Nesze neked kávé (tegnap mégis vettünk egy csomaggal, ráadásul egy kíváló brazil kávé volt akciósan)
Visszatérve gondolatmenetemhez: az ajtók születésünk pillanatában nyitva állnak, de fogalmunk sincs semmiről, tehát még "táptalaj" nem található bennünk ami meg tudna ragadni bármit is. Viszont későbbiekben amikor foglalkozunk szellemiséggel további ajtókat is képesek vagyunk kinyitni a szellemiség által. Amikor például elkezdünk jógázni fizikailag is megnyitunk magunkban valamit, az emberek úgy hívják: csakrák, én nem tudom mi a pontos neve, de az biztos, hogy segít a szellemi útra terelni az életünket.
Azután amikor befogadókká válunk az lesz a kérdés, mi az igazság, mi az ami táptalajra talál bennünk. Nos idáig jutottam ma.
Konzekvencia: az ajtókat nem szabad becsuknunk (ezt már Édesapám is tanította egészen Kislány koromba) de azt, hogy mi az igazság: Nekünk kell eldöntenünk, és itt van a döntéseink felelőssége.
És itt van a személyi szabadságunk, eldönthetjük mit választunk.
A képen egy Fa törzse látható egy tó partján, a tövében mocsári zuzmókkal. A fényképet megfordítottam, és a mocsári zuzmók lettek a lombkoronája, a tó tükrében pedig az eget láthatjuk... Dönthetsz...
Utóirat: nem biztos, hogy jó hasonlat az ajtók, lehet inkább egy rés, vagy nyílás, amely egyeseknél tág, néhány embernél egészen szűk, és van akinél ez annyira nyitott, hogy gyakorlatilag folyamatosan átáramlik rajta az egész univerzum tudata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése