Elégedettség

Vannak elégedett és vannak elégedetlen emberek.

Az elégedett emberek boldogok. Az elégedetlenek boldogtalanok.

Ennyike.

Az életvédelem

Legutóbb említettem ezt a fogalmat a természetvédelem mellett, most szeretném kifejteni mire is gondoltam:

Figyelem a vegán közösségeket, mert magával a veganizmussal nagyon is egyetértek, az egyértelmű számomra, hogy ne vadásszuk le, ne együk meg az állatokat, és azzal is egyetértek, hogy ne használjuk ki őket.

Azonban a radikális vegánokat összezavarodott embereknek látom, és sajnálom őket, mert úgy gondolom nagyon belefeszülnek a helyzetbe.

Ugyanígy olvastam a napokban egy cikket miszerint madárvédők azt állítják egyáltalán ne etessük a vizimadarakat, mert ezzel beleszólunk a természetes életükbe, és a vándorlásukba. Ezt is egyfajta belefeszülésnek érzem, ráadásul ott fokozott az összezavarodottság amikor azt tanácsolják az énekesmadarakat télen etetőknek, hogy liba-, és kacsazsírral készítsenek magvakból gombócokat az etetéshez. Teljesen groteszk a kép.

Már beleszóltunk a természetbe, már benne vagyunk kőkeményen. Már elfoglaltuk az életterüket az állatoknak, elszennyeztük a környezetünket, arról nem is beszélve, hogy a vándormadarak zömét várják a déli országokban puskákkal a megszállott vadászok.
3 évig éltünk Máltán, tudom mit állítok: szeptemberben kezdődik a vadászszezon, és nagyvadak híján a költöző madarakra lőnek.

A kaotikus állapotok be fognak következni, sőt szerintem már erős jelei vannak az apokaliptikus helyzetünknek. Ezt, ha akarjuk, ha nem, tudomásul kell vennünk. Krónikus betegség kialakulásához hasonlít a probléma, és nem tudjuk akut módon, belefeszülve megoldani, illetve a tünetek megszüntetése sem vezet gyógyuláshoz. Csakis holisztikusan ránézve az állapotra, egy határozott, egyetemes törvény kitartásával: az ÉLET VÉDELMÉVEL sikerül ebből élve kikerülnünk.

Részemről optimista vagyok, hiszem, hogy ésszel-szívvel-lélekkel közösen képesek vagyunk megvédeni az életet, és ebben a természet is segítségünkre van, csak észre kell vennünk.

A kulcs a természet - kép: innen

Iskolátlanság 2.

Képekkel illusztrálva már írtam erről az Azori-szigeteken: Iskolátlanság

Megmondom őszintén, az, hogy a gyerekeim nem járnak iskolába nálam mint lehetőség fel sem merült. Mikor Máltára mentünk mindenki mondta, hogy milyen jó lesz, mert a gyerekek hamar megtanulnak máltaiul meg angolul az iskolába. Ezt én is épp így gondoltam, mégis ahogy közeledett a nap, hogy iskolába kellene íratni Noelt (ott 5 éves kortól van iskola), elbizonytalanodtam, Ő pedig határozottan kijelentette, hogy ha nem akarnak iskolába menni, nem kell menniük - van homeschooling, unschooling, worldschooling, roadschooling...

... és valóban, a világ nyitva áll

Máltán a boldog Anitja

Fókuszban az Erdő

Mivel mezőgazdasági területről van szó, és egyben természetvédelmi területről is, a szokásosnál is több hivatalban volt kifüggesztve a vételi szándékunk, amit egyébként a négy gyermekünk nevére tettünk meg. Az adminisztrációk még mindig folyamatban vannak, mi pedig egyre inkább fókuszálunk az erdőre, az Illa Berekre.

Azt már tudjuk mit nem akarunk: nem akarjuk megművelni, kitermelni a tőzeget, lecsapolni, vagy feltőlteni a lápot, az ott élő állatokat nem akarjuk megzavarni, ezért állatartással sem akarunk foglalkozni, sőt még a házi kedvenc tartása is kérdéses, ha például a kutya vagy macska vadászösztönére gondolok. Nem akarunk építkezni, maximum jurtát állítani valahogy így:

vagy így:

(képek: innen)

A láp világa nagyon értékes, és nagyon érzékeny. A Vizek világa című természetkalauz könyv azt írja: "... a 24. órában vagyunk, hogy bizonyos lápokat és más vizes területeket megmentsünk. A Germán-alföldön a lápoknak már több mint a 90%-a kultúrtáj..." és mivel a természetvédelem - de inkább hívom életvédelemnek - része az életünknek,

 :) ahogy már kislányként is aktív voltam ezen a téren, lásd HEROSZ tagsági :)

hát beiratkoztam a helyi könyvtárba, és a gyerekekkel együtt kutatómunkát végzünk, ismerkedünk a vízi növény-, és állatvilággal:

vagyis készülünk az erdei, lápi életre. Mert Gozó (Földközi tenger), és Azori szigetek (Atlanti óceán) után mi lehet a továbblépés? Bemenni egy olyan helyre élni ami a legtermészetközelibb, érintetlen állapotban van a Balaton partján. Ez igazi kihívás számunkra, mi pedig szeretjük a kihívásokat :) ilyenkor érezzük csak igazán, hogy élünk.

Szóval igyekszünk mindent átgondolni, megtervezni, tudatosan felkészülni az új életünkre. Amibe nekünk belefér az internet használat, a hidrogénnel vagy napelemmel történő energiafelhasználás, tehát nem csupán nomád életet kívánunk élni, sokkal inkább egy "nomád-űrhajós életet" ami a technikai vívmányokat használja összhangban a környezetével, alkalmazkodva a lehetőségekhez, erőszakmentes módon.

Illa berek

Értem már végre ezt is! Illa ugyanis Krisztus eredeti neve, a berek pedig amit találtunk az elmúlt hetekben.

Tehát telket kerestem, de mindenhol csak a pénzéhség, a haszonlesés, a kiszipolyozás nyomaira bukkantam, míg rá nem találtunk az utolsó gyöngyszemre, egy eredeti állapotában lévő Balatonpartra, egy Égerláp-erdőre, ami egy értéktelen területnek számít az ingatlanpiacon. Nem így nekünk. Mi csodát látunk benne, az anyatermészetet magát, a süppedő tőzegével, csodálatos növény és állatvilágával. Ráadásul nem csak nekünk nyújt menedéket, hanem sok vadnak is, ami külön öröm számunkra.

Hogy mit kezdünk vele? Rengeteg tervünk van, de egyenlőre csodáljuk, és azon gondolkozunk hogyan tudjuk óvni, megőrizni a jövő számára.

Kivűlről az erdő

A közelében parkolva a lakóautóval

Hajlék-talanság

Ott tartottunk, hogy Koreába nem mehetünk. Márpedig a lakóautót azért vettük, és Azori szigetekről is azért jöttünk vissza, hogy Koreába menjünk lerombolni a falat. Hogyan hát tovább?

Mivel tavaly augusztusban két éjszakát a Balaton partján töltöttünk önfeledten, és harmadik napon már jött a helyi közterületfelügyelő, hogy innen el kell mennünk, gondoltam keresek egy telket a Balaton környékén amit használhatunk.

Itt parkoltunk Balatonlellén

Egyenlőre nem találtam, a keresést pedig lassan feladom, mert kezdem tisztán látni:
Annyira antiszociális, pénzt-, és hasznot hajszoló, apokaliptikus társadalomban élünk, hogy a helyzet reménytelen.
Nem, nem mi vagyunk az ufók, időközben erre is rájöttem. Az az embertelen, pusztán csak birtokolni, és habzsolni kívánó népség az, aki nem idevaló, aki nem földi lény, mert nem lüktet együtt az anyafölddel, nem védi azt és annak élővilágát. Ők azok akik nem tartoznak ide, mert elidegenedtek. Mi otthon vagyunk. A Föld bolygón...

...és mivel a tulajdonlás bűn (ezt Ő kitisztázta), és a jelenlegi szállásunkat hamarosan el kell hagynunk, így vesszük hát nyakunkba a világot lakóautóstul, négy gyerekestül, lelkesedve, továbbra is tele hittel, tele reménnyel, a paradicsomi állapotokat és jó embereket keresve. Mert ez a világ Életre teremtett, nem a pusztulásra.

Utóirat: Megint nem mi akartuk így. Így alakult. Hát legyen, nem állunk ellent, ennek sem. Úgy is mondhatnám: hajléktalanok leszünk Jézus Krisztusként, Mária Magdalénaként, négy gyerekkel (a lakóautó kicsi, az utazásra való).

Lelkesedünk

Szeretek mindenhova futva menni mai napig, kislányként pedig csakis így közlekedtem. Ilyenkor egy amolyan öröm hat át, egy belső ugra-bugrálás, amit én lelkesedésnek hívok.

Ez a lelkesedésem nem hagyott alább. A hitem pedig ebből a lelkesedésből táplálkozik. Mert minek van értelme, ha nem ennek, lelkesedni. Az életért, egymásért, a gyermekekért, a céljainkért, a jövőért, mindenért ami körbe vesz, eggyé válni mindennel, és lelkesedni érte.

Ahogy a kismadár teszi hajnalban amikor feljön a Nap: örömódázik, lelkesedik.

Ez az ami összetart minket, a lelkesedés, és ez az amit átadhatunk a gyermekeinknek is, nem mást.  Lelkesíteni őket, örülni, és lelkesedni mint egy gyermek, ártatlanul, felhőtlenül, tiszta szívvel.