2018. szeptember 21., péntek

Végtelen történet

Még tartjuk magunkat, még ismerjük a jogainkat, még tervezzük az álmainkat.

De nem tudom meddig lehet ezt folytatni. Az üldözést, a meghurcolást, a fenyegetéseket.

     Ez itt mind boríték, az üggyel kapcsolatos leveleké...


A koreai terveink miatt meghurcoltak a szülőföldünkön, és azóta is üldöznek, a fellebbezésemet a gyerekek iskolájával kapcsolatban besöprik az akták alá, figyelmen kívül hagyják, hogy mi mit szeretnénk - pedig csak a szívünk szerint normálisan élni, segíteni, a tudásunkat megosztani, támogatni, állatokat megmenteni, harmóniában élni a gyermekeinkkel.

A legújabb vád: veszélyeztetjük a gyerekeket, mert nem járnak iskolába, és tankötelezettségüket egyéni tanrend szerint amerikai iskolába teljesítik. Otthontanulnak, tematikusan, lineárisan, játékosan, szabadon.

Tehát nem elég, hogy vettünk házat, letelepedtünk, bejelentkeztünk, a törvényeket betartva élünk.

Egy ismerősöm azt mondta: azonnal jelentkezzünk ki, és költözzünk külföldre. Tényleg ez lenne a megoldás? Földönfutóvá válni? Csupán azért, mert szeretnénk itthon, a gyerekek amerikai tanulói jogviszonyát megtartva tanulni, mert szeretnénk harmóniában, szabadon, és felelősségteljesen felnevelni a gyermekeinket?

Letelepedni jöttünk haza, mert úgy láttuk a gyerekeknek ez a jó, itthon vannak velünk, mert úgy látjuk nekik ez a jó, mi tanítjuk Őket, mert úgy látjuk nekik ez jó.


Már kisállatot is örökbe fogadtunk...


2018. szeptember 2., vasárnap

Házas-ság avagy a kényszer boldogság

Házasok lettünk, a szó szoros értelmében.
Vettünk egy házat, és persze nem akárhol: Az Erdő mellett.

Kertből az Erdő a sínek túl oldalán, mögötte pedig a Balaton


Az utóbbi időben erős presszió alatt voltunk a Hivatalok részéről, mert nincs állandó otthonunk, végül jött egy lehetőség egy holland embertől.
Alapvetően bérlés pártiak vagyunk, és mobilak, hiszen lakóautónk van, bárhol élhetünk, de mivel az Erdő most középpontba került, ott szerettünk volna jurtában lakni.


Egyenlőre most így alakult, boldogok vagyunk, örülünk a sors adta helyzetnek, ami ha úgy nézzük akár áldás is, hiszen kronológiailag minden úgy ment mint a mesében.