Mivel tavaly augusztusban két éjszakát a Balaton partján töltöttünk önfeledten, és harmadik napon már jött a helyi közterületfelügyelő, hogy innen el kell mennünk, gondoltam keresek egy telket a Balaton környékén amit használhatunk.
Itt parkoltunk Balatonlellén
Egyenlőre nem találtam, a keresést pedig lassan feladom, mert kezdem tisztán látni:
Annyira antiszociális, pénzt-, és hasznot hajszoló, apokaliptikus társadalomban élünk, hogy a helyzet reménytelen.
Nem, nem mi vagyunk az ufók, időközben erre is rájöttem. Az az embertelen, pusztán csak birtokolni, és habzsolni kívánó népség az, aki nem idevaló, aki nem földi lény, mert nem lüktet együtt az anyafölddel, nem védi azt és annak élővilágát. Ők azok akik nem tartoznak ide, mert elidegenedtek. Mi otthon vagyunk. A Föld bolygón...
Annyira antiszociális, pénzt-, és hasznot hajszoló, apokaliptikus társadalomban élünk, hogy a helyzet reménytelen.
Nem, nem mi vagyunk az ufók, időközben erre is rájöttem. Az az embertelen, pusztán csak birtokolni, és habzsolni kívánó népség az, aki nem idevaló, aki nem földi lény, mert nem lüktet együtt az anyafölddel, nem védi azt és annak élővilágát. Ők azok akik nem tartoznak ide, mert elidegenedtek. Mi otthon vagyunk. A Föld bolygón...
...és mivel a tulajdonlás bűn (ezt Ő kitisztázta), és a jelenlegi szállásunkat hamarosan el kell hagynunk, így vesszük hát nyakunkba a világot lakóautóstul, négy gyerekestül, lelkesedve, továbbra is tele hittel, tele reménnyel, a paradicsomi állapotokat és jó embereket keresve. Mert ez a világ Életre teremtett, nem a pusztulásra.
Utóirat: Megint nem mi akartuk így. Így alakult. Hát legyen, nem állunk ellent, ennek sem. Úgy is mondhatnám: hajléktalanok leszünk Jézus Krisztusként, Mária Magdalénaként, négy gyerekkel (a lakóautó kicsi, az utazásra való).
