A kép Budapesten készült, a Nővérem fényképezte, és küldte el nekem még tavasszal
De ez a felelősséggel tartozás is elferdült természetes irányából, vizsgáljuk csak meg milyen felelősségekkel találkozunk:
A legevidensebb: felelősek vagyunk a Gyermekeinkért, felelősséggel tartozunk feléjük. Igen ám, csakhogy itt megint félresiklott a dolog, nem az a felelősség, hogy etetem, itatom, tanítom, rosszabb esetben taníttatom a Gyerekem. Ezek természetes fizikai és szellemi kielégítések, önmaguktól értetődnek, ennél sokkal de sokkal többről van szó:
A valódi és lényünkből fakadó felelősség az amikor minden mozdulatunkban, tettünkben benne van a felelősség, amikor folyton számolunk a következményekkel. Tehát nem dohányzom, mert felelősséget érzek a Gyermekeim iránt, s mivel egészségtelen dolog, nem fogok nekik olyan példát mutatni ami egészségtelen, önromboló, és ráadásul teljesen felesleges mozdulat.
Ahhoz viszont, hogy ezt a következményekkel elszámoló, folyamatosan éber állapotot fenn tartsuk nagyon figyelnünk kell, figyelmesnek kell lennünk, nem hibázhatunk. Mindig felül kell vizsgálnunk az adott helyzetet, lehetőleg nyugodt állapotban, mert az indulatok általában csak rossz eredményre vezetnek. Legjobb ha mindig figyelmesek vagyunk, és itt megint kitérek. Nem a másikat kell figyelni, nem a másik ember dolgaival kell foglalkozni, ahhoz semmi közünk, nincs dolgunk vele. Hanem önmagunkat kell figyelni, hogyan reagálunk bizonyos helyzetekre, látunk-e összefüggést, esetleg születik-e bennünk egy jó megoldás, vagy hogy milyen hatással vagyunk a környezetünkre.
A figyelmünkkel pedig el is érkeztünk a gondoskodáshoz, de erről majd legközelebb írok.
Igen, ebben én is hiszek - a magamat figyelés felelősségében! Köszi. :)
VálaszTörlés