2017. november 29., szerda

Életvédelem 2.0

Folytatnám az Életvédelem írásom:

Mert nem csak arról van szó, hogy ne együnk húst, és ne használjuk ki az állatokat, védjük a környezetünket, lehetőleg a legkevesebbet fogyasszunk, szelektíven gyűjtsük a szemetet, és sorolhatnám... de az is fontos, hogy ezt szelíden tegyük, ne radikálisan. Vigyázva a gyermekeinkre: nem világvége hangulatot suggalva, nem erőszakosan, mert az csak a szuiciditást, és a depressziót kelti életre bennük.

Nemrégen láttam egy filmet: Vincent és a világvége, 2016-os francia "komédia", írja a leírás.
Hát szerintem nem az, ez egy véresen komoly dolog, és figyelmet igényel, mert a gyerekek a jövő, ők a következő generáció, rettentően le vannak terhelve, és hatalmas a nyomás rajtuk, az pedig, hogyan alakulnak a mi felelősségünk.

A mi gyerekeink vegetáriánusok. Soha nem mondtuk nekik, hogy legyenek azok. Szabadon döntöttek így néhány éve, mert minket követtek. A kisebb pedig követi a nagyobb döntését, erőszakmentesen, előrefelé haladva fejlődik a maga ritmusában.

Ez is az Élet védelme, és a példamutatás ebben a legjobb gyakorlat. Ez a valódi felelősségünk.

Nyáron a Balaton partján Némóka Apucival



2017. november 19., vasárnap

Önvizsgálat

Most arról szeretnék írni, hogyan is végzek belső munkát, hogyan dolgozom fel a körülöttem zajló eseményeket.

Az életünk csupa tapasztalat, hatások sorozata, ezek pedig kihatnak a lelkünkre. Néha észre sem vesszük a benyomásokat, csak tüneteket produkálunk, izgatottságot, lehangoltságot, vagy épp egy örömteli állapotot.

Amikor csak tudom, megvizsgálom, hogy érzem magam, és megkeresem mi válthatta ki ezt belőlem, miért érzem így magam. A mélyére ások ha kell, folyamatosan kérdéseket feltéve önmagamnak. Igyekszem megtartani az objektivitást, tehát részrehajlás nélkül, elfogulatlanul feltenni a kérdéseket és szemlélni a válaszokat, pusztán az igazság tényét keresve. Persze ha nem megy, beszélek róla, a másik véleménye sokszor segít a nehéz helyzetben.

Egyébként a Gyerekekkel is naponta többször feltesszük egymásnak a kérdést: JÓL VAGY? - és természetesen azonnal megbeszéljük ha valaki nem érzi jól magát, mert időnk mindig van egymásra.

Nézzünk egy példát: az önsajnálat - sokszor (legtöbbször) azért sírogatunk, mert sajnáljuk magunkat. Amikor ezt felismerjük abban a pillanatban megszűnik a sírás is. Csak figyelni kell a gondolatokat amelyek jönnek a sírással, és azonnal észrevesszük, mi magunk vagyunk mögöttük. Ha pedig ezt belátjuk, rögtön képesek vagyunk objektíven lereagálni a helyzetet.

Kicsit olyan ez amikor a testünkkel történik valami és diagnosztizáljuk. Ugyanígy tudjuk a lelkünket is megvizsgálni, és jó esetben meggyógyítani, vagy csak helyreállítani amikor kibillenünk az egyensúlyunkból.





2017. november 17., péntek

Idő

A legértékesebb dolog.
Az időnket helyesen beosztani pedig tudomány.
Nagyon nem mindegy mivel töltjük el a számunkra megadatott időt. Ezért a szabadságunk a következő fontos dolog, hiszen ez segít hozzá, hogy időnket ne más ossza be
hanem mi magunk, és azzal töltsük el akivel vagy amivel szeretnénk.

Ez is hozzájárult ahhoz a döntéshez, hogy gyermekeink itthon tanulnak.


Némó és a kakukkos óra


2017. november 16., csütörtök

Szeretni

Már megint a szeretet fogalmáról írok.

Annak idején ezt kifejtettem, hogy az elfogadás nem egyenlő a szeretettel.

Tehát aki arra gondol, hogy a szeretet az amikor elfogadjuk a másikat az egy totális tévedésben van, mert a személyére vetíti ki azt, és nem a másikban lévő Életre. A személyre irányult szeretet pedig beszűkült.

Mert az egyetlen amit a másikban szeretni lehet az az Élet.

Krisztus amikor azt mondja, hogy "szeressétek egymást" erre gondol. Szeressétek a másikban élő Életet.

Ügye mennyire más nézőpont ez? Miért kellene nekem a másik ember rossz döntését, buta dolgait, vagy romboló, pusztító szokását szeretnem? Nem, ezt elnézésnek hívják, nem elfogadásnak, és semmiképp nem szeretetnek. Elnézem, hogy a másik ember ilyen vagy olyan, ezt vagy azt teszi, felmentem a bűnei alól.

A másikban élő Élet felismerése és szeretete pedig megnyitja a szívet, és határtalan csodában részesít.




2017. november 15., szerda

Az életvédelem

Legutóbb említettem ezt a fogalmat a természetvédelem mellett, most szeretném kifejteni mire is gondoltam:

Figyelem a vegán közösségeket, mert magával a veganizmussal nagyon is egyetértek, az egyértelmű számomra, hogy ne vadásszuk le, ne együk meg az állatokat, és azzal is egyetértek, hogy ne használjuk ki őket.

Azonban a radikális vegánokat összezavarodott embereknek látom, és sajnálom őket, mert úgy gondolom nagyon belefeszülnek a helyzetbe.

Ugyanígy olvastam a napokban egy cikket miszerint madárvédők azt állítják egyáltalán ne etessük a vizimadarakat, mert ezzel beleszólunk a természetes életükbe, és a vándorlásukba. Ezt is egyfajta belefeszülésnek érzem, ráadásul ott fokozott az összezavarodottság amikor azt tanácsolják az énekesmadarakat télen etetőknek, hogy liba-, és kacsazsírral készítsenek magvakból gombócokat az etetéshez. Teljesen groteszk a kép.

Már beleszóltunk a természetbe, már benne vagyunk kőkeményen. Már elfoglaltuk az életterüket az állatoknak, elszennyeztük a környezetünket, arról nem is beszélve, hogy a vándormadarak zömét várják a déli országokban puskákkal a megszállott vadászok.
3 évig éltünk Máltán, tudom mit állítok: szeptemberben kezdődik a vadászszezon, és nagyvadak híján a költöző madarakra lőnek.

A kaotikus állapotok be fognak következni, sőt szerintem már erős jelei vannak az apokaliptikus helyzetünknek. Ezt, ha akarjuk, ha nem, tudomásul kell vennünk. Krónikus betegség kialakulásához hasonlít a probléma, és nem tudjuk akut módon, belefeszülve megoldani, illetve a tünetek megszüntetése sem vezet gyógyuláshoz. Csakis holisztikusan ránézve az állapotra, egy határozott, egyetemes törvény kitartásával: az ÉLET VÉDELMÉVEL sikerül ebből élve kikerülnünk.

Részemről optimista vagyok, hiszem, hogy ésszel-szívvel-lélekkel közösen képesek vagyunk megvédeni az életet, és ebben a természet is segítségünkre van, csak észre kell vennünk.

A kulcs a természet - kép: innen







2017. szeptember 28., csütörtök

Fókuszban az Erdő

Mivel mezőgazdasági területről van szó, és egyben természetvédelmi területről is, a szokásosnál is több hivatalban volt kifüggesztve a vételi szándékunk, amit egyébként a négy gyermekünk nevére tettünk meg. Az adminisztrációk még mindig folyamatban vannak, mi pedig egyre inkább fókuszálunk az erdőre, az Illa Berekre.

Azt már tudjuk mit nem akarunk: nem akarjuk megművelni, kitermelni a tőzeget, lecsapolni, vagy feltőlteni a lápot, az ott élő állatokat nem akarjuk megzavarni, ezért állatartással sem akarunk foglalkozni, sőt még a házi kedvenc tartása is kérdéses, ha például a kutya vagy macska vadászösztönére gondolok. Nem akarunk építkezni, maximum jurtát állítani valahogy így:

vagy így:
(képek: innen)

A láp világa nagyon értékes, és nagyon érzékeny. A Vizek világa című természetkalauz könyv azt írja: "... a 24. órában vagyunk, hogy bizonyos lápokat és más vizes területeket megmentsünk. A Germán-alföldön a lápoknak már több mint a 90%-a kultúrtáj..." és mivel a természetvédelem - de inkább hívom életvédelemnek - része az életünknek,
 :) ahogy már kislányként is aktív voltam ezen a téren, lásd HEROSZ tagsági :)

hát beiratkoztam a helyi könyvtárba, és a gyerekekkel együtt kutatómunkát végzünk, ismerkedünk a vízi növény-, és állatvilággal:


vagyis készülünk az erdei, lápi életre. Mert Gozó (Földközi tenger), és Azori szigetek (Atlanti óceán) után mi lehet a továbblépés? Bemenni egy olyan helyre élni ami a legtermészetközelibb, érintetlen állapotban van a Balaton partján. Ez igazi kihívás számunkra, mi pedig szeretjük a kihívásokat :) ilyenkor érezzük csak igazán, hogy élünk.

Szóval igyekszünk mindent átgondolni, megtervezni, tudatosan felkészülni az új életünkre. Amibe nekünk belefér az internet használat, a hidrogénnel vagy napelemmel történő energiafelhasználás, tehát nem csupán nomád életet kívánunk élni, sokkal inkább egy "nomád-űrhajós életet" ami a technikai vívmányokat használja összhangban a környezetével, alkalmazkodva a lehetőségekhez, erőszakmentes módon.





2017. július 12., szerda

Illa berek

Értem már végre ezt is! Illa ugyanis Krisztus eredeti neve, a berek pedig amit találtunk az elmúlt hetekben.

Tehát telket kerestem, de mindenhol csak a pénzéhség, a haszonlesés, a kiszipolyozás nyomaira bukkantam, míg rá nem találtunk az utolsó gyöngyszemre, egy eredeti állapotában lévő Balatonpartra, egy Égerláp-erdőre, ami egy értéktelen területnek számít az ingatlanpiacon. Nem így nekünk. Mi csodát látunk benne, az anyatermészetet magát, a süppedő tőzegével, csodálatos növény és állatvilágával. Ráadásul nem csak nekünk nyújt menedéket, hanem sok vadnak is, ami külön öröm számunkra.

Hogy mit kezdünk vele? Rengeteg tervünk van, de egyenlőre csodáljuk, és azon gondolkozunk hogyan tudjuk óvni, megőrizni a jövő számára.




Kivűlről az erdő
A közelében parkolva a lakóautóval






2017. május 14., vasárnap

Hajlék-talanság

Ott tartottunk, hogy Koreába nem mehetünk. Márpedig a lakóautót azért vettük, és Azori szigetekről is azért jöttünk vissza, hogy Koreába menjünk lerombolni a falat. Hogyan hát tovább?

Mivel tavaly augusztusban két éjszakát a Balaton partján töltöttünk önfeledten, és harmadik napon már jött a helyi közterületfelügyelő, hogy innen el kell mennünk, gondoltam keresek egy telket a Balaton környékén amit használhatunk.

Itt parkoltunk Balatonlellén

Egyenlőre nem találtam, a keresést pedig lassan feladom, mert kezdem tisztán látni:
Annyira antiszociális, pénzt-, és hasznot hajszoló, apokaliptikus társadalomban élünk, hogy a helyzet reménytelen.
Nem, nem mi vagyunk az ufók, időközben erre is rájöttem. Az az embertelen, pusztán csak birtokolni, és habzsolni kívánó népség az, aki nem idevaló, aki nem földi lény, mert nem lüktet együtt az anyafölddel, nem védi azt és annak élővilágát. Ők azok akik nem tartoznak ide, mert elidegenedtek. Mi otthon vagyunk. A Föld bolygón...



...és mivel a tulajdonlás bűn (ezt Ő kitisztázta), és a jelenlegi szállásunkat hamarosan el kell hagynunk, így vesszük hát nyakunkba a világot lakóautóstul, négy gyerekestül, lelkesedve, továbbra is tele hittel, tele reménnyel, a paradicsomi állapotokat és jó embereket keresve. Mert ez a világ Életre teremtett, nem a pusztulásra.

Utóirat: Megint nem mi akartuk így. Így alakult. Hát legyen, nem állunk ellent, ennek sem. Úgy is mondhatnám: hajléktalanok leszünk Jézus Krisztusként, Mária Magdalénaként, négy gyerekkel (a lakóautó kicsi, az utazásra való).





2017. május 7., vasárnap

Lelkesedünk

Szeretek mindenhova futva menni mai napig, kislányként pedig csakis így közlekedtem. Ilyenkor egy amolyan öröm hat át, egy belső ugra-bugrálás, amit én lelkesedésnek hívok.

Ez a lelkesedésem nem hagyott alább. A hitem pedig ebből a lelkesedésből táplálkozik. Mert minek van értelme, ha nem ennek, lelkesedni. Az életért, egymásért, a gyermekekért, a céljainkért, a jövőért, mindenért ami körbe vesz, eggyé válni mindennel, és lelkesedni érte.


Ahogy a kismadár teszi hajnalban amikor feljön a Nap: örömódázik, lelkesedik.

Ez az ami összetart minket, a lelkesedés, és ez az amit átadhatunk a gyermekeinknek is, nem mást.  Lelkesíteni őket, örülni, és lelkesedni mint egy gyermek, ártatlanul, felhőtlenül, tiszta szívvel.



2017. március 26., vasárnap

Itthontanulási tapasztalatok

Noel már harmadikos, Natasa második osztályos, Noé kiscsoportos óvodás. Be vannak íratva iskolába/óvodába, de itthon tanulnak/fejlődnek, a korosztályuknak készült tan-, és fejlesztő könyvekből, munkafüzetekből, és az internetről magyarul.

A tananyagot szabadon tanulják, viszont kötött időben. Mivel szinte mindig volt kisbaba a családban, ezért az évek során a napirendünk is kialakult rendszeres étkezésekkel, alvásokkal. Így lett a délelőtt mindenkinek egy aktív "asztalhoz ülős" időszak, és mivel nem járnak iskolába, nincsenek különbségek sem a hétköznapok-hétvégék, sem a tanév-szünetek között. Vagyis mindennap tanulunk délelőtt, igaz szombat-vasárnap egy könnyedebb, lazább keretek között, de ugyanúgy asztalhoz ülnek, és dolgoznak valamin (ma -vasárnap- például készülve a húsvétra, tojásokat rajzoltak, kiszínezték, és kivágták őket).



De mit is értünk tanulás alatt? A több éves tapasztalatommal én azt állítom, a tanulás mint fogalom két dologgal kimeríthető:
- ismeretek bővítése
- gyakorlás
Tehát az írás, olvasás, számolás, rajzolás, testmozgások gyakorlása az egyik alap, a másik pedig a környezetünk, a rendszerünk, a világunk megismerése kutatómunka végzésével, kérdésekkel-válaszokkal, és tapasztalatszerzéssel.
Minden egyéb: magolás, erőltetés, gondolatok behatárolása - manipuláció, felesleges és eredmény nélküli.

A tankönyvekre, de inkább munkafüzetekre is csak azért van szükségünk, mert 4 gyerek mellett már nem futja az időmből feladatokat készíteni, nekem így könnyebb.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy kizárólag tankönyvekből tanulunk. Fogalmazásokat (meséket) írnak, vagy játékos feladatokat  találunk ki együtt, sőt annyira beépült az életünkbe a tanulás, hogy azt vettem észre a napokban, hogy a kistestvérükkel is feladatokat oldatnak meg játék közben (lábukkal kaput csináltak és csak akkor lehetett átmenni, ha megfejtette a kérdést). Ráadásul már Noénak is természetes, hogy délelőttönként tanulunk, és igyekszik is ebben részt venni a maga módján, a korához illő feladatokkal, amelyeket pedig sokszor a nagyobbak találnak ki, tehát csodálatosan működik itthon a tanulás.


Feladatok a 4 éves Noénak (pontösszekötő, színező, különbségkereső...)

A legfontosabb pedig, hogy mi szülők egyáltalán nem görcsölünk a tanításukon. Inkább azon dolgozunk, hogy az igényeiket maximálisan kielégítsük. Hiszünk a példamutatásban, és bízunk a Gyermekeinkben, az életet pedig együtt éljük meg, együtt játszunk tanulva - együtt tanulunk játszva.






2017. március 22., szerda

Nem magunkért mentünk volna

Nem kaptunk vízumot, mert nem vettek komolyan. Tehát a helyzet az, hogy lakóautóval nem tudunk Koreába menni.
Hát megint újratervezünk.

Az orosz vízumközpont előtt, még remélve, hogy várnak.

Ez nem a mi problémánk, nem magunkért mentünk volna...

2017. március 2., csütörtök

Hogy is történt?

Amikor ezt a blogot elkezdtem írni, az Azori szigeteken, Faialon éltünk egy nagy házban, és éppen kezdtünk volna berendezkedni egy még nagyobb házba három csodálatos Gyermekünkkel, és a Toyota Priusunkkal...


... és ekkor történt Párizsban a Charlie Hebdo terrortámadás.

Ez mélyen megrázott minket, úgy éreztük (főleg Ő) tennünk kell valamit, az emberiség válságban van, segítenünk kell.
Sokan ebben az időben úgy döntöttek, hogy a közösségi oldalon a profilképüket megváltoztatják "Én vagyok Charlie" feliratra, kifejezve így empátiájukat, és részvétüket.

Ő pedig nyilvánosan kinyilatkoztatta önmagát: ÉN VAGYOK KRISZTUS

Ezzel azt mondta, és mai napig mondja, hogy a világ csak akkor menthető meg ha mi mind Jézus Krisztusokká leszünk. Ha ennyien Charlie-kká tudtak lenni, Jézus Krisztussá miért is nem?

Hogy mit jelent ez? Itt olvasható.

Ezután nagyon erős szellemi munka következett, és az óceáni miliő (delfinek, bálnák, szelek, áramlatok...) segítségével hamarosan kirajzolódott mi a dolgunk.

Így jutottunk el lassan, számtalan akadályon keresztül oda, hogy visszatértünk a kontinensre, vettünk egy lakóautót, és hamarosan megyünk az orosz konzulátusra a vízumokért, hogy elmenjünk Koreába demonstrálni az Életért - János Jelenések Könyve szerint.





2017. február 22., szerda

Vízumok

Megvannak az útlevelek, olvadnak az utak, melegszik az idő, és a szívünk is, tele hittel, fénnyel, kitartással.


Márciusban megyünk az orosz konzulátusra vízumért, ezt jeleztük feléjük levélben is:

"Hello Russian, American, German, Mongol, Koreans kids - Hello embassies and humanity,

thanks for helping us to save the world, thanks for helping Korean Reunification.
As you know we are the Holy Family with four children and we travel to Korean DMZ by motorhome in accordance with the Book of Revelation by John - all further information and teachings are available in our Facebook pages - as you know in the last year we already left Azores Island in order to join you and help humanity, help Korean Reunification in this hard times but we had to turn back from Russia-EU border (Terehova) because lack of Russian visas - we already sent you email about our Korean Reunification mission in September, 2016 and we had to wait to get new passports for children in winter time, Hungary - so now our passports are done therefore we send you email again to confirm - we are ready to travel to Korean DMZ by motorhome and Korean Reunification Mission by Jesus Kristus is real, not joke - So kids, we are going personally to Russian embassy (Budapest, 1062. Andrássy út 100.) at 20. March, 2017 (15:15 PM), today we reserved this time and date in Russian online visa center in order to meet Russian kids and get visas to travel across Russia and reach Korean DMZ - kids, please note, we are going to Russian embassy (Budapest,1062. Andrássy út 100.) at 20. March, 2017 (15:15 PM) as 2nd Coming of Jesus Christ (Lamb) and Maria Magdalena (Bride) with our four children, so please don't be rude with us, don't degrade down us, don't mock us like in the last year at the Russian border (Terehova) but help and protect our Korean Reunification mission but help us to save humanity, animals and planet Earth.

Please take seriously Korean Reunification, sufferings of Korean people, please take seriously to save the world, this is not joke but real action to help you - thanks kids for your help, thanks for helping to save the world and Korea, we love you so much, we send our love, peace and happiness to you, your best friends and playmates,

Hegedűs Róbert (Lamb), Éri Anita (Bride)
and the children, Hegedűs-Éri Noel (9), Hegedűs-Éri Natasa (7), Hegedűs-Éri Noé (4), Hegedűs-Éri Némó (8 months)"




2017. január 26., csütörtök

Ő tanít

Említettem, hogy Ő tanít, én nem - jógát oktattam, de az utóbbi időben már inkább online támogatom azt is. Vezetem a jógablogomat, ahol: kismama-, baba-mama-, gyerekjóga-,  haladóbb- és alapgyakorlatok, légzőgyakorlatok, számtalan elméleti és egyéb írásomat már megosztottam.

Más időket élünk, a népszerűség, a kampányolás, az előadások tartása helyett sokkal fontosabb az elérhetőség. Mindenki számára, és bárhol.

Jézus visszatérése is ehhez a korhoz kapcsolódik, az internet korához. Az információ terjedése az internet segítségével elért egy olyan sebességhez amivel a tudás átadása könnyedén megoldható.

A publikusság, és az elérhetőség a tanítás lényege, ezért választotta a Facebookot 6 évvel azelőtt. Magyarul kezdte az írást (itt összegyűjtöttem néhányat), majd két éve váltott angol nyelvre szintén a nyilvánosság miatt.