Már előre szólok, hogy lesz harmadik rész is, ugyanis azóta további fejlemények vannak a közlekedésünkben.
De akkor térjünk először is vissza ahhoz, hogy 18 évesen tehát letettem a jogosítványt motorra. Ahogy írtam már, soha nem akartam autóra, egyszerűen nem éreztem magam szabadnak, és biztonságban egy - ahogy akkoriban mondtam - "gyufásdobozban".
Többször tettem kísérletet motor vásárlásra, de mindig sikertelenül, a környezetem nem engedte, de erről is már írtam.
Tehát a motor utáni rajongásom plátói volt, de igazából nem csak a körülmények miatt, hanem bántott mindig is a gondolat, hogy szennyezem a környezetet a fosszilis üzemanyaggal.
Amikor megérkeztek az első elektromos motorok akkor pedig a magas áruk miatt még inkább plátóinak tünt az egész motorozásom, és a gyerekek mellett a felelősségem miatt teljesen homályba veszett ez az álmom.
Tavaly viszont ahogy írtam, rá kellett jönnünk, hogy valóban nagyon kemény a szigeten a biciklizés. A kemény edzések ellenére sem tudtunk jól haladni, így ismét keresgélni kezdtünk megoldást a közlekedésünkre. Ekkor talált rá Kedves a Yamaha Booster Easy-re ami egy elektromos motor rásegítéses bicikli.
Amikor megláttam, azt mondtam, igen, ez az, végre lehet motorom, mert ránézésre motor, a vastag kerekeinek köszönhetően pedig nagyon stabil az utakon. Lejtőn lefelé nyugodtan lehet vele gyorsulni akár 50km/h-ra is, teljesen jól tart, igazi motor élményt ad.
Az, hogy hozzáteszek a saját erőmmel a mozgáshoz, és nem passzívan ülök a motoron nagyon sokat jelent. Most értettem meg igazán, hogy valójában soha nem is akartam mást, a környezetemre fogtam, és minden másra, de lehetett volna mindig is motorom ha nagyon akartam volna. Igazából sosem akartam büdös, hangos motort, amin csak ülök, húzom a gázt, és száguldozok vele, állandóan bütykölni kell, és vizsgáztatni, meg parkolni vele, és még sorolhatnám...
Ez a Yamaha Booster Easy teljesen megadta azt amire mindig is vágytam. A szabad, csendes közlekedést, azt, hogy ha kell még fel is tudom emelni, szaga pedig csak a trágyától van, amibe belehajtok a tehenek között.
Több mint egy bicikli, mert nagyon stabil az úton, nem érezni a sebességet (egy átlagos kerékpár 20-30km/h felett már szét akar esni alattunk), ha kiválasztom a "high" módot, még a legkeményebb emelkedőn (vagyis felitőn - régen használt szó, a lejtő ellenéte) is feltekerek vele.
Természetesen mindenkinek lett egy ilyen fantasztikus járműve a családban, mert szerintünk ez egy életre szóló, és személyes tárgy.
Hamarosan jövök a közlekedésünk folytatásával, ami megint egy fordulat lesz az életemben.
✿✿✿
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése