az erdőben elszaporodott a bambusz (gondolom valaki valamikor kikukázott egy tövet) már egy kisebb erdő lett belőle, gyönyörű zöld, még a tél közepén is. Kutatómunkába kezdtünk hát adhatunk-e a malacoknak belőle, persze magyarul szinte semmit nem találtunk, azonban angolul sok információ van róla, nagyon szeretik, tápláló, és C-vitaminban (ugye a tengerimalacoknak ez nagyon fontos, mert az ember mellett ők azok még akik nem képesek előállítani, mindenképpen kívülről kell bejuttatni) gazdag eledel a számukra a levele.

A bambuszevő pandamalacok a szobában épített kifutóban

Itt pedig a sajàt "bambuszerdejükben"

Szóval hiába szeretnénk konzerválni mindent, mert az ad biztonságot, hosszú távon nem fog működni, még annak sem aki váltig állítja, hogy Ő már nem tud változni.
Minden lehetséges. Ez egyetemes törvény.
Ahogy az is, hogy a változás, a változtatás visz előre.
Nem hiába ragaszkodom az Anitja címkéhez (szanszkritul múlandóságot, állandótlanságot, változást jelent).
Az, hogy mégis van valami ami örök, azt Ő tanítja, ITT.

Tehát visszatérve, nem kell a társadalom "hasznos" tagjának lenni, ennek a ma bukdácsoló, harácsoló, mindent elpusztító társadalomnak a része semmiképp.
A föld bolygót, és annak lakóit megmentő, a "hogyan segíthetek"-en töprengő társadalomnak viszont szeretném ha részesei lennének a Gyerekek, sőt azt hiszem mindannyian csak úgy maradhatunk életben ha a társadalom nagy része vagy egésze ebbe az irányba fordul.