From "Unschooling" to "Playschooling", avagy hogyan lett az Iskolátlanságból Játszósuli

Mielőtt részletezném a címben foglaltakat, egy kis kitérő:
Máltán jártak néha a nagyobb Gyerekek "Oviba". Azért néha, mert ez amolyan "Playschool" volt, vagyis reggel 7-től délután 4-ig nyitvatartó játszóház, ahová bármikor lehetett menni, és bármeddig lehetett maradni ezidőn belül. Több Gondozónő is foglalkozott a Kicsikkel 8 hónapos kortól, tehát úgynevezett vegyes csoportban voltak. Mi általában a reggeli éneklésnél mentünk, és ebéd után hoztuk el a Gyerekeket. Akkor volt a közös éneklés (angol gyerekdalokat), utána játék bent, majd ebéd és ebéd után pedig játék az udvaron.

"Playschool" bent,

"Playschool" kint az udvaron.

 (Malta, Gozo, Victoria - Little Flower Playschool 2011)

 





Ez mind nagyon szép és jó volt, de főleg így szabadon heti egyszer, vagy kétszer, esetleg egyszer sem. Ez volt a "Playschooling" máltai módra, ahol azért eleinte minden alkalommal megjegyezték a Gondozónők, hogy "Miért nem küldjük iskolába a Gyerekeket?" (Máltán angol rendszer szerint 5 éves kortól kötelező az Iskola, előtte pedig úgynevezett "Preschoolba" járnak a Gyerekek) "Milyen hamar megtanulnák a máltai nyelvet, meg egyébként is milyen jó az!".... nem kommentálom... Mindig csak mosolyogtunk... egyszer aztán olyan kedvünk volt, és elmondtuk a véleményünket az Iskolarendszerekről, amire csak bólogattak, hogy "végülis igen, igazunk van" - nos, onnantól kezdve már Ők is csak mosolyogtak ha mentünk.

Szóval akkor "Unschooling", magyarul Iskolátlanság. De mit is takar pontosan ez a fogalom?
Tagja vagyok közösségi oldalon több otthontanulós csoportnak, olyannak is ahol csak elszánt Szülők vannak jelen, és a szabadon nevelés, vagyis nem is nevelés (ne-velés, vagyis ne tedd ezt, ne tedd azt, ne mond ezt, ne mond azt...), hanem hagyni (de nem elhanyagolni) a Gyermekünket szabadon fejlődni, mindenféle erőszak és presszió nélkül az alapelv.

Ez szabadságot biztosít a Gyerekeknek, és egy természetes tanulási metódus, amiről már sokszor írtam: saját tempóban, saját tapasztalatokkal, csupán a környezetet támogatva abba az irányba, hogy elérhető legyen a tudás, a tanulás a Gyermek számára, kielégítve a tudásvágyát, érdeklődési körét, bízva a veleszületett kiváncsiságában.

Ez így mind nagyon szépen hangzik, de az "Unschooling" fogalommal mégis volt egy bajunk, tagadószó, valami ellen van, egy lázadó kifejezés, tehát nem tudtunk azonosulni vele. Ekkor ismertük fel azt a tényt, hogy ahogy minden szabadon nevelésnek az alapja a játék, az "Unschooling"-nak is, tehát miért ne hívhatnánk PLAYSCHOOLINGnak. Persze ezt a szót mi találtuk ki, mert ez a bejegyzés is játék csupán, játékosság, de mégis mint fogalom, mindent elárul a mi iskolánkról.

Játszósuli, Játszóház, egy hely ahol szabadon játszhatnak, játszhatunk, vagyis megvalósítjuk itthon a "Playschoolt". A Játékosok mi vagyunk, a játékszabályokat közösen találjuk ki, és a legfontosabb, hogy "multiplayerben" játszunk, vagyis társasjátékot.

(Malta, Gozo, Gharb-i játszótér, 2014 tavasz)

 

 

 

Összhatás

Az Azori szigetekről szeretném leírni félév után a tapasztalatainkat, a bennünk felmerült érzéseket.
Mivel Portugáliához tartozik, a portugál szokások dominálnak, az emberek portugálul beszélnek (nekem az az érzésem mintha a francia összekeveredett volna a spanyollal), büszkék, nemzeti öntudatuk van, mégiscsak a fél világot meghódították, azonban családias a hangulat (bár ez lehet a sziget mivolta miatt van), az emberek békések, szeretőek, és szerethetőek egyszerre. Egy kicsit ezért otthon érezzük magunkat, olyan mintha egy vidéki kis falucskában laknánk Magyarországon (érdekességként megjegyzem Portugália mérete és a népessége is hasonló Magyarországhoz).

Bár ez nem az én felvételem, sőt azt hiszem nem is mostanában készült, de jól tükrözi a helyi embereket, akik azóta sem változtak. Ugyanez a nyugodt derű érezhető most is a helyieken.

(innen hoztam a képet)

De van itt több erős óceánon túli hatás, egyrészt Brazilia, hiszen ott is portugál a hivatalos nyelv, másrészt, és ez főleg itt Faialon érezhető, az Egyesült Államok és Kanada. Ugyanis az 1957-es vulkánkitöréskor Faial lakosságának nagy százaléka elhagyta a szigetet. Az USA (de azt hiszem Kanada is) felajánlotta a lakosoknak az amerikai állampolgárságot, és ezt sokan elfogadták. Majd néhány évtizeddel később sok család visszatelepült.

Az 1957-es vulkánkitörés (archív felvétel)

Látszik ez az építkezésben, a tipikus hajópadló használata, és szintén fával burkolt alacsony mennyezetek lefestve fehérre. Vagy az olyan faházak, amelyeket azelőtt csak filmekben láttam, lefestve mindenféle színűre. Az ablakok, amelyek felfelé tolhatóak (nekünk oldalra tolható, már modern, de mindig azon töröm a fejem, hogy nem csúsznak le ezek az ablakok, amikor "kinyitják" vagyis feltolják).



Lépten nyomon amerikaiakba botlunk, főleg idősebbek, akik visszajöttek, és itt szeretnék a hátralévő életüket békében leélni, nem ritka házaknál az amerikai zászló is kitéve.


De nem csak a vulkánkitörés miatti elvándorlás hatása érződik. Már említettem, hogy azelőtt Faial volt a fősziget, vagyis kikötője központi volt Európa és Amerika között, szinte minden Amerikába tartó, vagy onnan jövő hajó megállt itt, ahogy most sincs ez másképp, csak már magánjachtok, vitorlások, vagy turistákat szállító óceánjárók kötnek ki, és nem kereskedelmi hajók. Éppen ezért szintén keveredtek a népek (hollandok, angolok, franciák...), volt aki itt maradt, és volt aki elment.

Egy luxus óceánjáró kikötött Hortánál, saját kishajóikkal vitték az utasokat a szárazföldre félóránként.

Érdekességként: most olvastam, hogy távíró központként is működött Faial Amerika és Európa között 1893-1969-ig.

Játék a szavakkal

ELEMEK:

ÉRT-ELEM
ÉRZ-ELEM
SZER-ELEM
FÉL-ELEM
...

Elgondolkodtató a fenti szavak gyűjteménye és a videó, ahol Kiss Dénes író, műfordító beszél a magyar nyelv szépségeiről.

Legalább olyan fontos az életünkben a magyar nyelv, mint az úszni tudás, gyakorlatilag életmentő.
Már egészen pici koruk óta beszélgetünk a Gyerekekkel a magyar nyelvről, a logikájáról, a szépségeiről, és a rejtelmeiről. Sokszor barangolunk a nyelvünk világába, szótagonként boncolgatva, értelmezve a beszédünket. A Gyerekek számtalanszor szaladnak oda hozzánk játék közben, hogy találtak egy újabb logikus szót. Ez is az itthontanulásunk része.

"...a szavakkal való játék legalább annyira izgalmasan elgondokoztató és megnyugtató, mint egy keresztrejtvény" - olvasható Dr Weninger Antal Az idő partján című könyvének előszavai között. Hozzátenném: főleg igaz ez a magyar szavakra.

Mivel külföldön élünk más nyelvet vagyunk kénytelenek használni, de mindig keressük az értelmet, az összefüggéseket a nyelvek között, így kitűnően és nagyon gyorsan el tudjuk sajátítani az új nyelvet is, mindenféle görcsösség, és magolás nélkül. Az alap mindig a magyar, azután jön az angol - ha akarjuk, ha nem, világnyelv, a világ kommunikációs nyelve - bár meg kell jegyezzem, meggyőződésünk, hogy az angolnak is a magyar nyelv a gyökere, tudom, tudom ez így meredeken hangzik, de végeztünk kutatómunkát ezen a területen, szóval tudom miről beszélek, segítek azért egy kicsit: nézz csak fel az elemekre, nos, mi is angolul az elem?

 

 

Szoktunk játszani "tuvudsz ivígy beveszévélnivit?", vagy csak olyan szavakat használunk amelyek kizárólag E és É magánhangzót tartalmaznak, ezek aztán általában hatalmas kacagásokba torkollanak - azt hiszem erre is csak a magyar nyelv képes.     Végül hallgassátok meg ezt az igazi remekművet Sinkovits Imre előadásában.