Írtam már Yamagóról a kakasról, és Miciről, akit azóta inkább gyilkosnak hívunk - sajnos nagyon sok kismadarat levadászott, néhányat meg tudtunk menteni, de volt akit nem 😢
Azóta Yamagó megvakult az egyik szemére egy kakasviadalban, állítólag pont a közellátó szemére, ami miatt sokkal nehezebben vesz észre közeledő dolgokat, például egy autót. Szegényke csak körbe-körbe forog, ha valamilyen zajt hall a közelében. Tehát eldöntöttük, hogy Őt mindenképpen a gyámságunk alá vesszük.
Igenám, de Yamagónak még volt 4 tyúkja, akik jöttek vele, a rendszeres etetéstől pedig a tyúkok elkezdtek tojni, és egyszer csak az egyik tyúk, akit Házinéninek neveztünk el, ráült a tojásokra, és kotlani kezdett. Általában máskor otthagyták a tojásokat, és nap végén amikor visszatértek a romos házba (ott alszanak vagy 50-en a környék szabadon élő tyúkjai és kakasai) a tojásokat eltettük.
Tehát Házinéni úgy döntött nem megy haza aludni, hanem itt marad velünk, egy hét múlva pedig a Lánya is (hasonlít Házinénire csak fiatalabb, ezért úgy neveztük el, hogy a Házinéni Lánya) ráült a tojásokra.
Pontosan 3 hét múlva kikelt az 1-es csapat, 1 hétre rá pedig a 2-es csapat, így lett még 8 kiscsibe velünk.
Ugye mi nem eszünk húst, nem bántjuk Őket, sőt Natasa és én a tojást sem esszük meg, igyekszünk biztonságot és esővédett (az óceán közepén vagyunk, tehát rengeteget esik az eső) helyeket kialakítani nekik, egésznap szabadon vannak, etetjük őket, de elmennek kapirgászni is a közeli szántóföldekre is.
Namármostan (ahogy Lukács tanár úr mondaná 😃) még nyáron lett két kisnyuszink is - azóta sem hevertük ki, hogy a tengerimalacokat el kellett ajándékoznunk. Azért nyuszi, mert így alakult, akitől kaptuk őket azt mondta két kislány. Hát nem azok, egy fiú és egy lány. Ez elgondolkoztatott minket, hogyan fogunk velük együtt élni, és úgy döntöttünk szabadon. A madarak is szabadon élnek velünk, ezért a nyuszikat is kiengedtük az udvarra. Eleinte bezártuk őket éjszakára, de úgy láttuk szépen védik a területüket, már a Gyilkos Micivel (macska) is találkoztak, tehát éjjel-nappal kint vannak. Persze építettünk egy kerítést, hogy az útra ne menjenek ki, az autóktól megvédjük őket. Mini a lány és Pihi a fiú, nagyon boldog, bátor és kedves kisnyuszik. Érdekes, hogy nem félnek senkitől, és semmitől, ez nagyon megnyugtat engem, mert már kislány korom óta ez volt a szívfájdalmam, hogy félnek tőlem az állatok.
Jó érzés ahogy az élőlények bíznak bennem, sőt számítanak a segítségünkre - egyszer a Házinéni Lánya kiabálva jött haza, és folyamatosan riasztott, kinéztem, és láttam, hogy hiányzik két kiscsibe. Ahogy elmentünk a keresésükre csöndben figyelt, és nagyon boldog volt amikor a megkerült kiscsibéivel tértünk vissza.
Csodálatos ahogy együtt élnek ezek a kis élőlények, sokat figyeljük őket, állandóan van valami esemény a ház körül, de meséljenek a képek, meg egy rövid videó:
✿✿✿
