2015. január 30., péntek

Egész-ségünk

Kedves magyarországi Barátnőm vetette fel a témát a napokban, hogy írjak arról is hogyan védjük az egészségünket, illetve mivel kezelem a gyerekeket ha betegek.

Az biztos, hogy nálunk a védelmen van a hangsúly, és szinte alig vagyunk betegek. Lehet túl egyszerűnek hangzik, de mi mindent C-vitaminnal oldunk meg.
Sajnos se Máltán, se itt nem lehet kapni por alakban C-vitamint, így keresgélni kezdtünk magunknak egy C-vitamin forrást. Persze, most néhányan gondolhatják, hogy a sok zöldség és gyümölcs (amit egyébként fogyasztunk is) elegendő, de érdemes utánanézni egyrészt annak, hogy manapság mennyi vitamint tartalmaznak a termelt zöldségek és gyümölcsök, másrészt Szent-Györgyi Albert is már megmondta amikor kísérletezett a C-vitaminnal, hogy igazán csak nagy dózisban hatásos. Az ajánlott napi 60mg épp arra elengendő, hogy ne legyünk skorbutosok.

 
A képen: Szent-Györgyi Albert, akinek nagy tisztelői vagyunk, nemcsak a C-vitamin feltalálásáért, és a rákos megbetegdések ellen tett munkásságáért, hanem a rendkívüli és gyermekbarát oktatáspolitikájáért.

 Így Németországból rendeljük 2-2,5 kilónként, és nálunk úgy van kirakva a konyhapultra, mint máshol a só, vagy bors. Szinte mindenbe teszek ami jó savanyú ízzel, például gyümölcslevesbe, salátákba, lekvárba, joghurtba, vagy akár kihült teába, limonádéba, narancsléba. Kiskanállal is eszegetünk belőle, főleg ha egy vírusos betegség próbál ledönteni minket.

 
Itt éppen frissen facsart narancslébe teszek C-vitamint, 2 literbe egy evőkanállal, ami nagyjából 5000mg C-vitaminnak felel meg.

A friss levegő és a napfény a másik két olyan tényező amely úgy gondolom elmaradhatatlan az egészségünk megőrzésében. Mint írtam már előző bejegyzésemben, a házban télen 15-17 fok van, mégis amikor csak tudok szellőztetek. Ha pedig szép idő van kint vagyunk a kertben amíg csak lehet.

Az egészségünkhöz elengedhetetlen a kiadós alvás is, a fáradt ember előbb megbetegszik, az immunrendszerünk sérül, ha nem alusszuk ki magunkat.

Ismét meg kell, hogy jegyezzem, az, hogy nem járnak iskolába, ennél a témánál is előny, ugyanis az intézményekbe fertőzik a legjobban egymást a gyerekek, illetve egész nap friss levegőn lehetnek, és addig alszanak ameddig csak akarnak.

Néhány egyéb praktika:
- eldugult orra, arcüreggyulladásra, tengeri só, és felforralt majd melegre hűtőtt víz keverékét használom, gyerekeknek csepegtetőből, mi Neti Pot-ból (jógi tisztító eszköz) öntjük, vagy bármilyen csőrös edényből az orrunkba, jól átmosva azt (jógikus módszer).

 
Neti-Pot használata


- hasmenés, mérgezés (étel, egyéb...) szén tabletta, bárányhimlőre szenes fürdő (elkeverek néhány orvosi szenet a vízbe)
- székrekedésre reggel éhgyomorra egy nagy pohár melegvíz fogyasztása (jógikus), egyébként ez amúgy is egészséges, ha az arcunkat megmossuk reggel, a beleinkkel miért ne tennénk ezt.
- égésre, csípésre, bármilyen bőrirritációra levendula illóolaj, amit szintén nagy mennyiségben (2-2,5dl) tartok itthon, mert mosáshoz és dezodoráláshoz is használom.

Bár nem csupán egészségügyi, inkább elvi okokból és a Gyermekeinknek példamutatásból nem dohányzunk, nem alkoholizálunk, nem eszünk húst, és nem szedünk gyógyszereket.

Meg kell említenem még a Kneipp féle kúrákat amelyeket szintén végzünk (legalábbis mi felnőttek): ilyen a hidegvizes zuhanyozás reggelente, és a harmatos fűben járást, amit szintén reggeli órákban, vagy lefekvés előtt kell gyakorolni.



Nem hagyhatom ki a témából a jógát, mint mozgást, ami szintén egészségmegőrző, ráadásul a tudatunkat is nyugtatja, és önmegismeréshez segít. De ezt majd egy következő írásomban részletezem.

2015. január 26., hétfő

A névadó

A blog nevéről szeretnék ma írni,
ANITJALIFE
elsőre azt gondolhatjuk, anitja vagyis anita, vagyis az én nevem, és akkor life, vagyis élet, és akkor az én életem...

De nem ez a valódi jelentése a blogomnak, sokkal inkább az, hogy az
ÖRÖKKÉVÁLTOZÓÉLET
ugyanis az anitja egy szanszkrit szó, a jelentése pedig: örökké változó, elmúló, majd megújuló, az állandótlanság, a múlandóság maga. (A life-ot most nem részletezem, biztos tudjátok...)

 
 
Ha már úgyis technikai kérdéseknél tartunk: csak szólok, hogy érdemes visszanézni a blogomat, mert folyamatosan frissítem, például ma tettem fel az isteni Kimáról is fényképet az Étekellátó bejegyzéshez.

2015. január 23., péntek

Digitális világ

Mint ígértem ezt a témát boncolgatom  még...

Manapság sokszor találkozom olyan kételyekkel és kérdésekkel, ahol azt feszegetik, hogy a gyerek mennyit tévézzen, számítógépezzen...

A tanácsok osztogatása helyett inkább leírom nálunk mi a helyzet. Mi nagy kompjúteres család vagyunk, mindenkinek, értsd így ahogy írom, mindenkinek van táblája (na jó a Picúré amolyan kalapálható itt a képen)

 
Egésznap megy nálunk a tévé, illetve van egy monitorunk és internetről nézzük rajta azt a néhány magyar csatornát ami van, vagy a táblák valamelyikén. Nos ez én miattam van, ugyanis én imádom ha duruzsol valami (mint anno a Nagymamám, vagy Anyukám a Sokol rádióval a konyhában), főleg ha sütök-főzök, azt pedig elég sűrűn teszem. Nem, nem, sorozatfüggő azért nem vagyok, azt hiszem ez tényleg csak duruzsolás függés, ugyanis teljesen mindegy, hogy híradó, mese, vagy film, esetleg vetélkedő megy.
 
Na de miért is írtam ezt le, mert a Gyerekeket tökéletesen hidegen hagyja mi megy a "TV"-ben, beálltak az esti vetítésre, pedig nincsenek tiltva semmitől, ha Natasa jön napközben (mert ma is kirándultunk egy nagyot, és utána fáradtan leült egy kicsit), hogy táblázni szeretne, nincs tiltva, és milyen érdekes, nagyjából 15 perc múlva már kapcsolja is ki, és megy játszani. Ja és az esti vetítés se törvényszerű, elég sokszor az is kimarad, mert épp elmélyednek valami másban. Tehát nincsenek függésben, nem játszanak semmilyen erőszakos játékkal, a táblájukon is inkább tanulnak. Azt gondolom egyébként ez köszönhető annak is, hogy nem járnak iskolába, másfajta életritmusuk, és értékrendjük van.
 
Butaság azt gondolni, hogy a gyerekek elromlanak, mi rontjuk el őket, mi okozunk nekik függőséget, azzal, hogy korlátozzuk, és beszabályozzuk őket, ami szerintünk óriási hiba. Mi úgy mondjuk inkább terelgetjük őket, segítünk nekik az életben egyengetni az útjukat.
 
Itt éppen a DOS-ban tanulják a parancsokat.
 

 
 



2015. január 20., kedd

... és akkor mit is csinálunk?

Többekben felmerült a kérdés, mit is csinálunk mi itt valójában az Atlanti-óceán közepén, egy kis szigeten.

Mondhatnám egyszerűen, élünk, vagyis telnek a mindennapjaink ugyanúgy mint más Családoknak.

Mégis inkább leírom egy átlagos napunkat:

Általában a délelőtt az aktív időszak nálunk, a Gyerekek játszanak, játszva tanulnak, vagy segítenek, én készítem az ebédet, mosok, takarítok, beosztva az időt, egyik nap ezt másik nap azt végzem el, főzni mindennap főzök, sőt sütök is, néha többször is egy nap, a pékárut például általában én készítem.
Itt éppen vajas kiflit,

itt kalácsot,

máskor bejglit,

itt pedig zabpelyhes kekszre várnak...

Esetleg gyúrunk együtt friss tésztát,


vagy borsót pucolunk, miközben nagyokat beszélgetünk.


Ebéd után elcsendesedünk, a Picúr aludni tér, én általában a blogjaimat (ezt, ezt és ezt is) írom, rendezgetem, vagy varrogatok, tanulva játszunk vagy játszva tanulunk a Gyerekekkel, esetleg jógázom ha úgy alakulnak a körülmények.

Noé ébredését követően a délután vacsoráig megint aktív, ha lehet elmegyünk játszótérre, óceánpartra, kirándulni, vagy csak kint focizunk a kertben, nyáron mindennap mentünk fürödni a tengerre, télen uszodába járunk úszni, de az egésznapos program nálunk.

... a képek beszédesebbek nálam az aktív délutánokról :






Este, vacsora után a Gyerekek nintendóznak a Pikmin startégiai játékkal, vagy mesét néznek, esetleg kompjútereznek a táblájukkal. Mivel projektorral vetítünk a falra Málta óta (nem akartunk TV-t venni, amit nem tudunk magunkkal vinni később, ezért egy portable LED projektort hordozunk), megszokták, hogy az esti időszak az amikor elég sötét van a vetítéshez, ez a "gépezés" időszaka, és szerintem tökéletes így, mert addigra kellően elfáradnak. Erről írok még legközelebb...














2015. január 15., csütörtök

Az Óceánszem

Bár még csak január van, már lelkiekben és elméletben készülünk az óceánra szálláshoz.
Amikor szeptemberben megérkeztünk annyi újdonság, és tennivaló várt ránk, hogy úgy döntöttünk majd csak idén nyáron fogunk a nyílt vízre kimenni.

Természetesen a delfinek és bálnák miatt is vagyunk itt, tehát alig várjuk, hogy lássuk őket, esetleg együtt úszhassunk velük.
Tegnap az uszodából hazafele jövet lementünk a hortai kikötőbe, és nagy boldogságunkra megtaláltuk a nekünk való járgányt amivel megkezdhetjük az óceáni kalandjainkat. Biztonságos, ami egy két éves kisgyerekkel elsődleges szempont, kényelmes, és hihetetlenül látványos. Ez az Óceánszem, vagyis Oceaneye:

 
 
Egyenlőre saját képet még nem tudok mutatni róla, viszont itt található a képgalériája.

Persze a szigeten van még több hajós társaság akikkel lehet delfin-, és bálnanéző túrára menni, ilyenek például:

http://diveazores.net/
http://norbertodiver.pt/
http://www.petercafesport.com/

2015. január 10., szombat

Étekellátó

Egy Gyerekkel még lehet az Anya avantgárd, hárommal már inkább konyhásnéni :)

Gyorsan kellett lefényképeznem a legalább 25 palacsintát amiből már vagy 15 üres hiányzik, mert az sütés közben "elfogyott" :)

Mi Robbal vegetáriánusok vagyunk, tehát az alap a sok zöldség és gyümölcs, a Gyerekek esznek csirkét és halat, ezt a döntést rájuk bízzuk, minden ételt alapanyagokból készítek, kerüljük a félkész termékeket, az ízesítőket, és a gyári édességeket. Szerencsére mindent be tudunk innen vagy a környékbeli szigetekről szerezni, a tejgyár a szigeten van, tehát tejet, sajtot, vajat innen, lisztet Terceira-ról, a cukrot, teát Sao Miguel-ből, a csirkét Pico szigetéről, a friss zöldségeket és gyümölcsöket innen is onnan is, de főleg Faialról szerzik be, a papírárut, kozmetikai dolgokat a kontinensről. Több szupermarket van a szigeten, igazából minden beszerezhető. Általában egy héten egyszer megyünk vásárolni, és akkor két teli ikeás szatyorral térünk haza.

 
 
Ezek itt készülnek a tejgyárban
 
...és a tea is azori, ez itt zöld,
 
... ez pedig fekete tea.
 
Az árak változóak, van ami olcsóbb mint Magyarországon, van ami drágább. Mivel én mindennap főzök, nem járunk étterembe, tehát nem tudok árakról nyilatkozni, de úgy hallottam, meg néha látok kiírásokat, hogy már 6 euróért van menü, szóval nem drága étteremben sem enni. Az biztos, hogy Máltánál olcsóbb minden.

Érdekesség, hogy a kávé elég drága, és nem is népszerű, a kávés polcokon 70%-ban inkább pörkölt gabonaörlemények: árpamaláta, kukorica, búza vagy cikória van és ezek mindenféle keverékei fantázianevekkel ellátva. Nos ezeket viszont mesteri fokon állítják elő, nagyon finomak, és olcsóak. Így átadtam magam a helyi erőnek (egyébként a koffeinnel van valami problémájuk, mert teát is árulnak koffeinmentesen) és amióta itt vagyunk azt a napi egy-két tejeskávét leváltottam Cevada-ra, ahogy itt nevezik, úgyhogy bár nagy kihívás három kisgyerek mellett kávé nélkül létezni, de egyenlőre bírjuk :)

A pörkölést tehát magas szinten művelik, és nagyon finomak a pörkölt termékek, gondolok itt mogyoró, kesudió, kukorica, mandula, és egyéb magvak, mert a választék igen széles. A pörkölt árukat, melyeket itt a szigeteken pörkölnek külön jelzik a csomagoláson.



Végezetül még egy kis ízelítő az azori finomságokból, itt termett banán, ananász, és a híres Kima, a passiógyümölcs dzsúz ami enyhén szénsavas.






2015. január 8., csütörtök

Költöző madarak

Mivel 9 évig dolgoztam az MTV-ben kellékesként, ami annyit jelent, hogy megkapjuk a forgatókönyvet és a kelléklistát, a kellékraktárból kiválasztjuk a berendezés és a kellékek egy részét, a többit innen-onnan beszerezzük, majd az összeset becsomagoljuk, hatalmas kellékládákba pakoljuk, amiket utána felcímkézünk. Egy komolyabb filmforgatáson sok-sok ilyen kellékláda van, helyszínenként csomagolva. A forgatáson pedig kipakolunk, berendezünk, majd a végén visszacsomagolunk, a kellékraktárba visszaszállítjuk és újra kicsomagoljuk, végül leadjuk a kellékeket. Nos, én ezt csináltam 9 éven keresztül :) Szóval a csomagolásban, költözésben van tapasztalatom.

A legkedvesebb forgatásom a kilenc év alatt: Süsüke a sárkánygyerek. 
 
Máltára 8 bőrönddel és két gyereküléses biciklivel érkeztünk, a lakás amit béreltünk berendezett volt, tehát csak a személyes dolgainkat vittük.

Máltára érkezésünk a csomagokkal és a gyereküléses biciklikkel.

Viszont 3 év alatt gyűltek a játékok, és Noé is megszületett, tehát sokkal több cuccunk lett. Így amit tudtunk Máltán eladtunk, például a bicikliket, néhány nagyobb játékot, babakocsit, a többit pedig bezsákoltam, és postára adtuk.
 
 
A Gyerekek nagyon élvezik a pakolást :)
 
Körülbelül 1 hónapig folyamatosan zsákoltam, hét zsák lett és 3 doboz. A ruhákat, játékokat, és amit csak lehetett zsákba tettem (amolyan hatalmas lisztes zsákba, de hívják postás zsáknak is), a száját összevarrtam zsákvarrótűvel és hímzőfonállal, majd leragasztottam vastag celluxszal ahová a címet is fel tudtam ragasztani, fület csináltam neki spárgából szorosan a zsák füléhez kötve. Ez nagyon fontos, mert 20kg nagyon nehéz, kell, hogy legyen fogása. Így minden zsákunk megérkezett épségben, tényleg csak egy-két dolog tört el. Volt egy címünk ahova küldhettük előre a zsákokat, először egy zsákot csináltam és adtuk fel, majd hetente kettőt, végül az utolsó előtti napon a maradékot. Legnagyobb meglepetésünkre a zsákok 5 nap alatt megérkeztek Máltáról ide.
 
 
 

2015. január 5., hétfő

Az ötszemélyes "sejtjárgány"

Amikor elindultunk Magyarországról és eladtuk a dolgainkat, az autónktól is meg kellett válnunk, ami egy első generációs Toyota Prius hibrid autó volt, anno személyesen hoztuk be Magyarországra Drezdából.




Nagyon szerettük, így mikor beláttuk Máltán, hogy autóra van szükségünk, ismét keresgélni kezdtünk, de a helyzet sokkal nehezebb volt, mert Máltán jobbkormányos autók vannak forgalomba. Épp Noéval voltam terhes amikor Apuci talált egyet az angol Ebayen. Iszonyatos erővel keresztül-kasul ment Európán, úgy, hogy először vezetett jobbkormányos autót, ráadásul olyan országokon át ahol jobbra tartás van, és végül 5 nap alatt meghozta a várva várt jobbkormányos Toyota Prius-unkat. Mondanom sem kell Máltán ez volt az első ilyen autó, így a regisztrációja majdnem egy évig húzódott.


De tavaly mikor elhagytuk Máltát ettől az autónktól is meg kellett válnunk, hiszen itt megint balkormányos autóra van szükségünk. Tehát amikor már a szállásunk biztos volt, gőzerővel kezdtünk bele újabb keresésbe, mert megint azzal szembesültünk, hogy ezen a szigeten sem ismerik a hibrid elektromos autókat, mi pedig már annyira hozzászoktunk, hiszünk ebben az autóban, és meggyőződésünk, hogy a legjobb autó a világon, ami tökéletes működésével a legkevésbé szennyezi a jelenlegi járművek közül a környezetet (sajnos teljesen elektromos autóval még nem lehet túl messzire eljutni) szóval ismét Németországból behoztunk egy Toyota Priust amit gyorsan beregisztráltunk Magyarországon, és Apuci elvitte Lisszabonba a kikötőbe, ahol hosszas nyomozásokat, levelezéseket, és telefonálgatásokat megelőzően hajóra tudta rakni, majd az óceánjáró teherhajón majdnem egy hétig utazott az autó át az Atlanti óceánon mire ideért. A jó szervezésnek köszönhetően pedig a repülőtéren amikor leszálltunk, utána egyenesen a saját autónkkal tudtunk a házunkhoz jönni. Most pedig itt áll a ház előtt, és nagyon jó, hogy van, mert gyakorlatilag tömegközlekedés nincs, tehát bárhova eljutni autó nélkül lehetetlen, és azért ez egy sokkal nagyobb sziget mint Gozó volt. A  hibrid technológiáját pedig remekül ki lehet használni a kanyargós, lejtős utakon. Tavasszal kell beregisztrálnunk, majd meglátjuk itt mennyi időt vesz igénybe :)


 
 
A színén nem kell csodálkozni a Gyerekek miatt mindig ugyanolyan ezüst színűt vettünk, Ők csak azt érzékelik, hogy a kormány hol jobb oldalon van, hol pedig bal oldalon :)
 
  



2015. január 4., vasárnap

Hogyan csináljuk?

Bizonyára felmerült a kérdés, hogyan is csináljuk? A Gyerekek hova járnak iskolába, mi mit dolgozunk?

Ezt a szabadságot megteremteni nem egyszerű, az tény, de nem is lehetetlen. Nem mondom, hogy nem jár áldozatokkal, és lemondásokkal, de nekünk a szabadság mindennél többet ér.

Először is Magyarországon mindenünket eladtuk, felszámoltunk amit csak lehet. A pénzkeresést interneten keresztül igyekszünk megoldani, és kétszer is meggondoljuk mire költünk.

Másodszor a Gyerekek otthontanulók, tehát nem járnak iskolába. Be vannak iratva Magyarországon ide és amikor hazamegyünk levizsgáznak. Noel most kezdte az első osztályt, Natasa két év múlva lesz elsős. Persze nyitottak vagyunk a változásra, ha a Gyerekek igénylik, és helyi iskolába szeretnének járni. Máltán például jártak óvodába, mert nagyon szerették. Viszont azt Ők is megértik, hogy mi elsősorban szeretnénk megőrizni a magyar nyelvet, és a magyarul történő tanulás elsajátításában hiszünk, ezért Magyarországon lettek-lesznek beiratva az iskolába.

 
 
Ezeket a sorokat több hónappal később írom, azóta csiszolódtak (mert a Gyerekek csiszolták) a nézeteim ilyenformán.
 

2015. január 3., szombat

Mi hiányzott Máltán, avagy hol volt az Öko-Gozó?

Bár mi Gozó szigetén éltünk, ami Máltához képest kisebb, nyugodtabb, és zöldebb sziget, mégis három év alatt szép lassan megláttuk a hiányosságokat. Először is nincsenek erdők, fák. Ez nagyon hiányzott, de úgy gondoltuk viszont van tenger, amiben azután szintén csalódtunk, mert rettenetesen ki van fosztva, és el van szennyezve. A parton marokszám vannak cigarettacsikkek, műanyag palackok, fagyis kelyhek és kiskanalak eldobálva. Egyszer bementünk Xlendi sziklás partján a tengerbe és nem akartam hinni a szememnek, az összes tengerisün ki volt törve, nagyon lehangoló látvány volt.

Azután pedig nincsenek hegyek, viszont annyira dimbes-dombos, hogy biciklizni kevés helyen lehet, (mi azért bejártuk Marsalforn-t bicajjal :)

 
 
A harmadszorra pedig az emberi kapcsolatok hiányoztak, azok az őszinte, nyitott emberek, akik nem csak a pénz miatt kezdenek beszélgetni veled, akik nem csak az üzletet látják a másik emberben, és nem csak addig vannak jóba a másikkal amíg valamilyen érdek fűzi hozzá. Sajnos kevés ilyen emberrel találkoztunk.
 
Ezzel szemben Faial nagyon zöld, és nagyon tiszta, sokfelé lehet kirándulni, az emberek pedig egyszerűek, és tisztaszívűek.
 
 
Itt épp egy erdei úton megyünk autóval, természetesen elektromos üzemmódban, de az autónkról majd legközelebb, mert megérdemel egy külön bejegyzést.  
 
A cím második részéről pedig: avagy "hol volt az Öko-Gozó"-ról annyit, hogy amikor mi érkeztünk, akkoriban indult egy öko-projekt Gozón, amihez mi is szerettünk volna csatlakozni, kihangsúlyozom: pusztán önkéntesként, ingyen, de sajnos elég hamar kiderült számunkra, hogy ez az egész program belterjes, és igazából nem másról szól, mint az uniós pénzek leszívásáról. Persze voltak látványos építkezések, és parkokat hoztak létre több helyen, de szerintem más volt az elképzelésük az ÖKO szóról mint nekünk.
A szelektív szemétgyűjtés, a nap- és szélenergia hasznosítása, a biokertészet, a természet óvása és gondozása alapfogalmak az ökovilágban. Ehelyett mindenütt szemét, a szemétkultúra nagyon mélyen van társadalmi szinten, napkollektorok vannak ugyan, de az is azért, mert jó üzleti fogás lehetett valakinek, a természetet kizsákmányolják, kifosztják a tengert a turizmus kedvére, mert ugye aki a Földközi tengerre megy nyaralni szeretne valami tengeri herkentyűt is kóstolni, márpedig elég sokan mennek, rengeteg a turista és a népsűrűség is nagyon magas, tehát nagy a zsúfoltság. Utolsóként pedig a legszomorúbb dolgot említeném meg: énekes- és vándormadarak levadászása puskákkal a legnépszerűbb hobbijuk, elég illúzióromboló amikor reggel 7-kor arra ébred az ember, hogy lőnek, és mivel a sziget kicsi, mindenütt.

2015. január 2., péntek

Tél - hideg - meleg

Legnagyobb meglepetésünkre néhány napja hó esett Máltán:
http://www.timesofmalta.com/articles/view/20141230/local/more-photos-2-hail-and-rain-overnight-as-met-office-forecasts-coldest-new-year-since-88.550016
http://www.timesofmalta.com/articles/view/20141231/local/updated-snowflakes-reported-in-several-parts-of-malta-met-office-monitoring-situation.550143
Ez a negyedik telünk hó nélkül.

Máltán gyakorlatilag nincs fűtés, amolyan gázpalackos hordozható "siesta kályhát" használnak, amitől erős gázszag lesz a lakásban, és a páratartalom is megnő a használatától, vagy villanymelegítőket, ami után pedig a pénztárcánk látja a kárát.
Mivel szigetelve nincsenek a lakások, sőt van ahol szándékosan lukakat hagynak a falon, így kifűthetetlenek.
A leghidegebb az első telünk volt 12 fokkal a lakásban, akkor még tapasztalatlanok voltunk szigetelés terén. A gyerekek sapkában aludtak:



Ha azt mondom látszott a lehelletünk, azzal mindent elárulok...
A következő télre átköltöztünk a tulaj másik apartmanjába amibe kisebb nyílászárók voltak, könyebb volt "kifűteni", a 15 fokot tartottuk, annál kevesebb nem volt. Ehhez hozzá is szoktunk, és megedződtünk mindannyian. Noé pedig már ebbe született bele februárban, Ő a legstrapabíróbb közülünk :)

Most nagyon jól vagyunk, beigazolódott amire számítottunk, itt melegebb van télen mint Máltán, viszont azt is tudjuk, hogy nem lesz olyan száraz és forró nyarunk sem. Az óceán határozza meg a hőmérsékletet ami télen nem hül 17 fok alá, ahogy Máltán a Földközi tenger ami pedig lehül 15 alá is, igaz nyáron fel tud melegedni 27-28 fokosra, míg az óceán 25 fölé nem melegszik. Az éves átlaghőmérséklet ingadozása így szinte alig görbül.


A ház fala nagyon vastag, vulkanikus kőzetből épült, és a nyílászárók is jól szigetelnek, van páraelszívónk, így a száraz levegő szintén növeli a hőérzetet, bár van egy fatüzeléses vaskályhánk is, szívesebben használjuk néha a 800w-os kicsi olajradiátort. De mivel hozzászoktunk a 15 fokos télhez a lakásban, így egyszerűen fel vagyunk öltözve. Melegítő, pulóver, meleg zokni. Most karácsony óta 17 fokok vannak, majdhogynem melegünk van :)

A tanulság ebből a számunkra az, hogy 15-17 fokban is jól tudja érezni magát az ember a lakásában, sőt, talán egészségesebb is, mégis 23-25 fokra befűtenek sokan. Megdöbbenve látom ismerőseim fényképeit amikor kint mínusz 15 fok van, hogy a lakásban ujjatlanban, kisgatyában és mezítláb vannak. Talán ha mindenki kicsit, de tényleg csak kicsit lejjebb venné a fűtést, és felöltözne télen (mert az a normális úgy gondolom) azzal már sokat tehetnénk a környezetszennyezés, a klímaváltozások ellen, és talán a téli megbetegedések is elkerülnének.

Végül két kép karácsony napjáról, az egyik arról mekkora vihar volt, a másik a benti hőmérőnkről:

 
 



2015. január 1., csütörtök

Az óceáni eső

Bizonyára a rengeteg eső szerepet játszik az ivóvíz frisseségében és lágyságában is, de a növényzet bujaságában mindenképp. Mohák, zuzmók, páfrányok és pálmák, lombhullatók és örökzöldek mind egy helyen, egymásra ránőve, egymáson élve, mind törekszik az életre, a fényre.

Rengeteg embert foglalkoztat az önkormányzat akiknek az a dolga, hogy fékezzék ezt a bujaságot, a főutakat takarítsák, a növényeket visszavágják, kordában tartsák. Van egy mondás is miszerint itt amit elvetsz az garantáltan kikel.

Az esőnek minden formája megtapasztalható a ködszitálástól kezdve a zuhanyszerű esőzésig, vagy akár a néhány csepp esőig. Ehhez hozzá kell szokni, a Gyerekek alapfelszerelése az esőkabát és a gumicsizma. Mosás után a ruhákat teregetni fedett helyen kell, vagy szárítógépben szárítani, mert bármikor eshet az eső, még olyan napon is amikor azt gondolnánk "ma szép tiszta idő lesz".
Mindenesetre ennyi szivárványt még soha nem láttunk, előfordul, hogy órákig gyönyörködhetünk benne.