2017. november 29., szerda

Életvédelem 2.0

Folytatnám az Életvédelem írásom:

Mert nem csak arról van szó, hogy ne együnk húst, és ne használjuk ki az állatokat, védjük a környezetünket, lehetőleg a legkevesebbet fogyasszunk, szelektíven gyűjtsük a szemetet, és sorolhatnám... de az is fontos, hogy ezt szelíden tegyük, ne radikálisan. Vigyázva a gyermekeinkre: nem világvége hangulatot suggalva, nem erőszakosan, mert az csak a szuiciditást, és a depressziót kelti életre bennük.

Nemrégen láttam egy filmet: Vincent és a világvége, 2016-os francia "komédia", írja a leírás.
Hát szerintem nem az, ez egy véresen komoly dolog, és figyelmet igényel, mert a gyerekek a jövő, ők a következő generáció, rettentően le vannak terhelve, és hatalmas a nyomás rajtuk, az pedig, hogyan alakulnak a mi felelősségünk.

A mi gyerekeink vegetáriánusok. Soha nem mondtuk nekik, hogy legyenek azok. Szabadon döntöttek így néhány éve, mert minket követtek. A kisebb pedig követi a nagyobb döntését, erőszakmentesen, előrefelé haladva fejlődik a maga ritmusában.

Ez is az Élet védelme, és a példamutatás ebben a legjobb gyakorlat. Ez a valódi felelősségünk.

Nyáron a Balaton partján Némóka Apucival



2017. november 19., vasárnap

Önvizsgálat

Most arról szeretnék írni, hogyan is végzek belső munkát, hogyan dolgozom fel a körülöttem zajló eseményeket.

Az életünk csupa tapasztalat, hatások sorozata, ezek pedig kihatnak a lelkünkre. Néha észre sem vesszük a benyomásokat, csak tüneteket produkálunk, izgatottságot, lehangoltságot, vagy épp egy örömteli állapotot.

Amikor csak tudom, megvizsgálom, hogy érzem magam, és megkeresem mi válthatta ki ezt belőlem, miért érzem így magam. A mélyére ások ha kell, folyamatosan kérdéseket feltéve önmagamnak. Igyekszem megtartani az objektivitást, tehát részrehajlás nélkül, elfogulatlanul feltenni a kérdéseket és szemlélni a válaszokat, pusztán az igazság tényét keresve. Persze ha nem megy, beszélek róla, a másik véleménye sokszor segít a nehéz helyzetben.

Egyébként a Gyerekekkel is naponta többször feltesszük egymásnak a kérdést: JÓL VAGY? - és természetesen azonnal megbeszéljük ha valaki nem érzi jól magát, mert időnk mindig van egymásra.

Nézzünk egy példát: az önsajnálat - sokszor (legtöbbször) azért sírogatunk, mert sajnáljuk magunkat. Amikor ezt felismerjük abban a pillanatban megszűnik a sírás is. Csak figyelni kell a gondolatokat amelyek jönnek a sírással, és azonnal észrevesszük, mi magunk vagyunk mögöttük. Ha pedig ezt belátjuk, rögtön képesek vagyunk objektíven lereagálni a helyzetet.

Kicsit olyan ez amikor a testünkkel történik valami és diagnosztizáljuk. Ugyanígy tudjuk a lelkünket is megvizsgálni, és jó esetben meggyógyítani, vagy csak helyreállítani amikor kibillenünk az egyensúlyunkból.





2017. november 17., péntek

Idő

A legértékesebb dolog.
Az időnket helyesen beosztani pedig tudomány.
Nagyon nem mindegy mivel töltjük el a számunkra megadatott időt. Ezért a szabadságunk a következő fontos dolog, hiszen ez segít hozzá, hogy időnket ne más ossza be
hanem mi magunk, és azzal töltsük el akivel vagy amivel szeretnénk.

Ez is hozzájárult ahhoz a döntéshez, hogy gyermekeink itthon tanulnak.


Némó és a kakukkos óra


2017. november 16., csütörtök

Szeretni

Már megint a szeretet fogalmáról írok.

Annak idején ezt kifejtettem, hogy az elfogadás nem egyenlő a szeretettel.

Tehát aki arra gondol, hogy a szeretet az amikor elfogadjuk a másikat az egy totális tévedésben van, mert a személyére vetíti ki azt, és nem a másikban lévő Életre. A személyre irányult szeretet pedig beszűkült.

Mert az egyetlen amit a másikban szeretni lehet az az Élet.

Krisztus amikor azt mondja, hogy "szeressétek egymást" erre gondol. Szeressétek a másikban élő Életet.

Ügye mennyire más nézőpont ez? Miért kellene nekem a másik ember rossz döntését, buta dolgait, vagy romboló, pusztító szokását szeretnem? Nem, ezt elnézésnek hívják, nem elfogadásnak, és semmiképp nem szeretetnek. Elnézem, hogy a másik ember ilyen vagy olyan, ezt vagy azt teszi, felmentem a bűnei alól.

A másikban élő Élet felismerése és szeretete pedig megnyitja a szívet, és határtalan csodában részesít.




2017. november 15., szerda

Az életvédelem

Legutóbb említettem ezt a fogalmat a természetvédelem mellett, most szeretném kifejteni mire is gondoltam:

Figyelem a vegán közösségeket, mert magával a veganizmussal nagyon is egyetértek, az egyértelmű számomra, hogy ne vadásszuk le, ne együk meg az állatokat, és azzal is egyetértek, hogy ne használjuk ki őket.

Azonban a radikális vegánokat összezavarodott embereknek látom, és sajnálom őket, mert úgy gondolom nagyon belefeszülnek a helyzetbe.

Ugyanígy olvastam a napokban egy cikket miszerint madárvédők azt állítják egyáltalán ne etessük a vizimadarakat, mert ezzel beleszólunk a természetes életükbe, és a vándorlásukba. Ezt is egyfajta belefeszülésnek érzem, ráadásul ott fokozott az összezavarodottság amikor azt tanácsolják az énekesmadarakat télen etetőknek, hogy liba-, és kacsazsírral készítsenek magvakból gombócokat az etetéshez. Teljesen groteszk a kép.

Már beleszóltunk a természetbe, már benne vagyunk kőkeményen. Már elfoglaltuk az életterüket az állatoknak, elszennyeztük a környezetünket, arról nem is beszélve, hogy a vándormadarak zömét várják a déli országokban puskákkal a megszállott vadászok.
3 évig éltünk Máltán, tudom mit állítok: szeptemberben kezdődik a vadászszezon, és nagyvadak híján a költöző madarakra lőnek.

A kaotikus állapotok be fognak következni, sőt szerintem már erős jelei vannak az apokaliptikus helyzetünknek. Ezt, ha akarjuk, ha nem, tudomásul kell vennünk. Krónikus betegség kialakulásához hasonlít a probléma, és nem tudjuk akut módon, belefeszülve megoldani, illetve a tünetek megszüntetése sem vezet gyógyuláshoz. Csakis holisztikusan ránézve az állapotra, egy határozott, egyetemes törvény kitartásával: az ÉLET VÉDELMÉVEL sikerül ebből élve kikerülnünk.

Részemről optimista vagyok, hiszem, hogy ésszel-szívvel-lélekkel közösen képesek vagyunk megvédeni az életet, és ebben a természet is segítségünkre van, csak észre kell vennünk.

A kulcs a természet - kép: innen







2017. szeptember 28., csütörtök

Fókuszban az Erdő

Mivel mezőgazdasági területről van szó, és egyben természetvédelmi területről is, a szokásosnál is több hivatalban volt kifüggesztve a vételi szándékunk, amit egyébként a négy gyermekünk nevére tettünk meg. Az adminisztrációk még mindig folyamatban vannak, mi pedig egyre inkább fókuszálunk az erdőre, az Illa Berekre.

Azt már tudjuk mit nem akarunk: nem akarjuk megművelni, kitermelni a tőzeget, lecsapolni, vagy feltőlteni a lápot, az ott élő állatokat nem akarjuk megzavarni, ezért állatartással sem akarunk foglalkozni, sőt még a házi kedvenc tartása is kérdéses, ha például a kutya vagy macska vadászösztönére gondolok. Nem akarunk építkezni, maximum jurtát állítani valahogy így:

vagy így:
(képek: innen)

A láp világa nagyon értékes, és nagyon érzékeny. A Vizek világa című természetkalauz könyv azt írja: "... a 24. órában vagyunk, hogy bizonyos lápokat és más vizes területeket megmentsünk. A Germán-alföldön a lápoknak már több mint a 90%-a kultúrtáj..." és mivel a természetvédelem - de inkább hívom életvédelemnek - része az életünknek,
 :) ahogy már kislányként is aktív voltam ezen a téren, lásd HEROSZ tagsági :)

hát beiratkoztam a helyi könyvtárba, és a gyerekekkel együtt kutatómunkát végzünk, ismerkedünk a vízi növény-, és állatvilággal:


vagyis készülünk az erdei, lápi életre. Mert Gozó (Földközi tenger), és Azori szigetek (Atlanti óceán) után mi lehet a továbblépés? Bemenni egy olyan helyre élni ami a legtermészetközelibb, érintetlen állapotban van a Balaton partján. Ez igazi kihívás számunkra, mi pedig szeretjük a kihívásokat :) ilyenkor érezzük csak igazán, hogy élünk.

Szóval igyekszünk mindent átgondolni, megtervezni, tudatosan felkészülni az új életünkre. Amibe nekünk belefér az internet használat, a hidrogénnel vagy napelemmel történő energiafelhasználás, tehát nem csupán nomád életet kívánunk élni, sokkal inkább egy "nomád-űrhajós életet" ami a technikai vívmányokat használja összhangban a környezetével, alkalmazkodva a lehetőségekhez, erőszakmentes módon.





2017. július 12., szerda

Illa berek

Értem már végre ezt is! Illa ugyanis Krisztus eredeti neve, a berek pedig amit találtunk az elmúlt hetekben.

Tehát telket kerestem, de mindenhol csak a pénzéhség, a haszonlesés, a kiszipolyozás nyomaira bukkantam, míg rá nem találtunk az utolsó gyöngyszemre, egy eredeti állapotában lévő Balatonpartra, egy Égerláp-erdőre, ami egy értéktelen területnek számít az ingatlanpiacon. Nem így nekünk. Mi csodát látunk benne, az anyatermészetet magát, a süppedő tőzegével, csodálatos növény és állatvilágával. Ráadásul nem csak nekünk nyújt menedéket, hanem sok vadnak is, ami külön öröm számunkra.

Hogy mit kezdünk vele? Rengeteg tervünk van, de egyenlőre csodáljuk, és azon gondolkozunk hogyan tudjuk óvni, megőrizni a jövő számára.




Kivűlről az erdő
A közelében parkolva a lakóautóval