Úgy látom abban vagyok, változó kornak is szokták hívni, de szerintem találóbb kifejezés a fordulópont, ami egyébként több is van egy ember élete alatt.
De tényleg, amikor eléri az ember az 50 éves kort ideje megállni, és elmélkedni azon, merre tovább.
Azt hiszem nálunk nem kérdés, hiszen mindketten, - sőt igazából a gyerekek is - buddhisták vagyunk.
Indiában ebben a korban kezdenek a szülők félrevonulni, szerzetesek lesznek, elmennek az erdőbe élni, hátralépnek, vagyis teret engednek a gyermekeknek. Ez így helyes szerintem, innentől tisztán szellemi utat érdemes élni. Az anyagit, a matériát hátra kell hagyni. Már nem érdekes az érvényesülés, a karrier, az érdekek, illetve ha érdekes valami az csakis a gyermekek érdekei.
Tehát így vagyunk ezzel mi is, és mivel ezt tisztán a szívünkből érezzük, bevonzottunk egy olyan lehetőséget ami teret nyitott a további életünknek.
Vagyis kaptunk egy ajánlatot: a szigeten nagyon kedvező áron megvehetünk egy remetelakot. Nem sokat gondolkoztunk, nagyon gyorsan történt minden, és nagyon akadálytalanul.
Egy kicsit elrendeltetettnek éltem meg az egészet, sőt igazából azóta is eufórikus állapotban vagyok, a hitem a Teremtőben, és abban, hogy az EGYensúly része vagyok, csak erősödik napról-napra.
Kilátás a teraszról
Mivel a Kedves felszentelt buddhista lelkész és rangidős dharma tanító, jogszerűen buddhista templommá konvertálhatja a remetelakot, és mint Japánban, a zen buddhista pap a családjával élhet a templomban. Ez tehát a cél, de még nagyon sok munka áll előttünk.
A lelkesedés mint mindig, töretlen, a hitünk pedig erős, és egymásba szorosan kapaszkodva haladunk előre.
✿✿✿
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése