Önvizsgálat

Most arról szeretnék írni, hogyan is végzek belső munkát, hogyan dolgozom fel a körülöttem zajló eseményeket.

Az életünk csupa tapasztalat, hatások sorozata, ezek pedig kihatnak a lelkünkre. Néha észre sem vesszük a benyomásokat, csak tüneteket produkálunk, izgatottságot, lehangoltságot, vagy épp egy örömteli állapotot.

Amikor csak tudom, megvizsgálom, hogy érzem magam, és megkeresem mi válthatta ki ezt belőlem, miért érzem így magam. A mélyére ások ha kell, folyamatosan kérdéseket feltéve önmagamnak. Igyekszem megtartani az objektivitást, tehát részrehajlás nélkül, elfogulatlanul feltenni a kérdéseket és szemlélni a válaszokat, pusztán az igazság tényét keresve. Persze ha nem megy, beszélek róla, a másik véleménye sokszor segít a nehéz helyzetben.

Egyébként a Gyerekekkel is naponta többször feltesszük egymásnak a kérdést: JÓL VAGY? - és természetesen azonnal megbeszéljük ha valaki nem érzi jól magát, mert időnk mindig van egymásra.

Nézzünk egy példát: az önsajnálat - sokszor (legtöbbször) azért sírogatunk, mert sajnáljuk magunkat. Amikor ezt felismerjük abban a pillanatban megszűnik a sírás is. Csak figyelni kell a gondolatokat amelyek jönnek a sírással, és azonnal észrevesszük, mi magunk vagyunk mögöttük. Ha pedig ezt belátjuk, rögtön képesek vagyunk objektíven lereagálni a helyzetet.

Kicsit olyan ez amikor a testünkkel történik valami és diagnosztizáljuk. Ugyanígy tudjuk a lelkünket is megvizsgálni, és jó esetben meggyógyítani, vagy csak helyreállítani amikor kibillenünk az egyensúlyunkból.

Idő

A legértékesebb dolog.
Az időnket helyesen beosztani pedig tudomány.
Nagyon nem mindegy mivel töltjük el a számunkra megadatott időt. Ezért a szabadságunk a következő fontos dolog, hiszen ez segít hozzá, hogy időnket ne más ossza be
hanem mi magunk, és azzal töltsük el akivel vagy amivel szeretnénk.

Ez is hozzájárult ahhoz a döntéshez, hogy gyermekeink itthon tanulnak.

Némó és a kakukkos óra

Szeretni

Már megint a szeretet fogalmáról írok.

Annak idején ezt kifejtettem, hogy az elfogadás nem egyenlő a szeretettel.

Tehát aki arra gondol, hogy a szeretet az amikor elfogadjuk a másikat az egy totális tévedésben van, mert a személyére vetíti ki azt, és nem a másikban lévő Életre. A személyre irányult szeretet pedig beszűkült.

Mert az egyetlen amit a másikban szeretni lehet az az Élet.

Krisztus amikor azt mondja, hogy "szeressétek egymást" erre gondol. Szeressétek a másikban élő Életet.

Ügye mennyire más nézőpont ez? Miért kellene nekem a másik ember rossz döntését, buta dolgait, vagy romboló, pusztító szokását szeretnem? Nem, ezt elnézésnek hívják, nem elfogadásnak, és semmiképp nem szeretetnek. Elnézem, hogy a másik ember ilyen vagy olyan, ezt vagy azt teszi, felmentem a bűnei alól.

A másikban élő Élet felismerése és szeretete pedig megnyitja a szívet, és határtalan csodában részesít.

Elégedettség

Vannak elégedett és vannak elégedetlen emberek.

Az elégedett emberek boldogok. Az elégedetlenek boldogtalanok.

Ennyike.

Az életvédelem

Legutóbb említettem ezt a fogalmat a természetvédelem mellett, most szeretném kifejteni mire is gondoltam:

Figyelem a vegán közösségeket, mert magával a veganizmussal nagyon is egyetértek, az egyértelmű számomra, hogy ne vadásszuk le, ne együk meg az állatokat, és azzal is egyetértek, hogy ne használjuk ki őket.

Azonban a radikális vegánokat összezavarodott embereknek látom, és sajnálom őket, mert úgy gondolom nagyon belefeszülnek a helyzetbe.

Ugyanígy olvastam a napokban egy cikket miszerint madárvédők azt állítják egyáltalán ne etessük a vizimadarakat, mert ezzel beleszólunk a természetes életükbe, és a vándorlásukba. Ezt is egyfajta belefeszülésnek érzem, ráadásul ott fokozott az összezavarodottság amikor azt tanácsolják az énekesmadarakat télen etetőknek, hogy liba-, és kacsazsírral készítsenek magvakból gombócokat az etetéshez. Teljesen groteszk a kép.

Már beleszóltunk a természetbe, már benne vagyunk kőkeményen. Már elfoglaltuk az életterüket az állatoknak, elszennyeztük a környezetünket, arról nem is beszélve, hogy a vándormadarak zömét várják a déli országokban puskákkal a megszállott vadászok.
3 évig éltünk Máltán, tudom mit állítok: szeptemberben kezdődik a vadászszezon, és nagyvadak híján a költöző madarakra lőnek.

A kaotikus állapotok be fognak következni, sőt szerintem már erős jelei vannak az apokaliptikus helyzetünknek. Ezt, ha akarjuk, ha nem, tudomásul kell vennünk. Krónikus betegség kialakulásához hasonlít a probléma, és nem tudjuk akut módon, belefeszülve megoldani, illetve a tünetek megszüntetése sem vezet gyógyuláshoz. Csakis holisztikusan ránézve az állapotra, egy határozott, egyetemes törvény kitartásával: az ÉLET VÉDELMÉVEL sikerül ebből élve kikerülnünk.

Részemről optimista vagyok, hiszem, hogy ésszel-szívvel-lélekkel közösen képesek vagyunk megvédeni az életet, és ebben a természet is segítségünkre van, csak észre kell vennünk.

A kulcs a természet - kép: innen

Iskolátlanság 2.

Képekkel illusztrálva már írtam erről az Azori-szigeteken: Iskolátlanság

Megmondom őszintén, az, hogy a gyerekeim nem járnak iskolába nálam mint lehetőség fel sem merült. Mikor Máltára mentünk mindenki mondta, hogy milyen jó lesz, mert a gyerekek hamar megtanulnak máltaiul meg angolul az iskolába. Ezt én is épp így gondoltam, mégis ahogy közeledett a nap, hogy iskolába kellene íratni Noelt (ott 5 éves kortól van iskola), elbizonytalanodtam, Ő pedig határozottan kijelentette, hogy ha nem akarnak iskolába menni, nem kell menniük - van homeschooling, unschooling, worldschooling, roadschooling...

... és valóban, a világ nyitva áll

Máltán a boldog Anitja

Fókuszban az Erdő

Mivel mezőgazdasági területről van szó, és egyben természetvédelmi területről is, a szokásosnál is több hivatalban volt kifüggesztve a vételi szándékunk, amit egyébként a négy gyermekünk nevére tettünk meg. Az adminisztrációk még mindig folyamatban vannak, mi pedig egyre inkább fókuszálunk az erdőre, az Illa Berekre.

Azt már tudjuk mit nem akarunk: nem akarjuk megművelni, kitermelni a tőzeget, lecsapolni, vagy feltőlteni a lápot, az ott élő állatokat nem akarjuk megzavarni, ezért állatartással sem akarunk foglalkozni, sőt még a házi kedvenc tartása is kérdéses, ha például a kutya vagy macska vadászösztönére gondolok. Nem akarunk építkezni, maximum jurtát állítani valahogy így:

vagy így:

(képek: innen)

A láp világa nagyon értékes, és nagyon érzékeny. A Vizek világa című természetkalauz könyv azt írja: "... a 24. órában vagyunk, hogy bizonyos lápokat és más vizes területeket megmentsünk. A Germán-alföldön a lápoknak már több mint a 90%-a kultúrtáj..." és mivel a természetvédelem - de inkább hívom életvédelemnek - része az életünknek,

 :) ahogy már kislányként is aktív voltam ezen a téren, lásd HEROSZ tagsági :)

hát beiratkoztam a helyi könyvtárba, és a gyerekekkel együtt kutatómunkát végzünk, ismerkedünk a vízi növény-, és állatvilággal:

vagyis készülünk az erdei, lápi életre. Mert Gozó (Földközi tenger), és Azori szigetek (Atlanti óceán) után mi lehet a továbblépés? Bemenni egy olyan helyre élni ami a legtermészetközelibb, érintetlen állapotban van a Balaton partján. Ez igazi kihívás számunkra, mi pedig szeretjük a kihívásokat :) ilyenkor érezzük csak igazán, hogy élünk.

Szóval igyekszünk mindent átgondolni, megtervezni, tudatosan felkészülni az új életünkre. Amibe nekünk belefér az internet használat, a hidrogénnel vagy napelemmel történő energiafelhasználás, tehát nem csupán nomád életet kívánunk élni, sokkal inkább egy "nomád-űrhajós életet" ami a technikai vívmányokat használja összhangban a környezetével, alkalmazkodva a lehetőségekhez, erőszakmentes módon.