Folytatva az előző bejegyzést gondolatát - "milyen amikor házunk van?" - hát bizony felhalmozunk, cuccolunk, van hely, elfér, jöhet...
Most döbbentem rá mennyi mindent felhalmoztunk néhány év alatt, és úgy, hogy a legtöbb dolgot (ruhákat, játékokat) kaptuk...
Szerencsére kapóra jön a lomtalanítás, döbbenet, hogy valójában mennyi mindenre nincs is szükségünk. Ilyenkor olyan jó emlékezni a lakóautós életre, ami valóban nagyon a minimumon pörög.
... és valahol az a valóság, ahogy az étkezésben is nagyon kevésre van szükségünk, a körülöttünk lévő tárgyakból is elegendő néhány, és ugyanígy vízre, melegre, és menedékre is csupán minimális elég lenne.
A fejünkben kell ennek eldőlnie, például van a fantasztikus tésztagépem, de valójában kézzel is ki lehet nyújtani a tésztát és kifőzni, és talán még egyszerűbb is, mint a szerkezetet elmosni utána...
