Bicikli

 De béna szó ez - bicikli -  nyilván a "bicycle" szóból ered, vagyis kétkerekű, de az sem a legpontosabb,  a kerékpár már egy fokkal jobb, azonban mindezek a szavak nem mondnak semmit, ha még nem ültél rajta.

Márpedig én elég korán kezdtem szerencsére, sőt a rajongásom a két kerék irányába odáig fajult, hogy végül ahogy 18 éves lettem, azonnal letettem a jogosítványt motorra.

Nade ne ugorjunk ennyit előre.

Ezen a képen nagyjából 10 éves lehetek. Dömösön készült, az anyai Nagyapám szülőfalujában, ez a bicikli is a családjától van, sőt még az is lehet Ő is tekert vele. Hát én ezen tanultam meg biciklizni igazán, és bizony ekkora kerékpárral már tudomány volt a hajtás. Igazi parasztbicikli volt, de betekertem vele az egész falut, sőt a Rámszakadékig is felmentem vele, majd imádtam ahogy gurulok le a hegyről.

Aztán szegényt kivégeztem az állandó dobálással, ugyanis csak úgy tudtam leszállni róla, hogy én az egyik irányba ugrottam, a biciklit pedig repítettem a másik irányba.  

Majd jött a csoda kétkeréken, a motorozás! Apu vett ugyanis egy Romet Motort 12 éves koromban, és megengedte, sőt bíztatott, hogy tanuljak meg motorozni. Nos, onnantól totál elszállásban volt részem, csak felhúzattam a Rámszakadékhoz, majd lekapcsolt motorral lesiklottam, bár volt, hogy elestem, és akkor egy darabig nem ültem fel rá, zavart, hogy büdös, hangos, meg forró a kipufogója, amivel jó néhányszor megégettem magam, mégis amikor 18 éves lettem, az első dolgom volt, hogy motorra letettem a jogosítványt. Autóra sosem akartam, azt mondtam az autókra, hogy gyufásdobozok, és röhejesek az emberek ahogy ülnek benne.

(Mai napig nem is tettem le a B-s jogsit, és nem is fogom.)

Aztán hiába dolgoztam, és kerestem pénzt, vágyakoztam nagyon, a környezetem nem engedte a motorozást, amitől elég frusztrált voltam, de hamar találtam megoldást, a sógoromtól elkönyörögtem a Hollandiából szerzett igazi városi hófehér biciklit, amit a Nővéremnek szánt, de csak porosodott a kamrában, majd felújíttattam, szerelőhöz jártam vele, beállíttattam magamnak, és onnantól, ahova csak tudtam, azzal jártam, még éjszaka, bulizni is.

Egész Budapestet körbekerekeztem vele.

Majd jött a változás az életemben, a "level" vagyis szint lépés, amikor megismertem Őt, az életem Értelmét, akinek ráadásul több biciklije is volt, köztük egy agyváltós KTM, és innentől a Szerelmemmel együtt tekerhettem tovább, majd később a Gyermekeinkkel akiket gyerekülésben vittünk magunkkal. Elmondhatatlanul élveztük az életet.

                                                                    Máltán Natinkával

 

Azóta a gyerekeket is megtanította Apukájuk tekerni, és igazi biciklis család lettünk.

 

Bár volt autónk, még lakó is, de mindig próbáltunk zöldek maradni, végül most, hogy mind a hatan tudunk biciklizni, letettük végleg az autót. Pont itt a szigeten, ahol mindenkinek, de szó szerint mindenkinek van autója - Ha van egy három fős család, akkor 3 autó van a családban. 

Mindenki le akart beszélni, hogy ide biciklit vegyünk, - "Ááá, - mondták - "itt nem nagyon lehet menni biciklivel". Valóban nagyon kemény, a sok emelkedő-lejtő váltakozása igazi kihívás.

De nem adtuk fel, és itt is lett 6 biciklink:

 De igaza volt a helyieknek, nem éppen biciklis terep a sziget. Ezért edzenünk kellett: 

Hónapok óta tekerünk, és egyre jobbak vagyunk 😎

Már egész jól leküzdjük az emelkedőket, persze a 10%-os-on toljuk a bringákat, de akkor is haladunk, közlekedünk.

 ... és a kerek - kerekes - tekerő történetünk itt nem ér véget, folytatása következik!

 

✿​✿​✿

 

 

 

PaCKolások

 Szeretnék megosztani Veletek egy szuper csapatot, a Málaga Express csomagküldő szolgálatot - LINK

Gyakorlatilag velük költözünk el Magyarországról.

Annak idején írtam, hogy Máltáról ide Azorira a máltai postával költöztünk el 12 zsákkal.

Most sokkal durvább a helyzet.

Egyrészt azóta nem lehet zsákokat küldeni, automatizált rendszerek vannak, ahol beakadhatnak a zsákok, senki nem vállalja, csak a dobozokat.

Sajnos én ezt nem tudtam még egy pár éve, gondoltam bezsákolom megint magunkat, most viszont az otthoniaknak kell bedobozolniuk a zsákokat, amit innen is nagyon hálásan köszönök.

Zsákokban mindenünk még a balatoni ház padlásán

Másrészt most több mint 2x annyi a cuccunk. Szóval itt már nem babra megy a játék. Hiába, hatan vagyunk, mindenkinek vannak már személyes dolgai, nem lehet pusztán 6 bőrönddel kiköltözni.

Például a karácsonyt is úgy oldottuk meg, hogy a Gyerekek inkább az otthoni játékaikat és könyveiket kérték, így egy közel 30kg-os dobozt összeállítottak 3 zsákból, és az volt a fő ajándék. Más kérdés, hogy nagyon izgalmas volt várni, hogy ideér-e időben a csomag a karácsonyi őrületben, de ideért, sőt végül előbb is, így betettük a fa alá, és csak Szent Este nyitottuk ki. Büszke is voltam a Gyerekek kitartására, én bírtam a legnehezebben 😆

Adományos karácsonyfánk egy kedves szomszédtól, mellette balra a doboz Magyarországról.

 

Eddig egy csomag sem tűnt el, bár olyan volt, hogy majdnem egy hónapig utazott, ez van, mégis csak az óceán közepén vagyunk.

Nos tehát lassan itt van az otthonunk, ugyanis a személyes tárgyaink teszik még otthonosabbá az életünket.

✿​✿​✿

Kupaktanács

 Az, hogy hogyan tanulunk folyamatosan változik, mert mi is változunk, a körülmények is változnak, és az érdeklődési körök is.

Márpedig a szabad tanulás lényege, hogy elsősorban az érdeklődési körnek megfelelően tanuljanak a gyerekek. Mert ha valamit mélyen megértenek sokkal többet ér, mintha valamit bemagolnak. Ez utóbbi gyakorlatilag az első adandó alkalommal törlődik.

Mit is tanultam én az iskolában? Helyezkedni, számítani, azt, hogy hogyan tudok érvényesülni, a kegyetlenséget hogyan tudom túlélni. Amit ezen kívül ténylegesen tudok, nem az iskolában tanultam meg.

Például amikor a Természetgyógyász vizsgáimra készültem, újra tanultam az alapoktól a kémiát, a biológiát, mert a mélyére akartam ásni a dolgoknak, az összefüggéseket kerestem, és meg akartam érteni az egészet, holisztikusan szerettem volna látni mindent. 

Ráadásul mai napig tanulok, a gyerekekkel pedig rengeteget.

Namármostan, a "Kupaktanács" egy újabb tanulási módszer az előadások (amiről már ITT írtam) és az egyéni felkészülések mellett. 

Reggeli után bemelegítésként mindig másvalaki amolyan kiselőadást tart amit együtt alaposan átbeszélünk. Például tegnap Noé búvárzsebkönyvből (már szerencsére azok is ideértek Magyarországról) felolvasott a Csíkos Kivi nevű madárról, ezért beszélgettünk Új-Zélandról, a történetéről, arról, hogy a maorik csak a 13. században települtek be, előtte teljesen felfedezetlen, ember-, sőt emlős mentes terület volt, a tojásokról, és azok emberi fogyasztásáról. Vagy múlt héten Natasa a kémia alapjairól beszélt amikor szóba került az atom kapcsán Hermész Triszmegisztosz Tabula Smaragdinája, az alkímia, és a szabadkőművesek, illetve a mesékből a boszorkányok.

Ezután a kb. félórás Kupaktanács után mindenki folytatja a tanulást egyénileg délelőtt, aki akar, még tovább merülhet a Kupaktanácson felvetődött kérdésekben, vagy folytatja az előző nap abbamaradt kutatását, olvasását, írását, gyakorlását.

Apropó gyakorlás. Már említettem, hogy a meditáció Flores óta része az életünknek, felkelés után, illetve lefekvés előtt 22-22 perc meditáció van leborulással. A Reggeli meditációk pedig kiegészültek Dharma beszéddel Rob által.

Ez mind az életünk része, vagyis mindig tanulunk, örök tanítványok vagyunk. 

A kép még karácsonykor készült, mögöttünk a tibeti Thangka ami szintén megérkezett már Magyarországról, és mindig az otthonunk része volt, a kék sál egy mongol buddhista Khata, azaz üdvözlő sál Mongóliából, amit még Rob kapott. 

✿​✿​✿

Élőlények körülöttünk

Írtam már Yamagóról a kakasról, és Miciről, akit azóta inkább gyilkosnak hívunk - sajnos nagyon sok kismadarat levadászott, néhányat meg tudtunk menteni, de volt akit nem 😢 

Azóta Yamagó megvakult az egyik szemére egy kakasviadalban, állítólag pont a közellátó szemére, ami miatt sokkal nehezebben vesz észre közeledő dolgokat, például egy autót. Szegényke csak körbe-körbe forog, ha valamilyen zajt hall a közelében. Tehát eldöntöttük, hogy Őt mindenképpen a gyámságunk alá vesszük. 

Yamagó a kakaska

 

Itt látszik valamennyire a rossz szeme

Igenám, de Yamagónak még volt 4 tyúkja, akik jöttek vele, a rendszeres etetéstől pedig a tyúkok elkezdtek tojni, és egyszer csak az egyik tyúk, akit Házinéninek neveztünk el, ráült a tojásokra, és kotlani kezdett. Általában máskor otthagyták a tojásokat, és nap végén amikor visszatértek a romos házba (ott alszanak vagy 50-en a környék szabadon élő tyúkjai és kakasai) a tojásokat eltettük.

 

                                                                         Házinéni

Tehát Házinéni úgy döntött nem megy haza aludni, hanem itt marad velünk, egy hét múlva pedig a Lánya is (hasonlít Házinénire csak fiatalabb, ezért úgy neveztük el, hogy a Házinéni Lánya) ráült a tojásokra.

Pontosan 3 hét múlva kikelt az 1-es csapat, 1 hétre rá pedig a 2-es csapat, így lett még 8 kiscsibe velünk.

Házinéni Lánya a csibéivel

 

Ugye mi nem eszünk húst, nem bántjuk Őket, sőt Natasa és én a tojást sem esszük meg, igyekszünk biztonságot és esővédett (az óceán közepén vagyunk, tehát rengeteget esik az eső) helyeket kialakítani nekik, egésznap szabadon vannak, etetjük őket, de elmennek kapirgászni is a közeli szántóföldekre is. 

Namármostan (ahogy Lukács tanár úr mondaná 😃) még nyáron lett két kisnyuszink is - azóta sem hevertük ki, hogy a tengerimalacokat el kellett ajándékoznunk. Azért nyuszi, mert így alakult, akitől kaptuk őket azt mondta két kislány. Hát nem azok, egy fiú és egy lány. Ez elgondolkoztatott minket, hogyan fogunk velük együtt élni, és úgy döntöttünk szabadon. A madarak is szabadon élnek velünk, ezért a nyuszikat is kiengedtük az udvarra. Eleinte bezártuk őket éjszakára, de úgy láttuk szépen védik a területüket, már a Gyilkos Micivel (macska) is találkoztak, tehát éjjel-nappal kint vannak. Persze építettünk egy kerítést, hogy az útra ne menjenek ki, az autóktól megvédjük őket. Mini a lány és Pihi a fiú, nagyon boldog, bátor és kedves kisnyuszik. Érdekes, hogy nem félnek senkitől, és semmitől, ez nagyon megnyugtat engem, mert már kislány korom óta ez volt a szívfájdalmam, hogy félnek tőlem az állatok. 

Mini, a lány nyuszi nyalja a sót a búvárruháról

Pihi a fiú nyuszi Natasával

Jó érzés ahogy az élőlények bíznak bennem, sőt számítanak a segítségünkre - egyszer a Házinéni Lánya kiabálva jött haza, és folyamatosan riasztott, kinéztem, és láttam, hogy hiányzik két kiscsibe. Ahogy elmentünk a keresésükre csöndben figyelt, és nagyon boldog volt amikor a megkerült kiscsibéivel tértünk vissza.

Csodálatos ahogy együtt élnek ezek a kis élőlények, sokat figyeljük őket, állandóan van valami esemény a ház körül, de meséljenek a képek, meg egy rövid videó: 

 

 

Natasa a csibékkel

Bunkóka

 

Hófehérke

Hófehérke Noéval

Csicsi, Kabátos, Pötyi, hátul pedig a Tarka

Gyorsan nőnek, azóta a Házinéni már nem engedi magához a csibéket, ezért Natasa lett a Tyúkanyójuk

✿​✿​✿

Nyelvek

 A gimnáziumban olasz és német nyelvet tanultam, mivel az olasz jobban ment, úgy gondoltam, ha németből érettségizek, megerősödik a nyelvtudásom... hát nem egészen így történt, olaszból mai napig jobb vagyok, a német túl bonyolult és nyelvtörő volt nekem.

Végül általánosan mégis az angolt használom, amit pedig csak úgy felvettem a több mint 3 év Málta alatt. Nap mint nap használtam, muszáj volt tanulnom, beszélnem, szépen ragadt rám a nyelv.

Ugyanez van most is a portugállal, mivel sok intézni való van, és a legtöbbször nem, vagy csak kicsit beszélnek angolul a szigeten, rá vagyok kényszerülve a portugál nyelv használatára, ami meg kell mondjam igen könnyűnek tűnik az olasz után. Kicsit sistergősebb-zsizsegősebb és nem annyira dallamos, de rengeteg szó olaszul és angolul is hasonló.

Tehát tanulom a portugál nyelvtant, szavakat, kiejtéseket, próbálok beszélni, ami ugyan lassan, de megyeget már.

Már csak azért is tanulok, mert jövőre lehet, hogy jógát fogok oktatni portugálul. Pont ma kezdem el szervezni egy Sivananda jógakönyvet Brazíliából.

A gyerekek is nagyon élvezik a nyelvtanulást, főleg mert nincs erőltetve rájuk semmi. Így történt, hogy az angol és a portugál mellett más nyelveket is tanulnak: Noé görögöt, Natasa koreait, Noel japánt. 

Némó egyenlőre a magyar nyelvet csiszolgatja, nem is akarom, hogy összezavarodjon, a magyar nyelv marad mindig az alapunk, magyarul is tanulnak egyéb tantárgyakat, bár néha olyan tág az érdeklődési körük, hogy csak angolul tudnak olvasni egy-egy témáról.

✿​✿​✿

A portugál tárgyalás

 Előzmény dióhéjban: egy földet szerettünk volna venni még tavaly Flores szigetén, lefoglalóztuk és vártuk az ügyintézést, de fél évig semmi nem történt, mi pedig egyre bizonytalanabb helyzetbe kerültünk, ezért visszakértük a pénzt, amit viszont már nem akartak visszaadni, megkértük tehát az ügyvédünket, hogy menjünk bíróságra érte.

Idén nyáron ez is lezajlott, szépen felöltöztünk, elmentünk a kiírt tárgyalásra, én még portugál szöveggel is készültem. 

A váróban ültünk vagy két óra hosszát, mikor kijött egy nő és közölte, hogy a tárgyalást felfüggesztették, az ügyvédünk majd tájékoztat minket.

 

                                                               A váróban várakozva

Azonnal hívtam az ügyvédet, aki pedig azt közölte, hogy sajnos nem tudtak magyar tolmácsot intézni, és a bíró azt javasolta, hogy peren kívül egyezzünk meg az alperesekkel, vagyis az ingatlanosokkal. Ezen egy kicsit csodálkoztunk, hiszen mi ezt már megtettük volna szívesen tavaly is amikor láttuk, hogy az adás-vételből nem lesz semmi, és akkor elkerülhető lett volna a perköltség.

 

...itt már az ügyvéddel beszélek épp...

Szóval elég rosszul éltük meg, főleg, hogy az ügyvédnek már rengeteg pénzt kifizettünk, hogy a tárgyalást végigvigye. Ehhez képest se tárgyalás, se adás-vétel nem volt, csak költségek...

Ezek után az ügyvéd megegyezett a alperessel, de egyáltalán nem úgy ahogy mi szerettük volna, sőt a végén még további költségekre hivatkozva levett a pénzünkből további euróezreket, vagyis gyakorlatilag kirabolt minket, az engedélyünk és a kérésünk ellenére.

                                                             

Csalódottan a nem tartott meg tárgyalás után. A képen a szomszédunkkal, aki bevitt minket autóval a bíróságra.

✿​✿​✿

Új ház - új élet - új döntés

 Májusban átköltöztünk egy másik házba, egy üresbe.

Nagy kihívás volt ez számunkra, mert eddig mindig be volt rendezve amit béreltünk, de itt most tényleg újra kellett gondolnunk hogyan tovább, mert ha itt berendezkedünk, márpedig muszáj, még ha minimálisan is, nehezebb lesz továbbállni.

Tehát döntöttünk, maradunk, és akkor viszont mindent elintéztem, illetve intézek még mindig, mert a magyarországi kilépésünk azóta is folyamatban van, álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen bonyolult lesz.

Mondjuk itt sem volt egyszerű a papírmunka, de valahogy rugalmasabban mentek a dolgok, és mindenhol segítőkészek voltak. Gyakorlatilag a nyaram ezzel telt. Sokat jártunk be a fővárosba, Angra do Heroismoba, itt van néhány kép:

Az önkormányzat épülete Angra do Heroismoban

Noel a rózsaszín templom előtt

Indulás előtt Natasával, várjuk a buszt, ami pont az ajtónkban áll meg 😲

Natasa a főváros kikötőjében

Angra partszakasza

A kék templom

✿​✿​✿