2018. szeptember 21., péntek

Végtelen történet

Még tartjuk magunkat, még ismerjük a jogainkat, még tervezzük az álmainkat.

De nem tudom meddig lehet ezt folytatni. Az üldözést, a meghurcolást, a fenyegetéseket.

     Ez itt mind boríték, az üggyel kapcsolatos leveleké...


A koreai terveink miatt meghurcoltak a szülőföldünkön, és azóta is üldöznek, a fellebbezésemet a gyerekek iskolájával kapcsolatban besöprik az akták alá, figyelmen kívül hagyják, hogy mi mit szeretnénk - pedig csak a szívünk szerint normálisan élni, segíteni, a tudásunkat megosztani, támogatni, állatokat megmenteni, harmóniában élni a gyermekeinkkel.

A legújabb vád: veszélyeztetjük a gyerekeket, mert nem járnak iskolába, és tankötelezettségüket egyéni tanrend szerint amerikai iskolába teljesítik. Otthontanulnak, tematikusan, lineárisan, játékosan, szabadon.

Tehát nem elég, hogy vettünk házat, letelepedtünk, bejelentkeztünk, a törvényeket betartva élünk.

Egy ismerősöm azt mondta: azonnal jelentkezzünk ki, és költözzünk külföldre. Tényleg ez lenne a megoldás? Földönfutóvá válni? Csupán azért, mert szeretnénk itthon, a gyerekek amerikai tanulói jogviszonyát megtartva tanulni, mert szeretnénk harmóniában, szabadon, és felelősségteljesen felnevelni a gyermekeinket?

Letelepedni jöttünk haza, mert úgy láttuk a gyerekeknek ez a jó, itthon vannak velünk, mert úgy látjuk nekik ez a jó, mi tanítjuk Őket, mert úgy látjuk nekik ez jó.


Már kisállatot is örökbe fogadtunk...


2018. szeptember 2., vasárnap

Házas-ság avagy a kényszer boldogság

Házasok lettünk, a szó szoros értelmében.
Vettünk egy házat, és persze nem akárhol: Az Erdő mellett.

Kertből az Erdő a sínek túl oldalán, mögötte pedig a Balaton


Az utóbbi időben erős presszió alatt voltunk a Hivatalok részéről, mert nincs állandó otthonunk, végül jött egy lehetőség egy holland embertől.
Alapvetően bérlés pártiak vagyunk, és mobilak, hiszen lakóautónk van, bárhol élhetünk, de mivel az Erdő most középpontba került, ott szerettünk volna jurtában lakni.


Egyenlőre most így alakult, boldogok vagyunk, örülünk a sors adta helyzetnek, ami ha úgy nézzük akár áldás is, hiszen kronológiailag minden úgy ment mint a mesében.





2018. július 23., hétfő

Rövid helyzetjelentés

Először is az örömhír: a Fellebbezésünket elfogadták, a Gyerekek továbbra is megtarthatják a tanulói jogviszonyukat a külföldi iskolába, és bár a Határozat erről nemrégen érkezett, mi tavasz óta jóhiszeműen, optimistán és lelkesen dolgoztunk a terveinken:

Sikerült megvásárolni a további erdőrészt az önkormányzattól, így közel egy hektár erdeje van a Gyerekeknek amelyet regisztrálni fogok nekik Erdőgazdálkodóként, majd következő lépésként megpályázzuk a köz javára a pallójárdás sétány kialakítását, és az erdő parkosítását.

A valódi helyzet pedig  - néhány kép a nyári napjainkról:













2018. május 17., csütörtök

Már megint, még mindig

Tegnap ismét egy levél érkezett, pedig már azt gondoltuk minden rendben, hiszen a Tárgyalást lezárták, és egy nagyon pozitív véleményt írtak rólunk a Gyámhatóságnál. Ezt ezúton is hálásan köszönjük, és azt is, hogy lehetőségünk volt emberi hangon beszélni, és a családias légkört fenntartani.

Most mégis a két nagyobb gyermekünk iskoláját megtámadták, sőt nem fogadják el, és köteleznek minket, hogy 15 napon belül írassuk be őket magyar iskolába.

Ez megint hidegzuhanyként ért. Főleg azért mert ismét lelkesen beleástam magam hogyan tudjuk megvalósítani a megálmodott terveket az erdőben, az Illa Berekben.

Pont a minap szavazott az Önkormányzat Képviselő Testülete arról, hogy bővíthessük az erdőt a vasút felé egy könnyebb bejárhatóság érdekében, és további erdőterületet értékesítsenek a számunkra.


lletve a Veszprémi Járási Hivatal Erdészeti Hatósága is nemrégiben tett javaslatot, hogyan tudjuk megvalósítani a pallójárdás sétányokat, milyen lehetőségeink vannak ezen a téren.


...és még két Jurtát is beszereztünk melyek felállítását már izgatottan várjuk.



Természetesen képtelenség a kérés, hogy 15 napon belül írassuk be a Gyerekeket magyar általános iskolába, és nem is akarjuk a tanulmányaikat megzavarni, vagy megszakítani és másik iskolával folytatni.

A West River Academy az iskolájuk, ahol egyéni tanrend szerint folytatják a tanulmányaikat, és emelett a döntésünk mellett kitartunk. Itt lehetőségünk van magyarul szabadon tanítani a Gyerekeket, a saját érdeklődési területüket elmélyíteni, bárhol is élünk a világon.

Ezt az iskolát akkor találtuk amikor az Azori-szigeteken éltünk, és a magyar iskolába magántanulóként beíratott Noel tanulói jogviszonyának a szüneteltetését követelte az iskola, mert nem utaztunk haza többezer km-t, azért, hogy vizsgázzon. Pedig az előzetes megbeszélés alapján azt ígérték interneten keresztül lesz lehetőségünk levizsgázni. 1.osztályos tanulóról volt szó egyébként.

De mivel külföldön tartózkodtunk valamilyen iskolára szükségünk volt ahol teljesíti a tankötelezettségét Noel, és később Natasa is. Így találtunk rá az amerikai iskolára ahol rugalmasan és szívélyesen fogadtak minket, nem jelentett problémát az ha különböző országokban élünk, és nem tudunk személyesen, csak az interneten keresztül kapcsolatot tartani az iskolával. Támogatták az elképzelést, hogy a Gyerekeket az anyanyelvükön tanítsuk, és az idegen nyelv az angol legyen, amelynek elsajátítását az Érettségiig tökéletesíthetik annyira, hogy képesek legyenek angol nyelven leérettségizni. Csodálatukat kifejezve EZT a cikket írták rólunk (ahogy már múltkor is említettem).

Tehát fellebbezünk, és reménykedünk, hogy megértik az álláspontunkat, meghagyják a szabadságunkat, és megvalósíthatjuk azokat az elképzeléseket amelyeket már régen tervezünk együtt a Gyerekekkel.








2018. március 25., vasárnap

További tervek és meglátások

A tárgyalás lezajlott, a hangulat jó volt, a résztvevőkkel a hangot megtaláltuk, most várjuk a határozatot.

Amíg viszont az megérkezik, én optimistán dolgozok tovább a terveken, amelyek a tisztánlátás kedvéért a következők:

Ugye tavaly vettünk a Gyerekeknek egy erdőt a Balaton partján, ha elsőre még nem is tudtuk pontosan mit kezdjünk vele, azt rögtön megláttuk, hogy varázslatos hely, és ezt mindenképpen szeretnénk megosztani.

A terület lápos, tőzeges. Olyan érzés sétálni benne, mintha valami óriási élőlény hátán lépdelnénk. Ahhoz, hogy ne sérüljön, jó megoldás lehet sétányok kiépítése ilyen módon:

Forrás: Pinterest (itt gyűjtöm az elképzeléseket)

Ehhez hasonló pallójárdás tanösvényt kialakítottak egyébként Vindornyaszőlősön, a Vindornya-lápon, amelyet néhány éve mentettek meg és állítottak helyre a lecsapolások és tőzegkitermelések pusztítását követően. Ez nagyra becsült lépés volt a részükről:

Jelenleg tehát ezen gondolkozunk, hogyan lehetne a legkörnyezetkímélőbben megoldást találni arra, hogy sétálni lehessen az erdőben, hogyan lehetne mindenki számára elérhető sétányokat kiépíteni a területen.

Vagyis ahogy lépésről-lépésre haladunk előre, megláttuk a küldetésünket a helyzetben: felhívni a figyelmet arra, hogy a Balaton nem pusztán a nyaralásról, a lángosozásról, a horgászatról, vagy akár a borászatról szól. Itt hatalmas természeti értékek vannak, melyeket meg kell mentenünk, és ennek bemutatására remek lehetőség a Balaton parti erdő, vagyis az irányunk továbbra is a megosztás, de egy nagyon óvatos, és a védelmet előtérbe helyező módon

Végezetül meleg szívvel ajánlom a hamarosan mozikban is látható természetfilmet (a rövidített változatát április 1.-én délután a Duna TV is leadja!) ami nagyon jól megmutatja azt az élővilágot amelyet óvnunk kell, a Balaton és környéke valódi arcát:







2018. március 2., péntek

HUN falvak

Mivel előző bejegyzésemben említést tettem róla, hát közzéteszem ezt az írásomat is, bár egyáltalán nem biztos, hogy Magyarországon meg tudjuk valósítani - lásd előző "Abszurd sokk" című írásomat...


- Mikor született meg a HUN Villages vagyis HUN falvak, és miért?

-Tavaly, mikor világossá vált számunkra, hogy egyenlőre Koreába nem megyünk, elhatároztuk, hogy létrehozzuk a Homo-Universes Villages-t, vagyis a Homo-Univerzum Falvakat, amely az "Élj úgy a Föld bolygón mint egy asztronauta" tanításra épül. A cél mindenképpen a Föld bolygó és lakosainak a megmentése.

- Kifejtenéd mit jelent az, hogy: "élj úgy a Föld bolygón mint egy asztronauta"?

- Egy űrhajós ha megérkezik egy bolygóra, vigyáz rá, vendégként van jelen, tiszteli a környezetét és a lakóit a bolygónak. Rácsodálkozik mindenfajta élet megnyilvánulására, a kialakult terepre, nyitottan, és befogadóan, illeszkedve az adott helyzethez reagál. Az anyagi részét tekintve pedig minimumon él, takarékosan, az energiát természetes forrásból meríti és tölti vissza körforgásban, felhasznál, és újrahasznosít mindent amit lehet, erre pedig a legújabb technikát, a tudása javát használja fel.

- A Homo-Univerzum, rövidítve: HUN utal a magyarságra is?

- Nem a magyarságra utal. Jézus Krisztus azt tanítja: nincs olyan, hogy magyarság, nincsenek országok és nemzetek, emberiség van, és az emberiségnek magyarázó nyelve van. A magyarázó nyelv az emberiség eredeti nyelve. A digitális és értelmező nyelv az Élet maga, ennek a birtokában képesek lehetünk az emberiség eredetéhez kapcsolódni. A Homo-Universus a Homo-Sapiens evolúciós ugrása.

-Hol lesz az első HUN falu?

- A Balatonnál, a parton egy erdőben.

- Hogyan képzelitek a jövőt?

- (mosoly) Optimistán, tele bizakodással, lépésről-lépésre, egymás kezét fogva, segítve, támogatva, szeretve az Életet.


(...mert az erdőt sem magunknak vettük...)

Publikusra tettem a Facebookon is az oldalt: HUN-Villages


2018. március 1., csütörtök

Abszurd sokk

Amit tudunk: két éve, amikor visszajöttünk a kontinensre az Azori szigetekről, hogy elmenjünk Koreába, minden gond nélkül vissza tudtunk jelentkezni Magyarországra, a gyerekek amerikai iskoláját elfogadták, ahol többek között EZT  lelkendezték rólunk.

Mégis a napokban egy sokkoló levelet kaptunk, miszerint a gyermekeink védelembe vételi ügyét áthelyezték a Balatonhoz Budapestről, mert jelenleg itt tartózkodunk.

??????????????????????????????????????????????????????????????????????????

Nagyjából ezt éreztem amikor a levelet elolvastam.

A levélben az állt, hogy a dél-koreai nagykövetség bejelentést tett a magyar gyámügynek miszerint mi veszélyeztetjük a gyermekeink életét. A levél tárgya ez volt: "Nyugodjatok le és szeressétek Észak-Koreát". 

A valóságban az történt - amit ITT egyébként nyilvánosan végig dokumentáltunk - hogy emailt írtunk több nagykövetségnek még egy évvel azelőtt és 2016-ban is, hogy támogassanak minket a koreai békemissziónkban, segítsenek Korea újraegyesítésében.
Mi komolyan készek vagyunk elmenni Koreába, mert igenis vannak akik hisznek bennünk, vannak akik hiszek abban, hogy a világ megmenthető - a Dalai Láma és követői, a tibeti nép és az amerikai hadsereg, de a gyermekeink testi épségét nem akarjuk egy percig sem kockáztatni, tehát mivel nem vettek komolyan, és nem támogattak, nem is mentünk sehova. Nem számítottunk ekkora érdektelenségre, arra meg végképp nem, hogy emiatt még meg is fognak hurcolni minket, ahelyett, hogy védenének, védenék a szeretetet, a békét, a nyugalmat a Földön.

Itt maradtunk hát, és úgy döntöttünk Magyarországon létrehozzuk az első HUN Villages-t a Balaton Partján, amiről egyenlőre még csak vázlatot írtam...

Vettünk tehát egy telket tavaly a Balatonnál, egy erdőt a gyermekeinknek, és éppen nagy munkában voltam, a tervek előkészítésében (polgármesterrel-, stégépítővel-, és a közmű szolgáltatókkal levélváltások, engedélyek utáni érdeklődés...) amikor "ránk törtek".

Az ügyet Budapesten odáig duzzasztották, hogy már a gyerekek amerikai iskoláját sem akarják elfogadni, és tárgyalásra kell mennünk tisztázni magunkat. Mi pedig erről semmit sem tudtunk.