2014. december 31., szerda

Víz, Eső - Esővíz

Folytatnám a vízzel tehát. A csapvíz kíváló, magyarként igazán tudom milyen a jó ivóvíz, és azt is tudom, hogy Máltán nagyon hiányzott a finom víz. Ott ugyanis az ivóvizet a tengerből állították elő, és hát igencsak sós és klóros volt, gyakorlatilag ihatatlan, ahogy a helyiek mondják: salty and soapy, vagyis sós és szappanos. Sajnos palackos vizet kellett innunk, és csak főzni használtam a csapvizet, meg néha teát főztem belőle. Magyarországon mindig csapvizet ittunk, és most megint azt ihatunk, ráadásul életünk legfinomabb ivóvizét.

                                      Ez az erdő, ahonnan az isteni víz érkezik.


Az ízét forrásvízhez tudnám hasonlítani, megspékelve édeskés zamattal, ami talán a cukornádaknak köszönhető, amiken keresztülfolyik. A sziget vízrendszere fejlett és jól kiépített több száz éve, a rengeteg esőt (óceáni éghajlat) felfogják az erdőbe kisebb csatornákon, majd keresztülvezetik a vulkanikus kőzeten, és egy víztárolón. A vízdíj egyébként nagyon olcsó, és az utcán is több helyütt megtalálhatóak ivókutak, amelyek mindegyike működik is, ilyenek:

 
 
 
Ilyen csatornákon vezetik el az erdőbe a vizet
 


Ami meglepő volt még számunkra, hogy ugye a vízkőhöz hozzászoktunk Budapesten, és Máltán is, itt pedig annyira lágy a víz, hogy semmi nem kövesedik, fantasztikus, íme, ezt a vízforralót amióta megjöttünk nem kellett ecettel kimosni:



2014. december 30., kedd

Ússz - ússz - ússz

A mi életünkben (lévén fürdős nép a magyar) igen komoly szerepet játszik a víz, az úszás. Különösen, hogy évek óta víz mellett élünk, tehát elengedhetetlen az, hogy a gyerekek tudjanak úszni. Apukájuk pedig így mondja: "az úszás megtanulása életet ment, például az, hogy valaki nem tud focizni, vagy táncolni attól nem kerülhet életveszélybe..."



Szóval megtanította a gyerekeket mind a négy úszásnemben úszni (mell, gyors, hát, pillangó), most ott tartanak a nagyok, hogy a vizijártasságit (200m úszás megállás nélkül) minden gond nélkül leússzák. A legkisebb pedig már tempózik persze karúszóban.



A víz minőségével egyébként mint nagy uszodások, nagyon meg vagyunk elégedve. Gyakorlatilag a hegyekből érkező tiszta forrásvízben fürdünk, de a csapvízről majd legközelebb. Ja és van egy szertárja, ami telis tele van vizijátékokkal (labdák, polifoamok, gumijátékok, fröcskölők, vizikosárlabda, mindenféle úszás- és búvároktatáshoz való kellélek...), úgyhogy egy igazi vizigyerekparadicsom.

2014. december 29., hétfő

Miért éppen Faial?

Azori szigetek 9 szigetből áll, hogy miért éppen Faialt választottuk? Igen egyszerű a válasz, mert itt találtunk bérelhető házat. Persze minden szigeten van bérelhető ház, de interneten keresztül leszervezni az új otthonunk bérlését, bizony elég komplikált dolog. Sok-sok email írása, térképek- és fényképek nézegetése előzte meg a végső döntést. Faialról válaszoltak, a ház és a környék is tetszett mindannyiunknak, a tulajdonos kedves volt, és segítőkész. Ez egy kicsit úgy tűnhet, hogy sodródunk az árral, ami igaz is néha :) de mégis nagyon tudatos döntések voltak ezek.



Akkor egy kicsit bővebben a szigetről:
Azori 9 szigetének a következő az elrendezése - délkeleten kettő sziget, középen öt sziget, és északnyugaton két sziget. Faial a középső szigetcsoportban található, és infrastruktúrálisan igen jól kiépült. Köszönhető ez annak is, hogy egykor Azori fő szigete volt, de 1957-ben egy komoly vulkanikus tevékenység (ekkor keletkezett a Capelinhos - egy kisebb hegy emelkedett ki, és gyűrődött fel Faial nyugati partjánál az óceánból) következtében a lakosság nagy része elhagyta a szigetet, és a fősziget "státuszát" Sao Miguel vette át délkeleten, mely azóta is az maradt.

                                                            Faial fővárosa: Horta.

Az oldalak ahol keresgéltünk szállást:

www.custojusto.pt
www.azoresproperties.com
http://www.grandemercado.pt/acores/
http://acores.olx.pt/nf/search

2014. december 28., vasárnap

Elindulás - utazások - megérkezés

Három kisgyermekkel utazni nem éppen a legkönyebb dolog a világon, de némi tapasztalat és jó szervezés sokat segíthet.

Budapestről Máltára megérkezni gyerekjátéknak tünhet a maga két órás közvetlen repülőútjával. De Gozóra átjutni további 4 órát vett igénybe.



Igaz, akkoriban még csak kettő csöppséggel utaztunk, viszont 2 biciklivel gyerekülésestül, és 8 bőrönddel.



Az Atlanti óceán közepére beutazni viszont igazi nagyfalat volt. Magyarországról indultunk, így tűnt egyszerűbbnek, és olcsóbbnak is. A TAP Portugal járataival jöttünk, azért járataival, mert ezt a hosszú utat (6000km körül), átszállás nélkül nem lehet megúszni. Tehát Lisszabonban leszállt a gépünk, éjjel... Szerencsére még Magyarországon utánajártunk, hogyan tölthetjük az éjszakát a Portugál fővárosban, így "csak" taxit kellett fognunk, hogy a szállásunkig eljussunk, mert a gépünk másnap délelőtt indult tovább. Na az viszont nem volt egyszerű, ugyanis sorba kellett állni, a sor pedig szó szerint kígyózott. Az, hogy 3 álmos kisgyerekkel vagyunk nem hatott meg senkit, a másfél éves Noét mei-tai-ba kötöttem és így araszoltunk a kígyózó sorban négy kézipoggyásszal, és még további pakkokkal, amiben ruhák, pelenkák, hamikák, játékok, és innivaló volt míg végül sorra kerültünk. Ez nagyon kemény volt, elvileg lett volna taxi a szállásadótól, de mivel a gépünk késett (és ez elég gyakran előfordulhat ilyen hosszú út során) mire megérkeztünk senki nem várt.

 
Még Budapesten, este várjuk az indulást.

Másnap a szállásról már kényelmesen taxival visszamentünk a repülőtérre, onnan pedig (azt leszámítva, hogy Natasa a délelőtti utazástól mindig rosszul van - zacskók, törlők, kisebb fagyisdoboz bekészítve) épségben megérkeztünk a paradicsomi szigetre.

Mondanom sem kell, mivel mi nem turistaként utaztunk, így minden bőröndünk a lehető legnagyobb súllyal megrakodva érkezett meg, így gyakorlatilag több mint 100kg-ot el tudtunk hozni magunkkal. (További 200kg-ot pedig postán küldtünk el Máltáról... ez van, öten vagyunk, és a teljes életünket hoztuk magunkkal - ruhák, játékok, műszaki dolgok, konyhai eszközök... gyakorlatilag költöztünk )


                            Ez a kép indulás előtt készült a Lisszaboni repülőtéren délelőtt.

A repülőjegyeket skyscanneren keresztül www.skyscanner.com vettük, érdemes időben nézegetni az árakat, és a napokat mikor olcsóbb. A szállást a TAP Portugál légitársaság biztosította, mivel aznapra már nem volt repülőjük ami tovább vitt volna, és ez az út tengeren túli járatnak számít. Egyébként a www.booking.com -on keresztül is foglalható szállás Lisszabonba, ha túl sok idő a csatlakozás, a Hotel Romát könnyűszívvel ajánlom.

                      Megérkeztünk, kicsit ziláltan és fáradtan, de nagyon boldogan!

2014. december 27., szombat

Óceánirigó bemutatkozik

Úgy döntöttem blogírásra adom az időmet üres facebook bejegyzések nézegetése, és érdektelen képfeltöltések helyett. Akit érdekel az életünk itt megtalálhat minket.

                                        Jógázás közben meglátogatott egy óceáni-rigó :)


Márpedig az életünk nem egy átlagosnak mondható. Jógaoktató vagyok, társam, tanítóm, és gyermekeim Apukája pedig zen tanító, és a világ megváltója. A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán találtam rá hosszas keresgélés után lassan tíz éve, és azóta követem Őt szorosan kapaszkodva belé.


 Három csodálatos Gyermekünk született, a legkisebb már Máltán, mert mi amolyan vándorló életet élünk, de máris leszögezem mi nem menekültünk el a Magyarországról, és nem új életet akarunk kezdeni egy másik országban. Más céllal indultunk el, amikor legelső fiúnk Noel megszületett elhatároztuk, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy csodálatos gyermekkora legyen, 1 év 10 hónap elteltével pedig megszületett kislányunk Natasa. Elköltöztünk Budapestről Balatonlellére, hogy gazdagítsuk a gyermekkorukat.


 1évig éltünk ott, amikor további lépésre szántuk el magunkat: Elköltöztünk a Földközi tenger közepére, Máltára, annak is Gozó szigetére.

 

Itt éltünk 3 évig, és itt született meg legkisebb fiúnk Noé is. Máltáról még fogok írni, hiszen sok érdekes tapasztalatra tettünk szert.

Immáron pedig több mint 3 hónapja az Atlanti óceán közepén élünk. Innentől indul hát a blogom...