Össznépi panasz

Sosem értettem a panaszkodós embereket, és azt sem miért csak akkor tud két ember kapcsolódni ha van közös dolog amire panaszkodhatnak.

Így veszítettem el Barátnőmet is, amikor én úgy döntöttem nincs mire panaszkodnom. Már nem volt olyan amihez tudott volna kapcsolódni.

Összejönnek emberek, és panaszkodnak. Ez tartja össze őket, és ha Te nem panaszkodsz, furán néznek Rád, Te vagy a különc, a bolond, a hibbant.

Napjainkban aktuális egy gigapanaszáradat, a klímaválság, a klímakatasztrófa, a klímaváltozás - na ez manapság mindent visz, most aztán lehet szídni a természetet, az embereket, az időjárást, lehet panaszkodni bőven. Jöhet az össznépi panaszáradat.

Úgy döntöttem én ebbe nem megyek bele. Inkább tartok előre, a lehető legjobbat kihozom magamból, a gondolataimból, a szavaimból és a cselekedeteimből. Teszem amit tudok, és jónak gondolok, a mérce az élet, az élet tisztelete, óvása, megmentése.

A kulcs az elégedettség. Ha elégedett vagyok, nem panaszkodom. Elégedett pedig azzal vagyok ami van. Ha klímakatasztrófa, akkor azzal. Mentem azt ami menthető, szeretem azt ami szerethető, használom azt ami van. A cél: nem panaszkodni, nem elégedetlenkedni vele, örülni, sőt hálásnak lenni azért ami van-marad-jut.

Most ez jutott, itt tartunk, így áll a bolygó helyzete. Eddig is a Teremtő kezében voltunk, ezután is ott leszünk.

Kislányként is azt mondtam mindig: MAJDCSAK LESZ VALAHOGY... és ez a "valahogy" a Teremtő döntése.

Egyéni szinten pedig mit is tehetünk? Évek óta írom, olvass vissza! :)