2019. január 9., szerda

"Fellebbezésnek helye nincs"

A bíróság úgy döntött elutasítja a gyerekek amerikai iskoláját, tehát a tárgyalás a mi részünkről rosszul alakult, a Kormány lett a perben a győztes.

Arra pedig mai napig nem kaptam választ, miért írták bele mégis tavasz óta a Határozatokba, hogy lehetőségünk van megtartani a jogviszonyt, ha a gyerekek külföldön kezdték meg azt.

Hatalom mozgatta gépekkel állunk szembe, nem emberekkel....

A tárgyalás előtt





2019. január 3., csütörtök

Beilleszkedni a társadalomba

Ez is egy közhely kérdés az otthontanulók felé: Hogyan fog a gyermek később beilleszkedni a társadalomba? Hogyan lesz a társadalom hasznos tagja? Hogyan fogja a társadalom szabályait elsajátítani és betartani?

Ezek valójában röhejes kérdések. Kezdjük ott, hogy az, hogy társadalom egy nagy katyvasz, egy civilizáció által generált, fogyasztói tömeget alkotó, állandóan kondicionált emberek sokaságát jelenti, akiknek jobb ha nincs önálló gondolata, jobb ha nem változtat, jobb ha a félelem segítségével kontrollálható.
Valahogy így gondolom, és azt tudom, hogy ahogy egy kicsit is öntudatra ébredtem gyerekként, ez ellen voltam, polgárpukkasztó akartam lenni, rendszerellenes, lázadó és egyedi. Ki akartam törni a birkalétből mindig is, és szerintem az emberek zöme a szíve mélyén hasonlóan van ezzel, a különbség csak az ki mennyire fél.

Amióta Rob tanítványa vagyok, tudom, hogy mindent, még a jól működő dolgokat is felül lehet és kell vizsgálni, mert lehet jobb még a jó is. Nem minden úgy van ahogy azt készen kapjuk, persze az a kényelmes, mindent bekajálni, mégis ha változtatni, változni akarunk mindig mindent újra kell gondolnunk.

Mondok egy egyszerű példát: most, hogy együtt élünk két kis tengerimalaccal új területeken gondolkozunk, például, hogy mit adjunk nekik enni, hogyan tehetnénk Őket minél boldogabbá. Persze a boltokban kapható mindenféle tengerimalac eledel, azt is kapnak, mégis a zöld az amit szívesen fogyasztanak. Nem messze tőlünk az erdőben elszaporodott a bambusz (gondolom valaki valamikor kikukázott egy tövet) már egy kisebb erdő lett belőle, gyönyörű zöld, még a tél közepén is. Kutatómunkába kezdtünk hát adhatunk-e a malacoknak belőle, persze magyarul szinte semmit nem találtunk, azonban angolul sok információ van róla, nagyon szeretik, tápláló, és C-vitaminban (ugye a tengerimalacoknak ez nagyon fontos, mert az ember mellett ők azok még akik nem képesek előállítani, mindenképpen kívülről kell bejuttatni) gazdag eledel a számukra a levele.

A bambuszevő pandamalacok a szobában épített kifutóban

Itt pedig a sajàt "bambuszerdejükben"

Szóval hiába szeretnénk konzerválni mindent, mert az ad biztonságot, hosszú távon nem fog működni, még annak sem aki váltig állítja, hogy Ő már nem tud változni.
Minden lehetséges. Ez egyetemes törvény.
Ahogy az is, hogy a változás, a változtatás visz előre.
Nem hiába ragaszkodom az Anitja címkéhez (szanszkritul múlandóságot, állandótlanságot, változást jelent).
Az, hogy mégis van valami ami örök, azt Ő tanítja, ITT.

Tehát visszatérve, nem kell a társadalom "hasznos" tagjának lenni, ennek a ma bukdácsoló, harácsoló, mindent elpusztító társadalomnak a része semmiképp.
A föld bolygót, és annak lakóit megmentő, a "hogyan segíthetek"-en töprengő társadalomnak viszont szeretném ha részesei lennének a Gyerekek, sőt azt hiszem mindannyian csak úgy maradhatunk életben ha a társadalom nagy része vagy egésze ebbe az irányba fordul.






2018. december 29., szombat

Felkészülés az életre

Hallani sokszor, hogy "a gyereket fel kell készíteni az életre, és erre való az iskola".

Ezt én egyáltalán nem így gondolom. Az életre a gyermek játékkal készül fel. Tapasztaltuk, hogy bármilyen külső esemény hatással van a gyerekekre, és amint tehetik azt utána "kijátszák" magukból, vagyis  játék formájában dolgozzák fel, így tanulva az életet, mint ahogy a kölyök oroszlán a vadászatot a testvéreivel játékosan sajátítja el. A mi gyerekeinknek lehetőségük van sokat játszani, mert nem járnak iskolába!

Egy újabb érv az otthontanulás mellett... és ez is:

Te mennyi időt töltesz a Gyermekeddel?
Mi mindennap a nap 24 órájában együtt vagyunk, kivétel amikor Budapesten a Nagymamánál van a két nagyobb. A Gyerekek számára mindig elérhetőek vagyunk, így, ha kérdésük van, bánatuk, vagy örömük, számíthatnak ránk. A Gyerekeket folyamatosan módunkban áll megfigyelni, kontrollálni, ha úgy látjuk segítséget nyújtani nekik, megbeszéljük a felmerült problémákat. Ki az aki nem így szeretné nevelni a Gyermekét?

és még:

Sokszor említik még a közösség hiányát, és a szocializációt az otthonoktatással kapcsolatosan:
Kérdés, ezt kizárólag a saját korcsoportjában képes gyakorolni a gyermek?
Szerintem egyáltalán nem, idősebb és fiatalabb emberrel, családtaggal, szomszéddal, bárkivel lehet szocializálódni, ráadásul trauma nélkül (köztudott a gyerekek kegyetlenkedése: kiközösítés, csúfolódás, kinevetés - ezeket mi nem tartjuk etikus viselkedésnek, és a gyerekeinknek is így tanítjuk). De a természetben számos példa van a szocializációra: nézzünk meg egy kutyát, vagy akár macskát aki együtt él az emberrel. Tehát nem kizárólagosan lehet szocializálódni.

A másik:
Mi nem rohanunk előre a Gyerekek nevelésével, nincsenek elvárásaink feléjük, nem akarjuk, hogy gyorsan felnőjenek, sőt talán mégis van egy elvárásunk: legyenek minél tovább gyerekek, és ezt szeretnénk megőrizni amíg lehet. Ezért ragaszkodunk az amerikai iskolához, mert itt kellő szabadságot biztosítanak ehhez.

(Ezeket egyébként a bíróságon is említeni fogom.)




A képeket az 5 éves Noé csinálta a táblájával :)


2018. december 23., vasárnap

Felkészülés, tanácsok, útmutató

Tehát mint írtam segíteni szeretnék hasonló helyzetbe kerülő családoknak, ezért írom le felkészülésemet, és tapasztalataimat nyilvánosan.

A magyar gyámhatóság mögött is emberek állnak, vagyis hol erőszakosabbak, hol megértőbbek, hol pedig sajnálatosan a hatalommal való visszaélést súrolják. De igazából, ha követjük a jogszabályokat, és együttműködést tanúsítunk én hiszek abban, hogy mindenkivel meg lehet találni a hangot, egyáltalán nem szégyen megkérdezni hogyan tovább ha elakadtunk, akár a gyámhatóságtól is.

A Határozatokban a legfontosabb rész a végzést követő esélyek leírása, vagyis, hogy mire van lehetőségünk: fellebbezni, keresetlevelet benyújtani... Ezt nagyon pontosan kell értelmezni, és követni minden lépését.

Bár természetes személy esetében elnézőbbek a bíróságok, mint jogi személyek esetében, igyekezzünk minden papírt helyesen leadni.

Szóval a Határozatok igazából segítenek megírni a Fellebbezést is és a Keresetlevelet is, csak követni kell szóról-szóra a leírt utasításokat, és betartani a lépéseket.

Mint felperes, jogi képviselő nélkül, természetes személyként megyek a bíróságra. Jóhiszeműen, őszintén, nyitott szívvel. Az igazságot szeretném én is éppúgy kideríteni, mint a bíró, akinek ez a dolga. Az, hogy kinek van igaza nem számít.







2018. december 21., péntek

Ismét tárgyalásra készülve - részletek

Már csak azért is megírom ezt és az elkövetkező bejegyzéseket, hogy ne maradjanak más családok elnyomva, a háttérbe szorítva, mindenféle segítség, és információ nélkül.

Tehát az egy dolog, hogy Koreába készültünk, és emiatt üldözni kezdett a gyámhatóság minket - mivel támogatókat kerestünk a missziónkhoz emailt írtunk többek között a dél-koreai nagykövetségnek is, Ők pedig úgy gondolták: ezek nem normálisak ha odaírták a levél címének, hogy "Szeressétek Észak-Koreát!", ezért feljelentettek minket a magyar gyámhatóságnál, visszaélve az információval amit jóhiszeműen kiszolgáltattunk (nevünket, és lakcímünket) - emiatt tavasszal volt egy tárgyalás, ez rendben lezajlott, az eljárást megszűntették.

De ha már így a gyámhatóság figyelme elé kerültünk, oké normálisak vagyunk, nem veszélyeztetjük a gyerekeinket, de biztosan van azért itt más "bibi", ezért odáig fajult a gyámhatóság, hogy az Államtitkártól személyesen kérték ki a véleményét, hogy mégis mit kezdjenek a gyerekek amerikai iskolájával?
Erre azt a választ kapták, hogy ez az iskola nem regisztrált Magyarországon - amerikai, nemzetközi, akkreditált iskoláról beszélünk - ezért nem elfogadható, csak akkor ha a jogviszonyt már külföldön megkezdték a gyerekek.

Hát mi pont külföldön éltünk, azért lettek ide beíratva, mert a magyarországi iskolával nem tudtunk a vizsgázással kapcsolatosan megegyezni. Tehát mivel Ők is beleírták a Határozatba, hogy "Elviekben az a lehetőség sem zárható ki, hogy ​ a tanuló egy külföldi iskola magántanulója legyen, miközben Magyarországon él,​ de ez csak abban az esetben lehetséges, ha a külföldi iskola Magyarország területén működik, vagy ​a tanuló külföldi tartózkodása során már korábban létrejött külföldi tanulói jogviszonyát hazatérését követően is meg akarja tartani​" - ezért erre alapozva fellebbeztem a Határozatukat. Na akkor ott volt egy jó pár hónap fennakadás, irat tologatás, mert közben jött a nyár, mi pedig hol itt voltunk hol ott, arra hivatkozva pedig remekül el lehetett húzni a dolgot, hogy "elköltöztünk" ezért nem illetékes ez és ez a Hivatal.

Majd augusztusban épp a Gyerekek erdeje mellett eladósorba került egy ház, amit megvettünk, örömmel bejelentkeztünk, én gyakorlatilag a kicsomagolás közepette üzentem, írtam, igazoltam minden illetékes Hivatalnak (megint csak jóhiszeműen), hogy itt vagyunk, a Gyerekek tan-, és óvodakötelezettségüket teljesítik.

Mégis ismét úgy csaptak le ránk mint valami elvetemült bűnözőkre, a gyámhatóság gyakorlatilag újra ugyanazt a Határozatot (még a fent említett idézet is újra benne volt) kiállította, ismét köteleztek minket a magyarországi iskolába való beíratásra, én pedig mivel ők is beleírták a lehetőségünket ismét fellebbeztem.

A fellebbezésemet elutasították, egy kicsit úgy éreztem át sem nézték, nem vették figyelembe a kérésemet, mint például előzményeket vegyék figyelembe, vagy azt, hogy egyéni elbírálást kértem tekintettel arra, hogy a tavasszal leadott fellebbezésre sem kaptam döntő határozatot még.
Egyszóval itt gyorsan letudták: magyar iskolába a gyereket, odavaló.

Mindezért keresetlevelet nyújtottam be a bíróság felé, erre kaptuk meg az idézést január 9.-re. Én felperes, Apuci tanú, Nagymama tanú lesz, az alperes a Veszprém Megyei Kormányhivatal. Hát itt tartunk.



2018. december 19., szerda

Meghitt karácsonyt kívánunk!

Mai nappal megkaptam az idézést a bíróságtól, a tárgyalás 2019 január 9.-én lesz megtartva Veszprémben, a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon:
8200, Veszprém, Völgyhíd tér 2. (35.sz. tárgyalóterem) reggel 8.30
Szeretettel várunk mindenkit!







2018. december 8., szombat

Csak a Gyerekek/Ártatlanok számítanak, minden más lényegtelen

Novemberi csend után - mivel többen érdeklődtek mi van velünk, illetve egy otthontanító Anyuka (Eszter) még bejegyzést is írt a blogjában rólunk, hát itt vagyok, itt vagyunk.

Hogy jól-e? Hát persze :) Mint mindig.

Amikor az Azori-szigeteken Rob úgy döntött haza kell jönnünk, mert segítenünk kell, nem élhetünk paradicsomi állapotban amikor a világ ledarálja magát - nagyon nehezen, de igazat adtam neki, ennek a döntésnek azóta is isszuk a levét (sorozatos érdektelenség, a segítség nélküliség, együttérzés hiánya)... DE a lelkiismeretünk tiszta, és ez számít. Nem számít ki mit mond, mit pletykálnak, mit képzelődnek, mit gondolnak. A tények tények. Az igazság igazság. Ezt nem lehet meghamisítani képzelgésekkel, legendákkal, mende-mondákkal.

A tapasztalatunk az, hogy a kommunikációs csatornák mintha szakadoznának, éppen ezért úgy döntöttünk, hogy személyes találkozóra van szükség, és folyamatban van a szervezése annak, hogy ismét személyesen taníthassunk, én jógát, Rob zent, és gnosztikus kereszténységet.

Jövő évtől a Balaton északi partján, Balaton-felvidéken megkezdjük az előadásokat, robogunk előre, nem törődve az akadályokkal, sőt inkább kihívásként éljük meg azokat :)

Tehát hamarosan élőben jelentkezünk.

Utóirat: A gyerekek iskolájával kapcsolatban is megyünk tovább, készülünk a bírósági tárgyalásra, habár a jogvédelem keretében álló halasztó hatály elrendelését is elutasították, de a Határozatokban a Hivatal is említi: "Elviekben az a lehetőség sem zárható ki, hogy ​ a tanuló egy külföldi iskola magántanulója legyen, miközben Magyarországon él,​ de ez csak abban az esetben lehetséges, ha a külföldi iskola Magyarország területén működik, vagy ​a tanuló külföldi tartózkodása során már korábban létrejött külföldi tanulói jogviszonyát hazatérését követően is meg akarja tartani​".
Ezért a jogainkkal és a lehetőségeinkkel szeretnénk élni, azonban nem vagyunk felelőtlen idióták - Noel és Natasa november elején be lett íratva a helyi általános iskolába magántanulóként. Tehát az Anyuka (Eszter) aggodalma alaptalan :)

Mert semmi nem számít, csak az ártatlanság, mert csak a Gyerekek/Ártatlanok számítanak, minden más lényegtelen :)


Kézműves foglalkozáson a helyi könyvtárba

A panda malackák: Bubu és Lulu

Télapó ünnepségen :)