Neki mindenképpen azt, hogy a kapcsolatot manapság az interneten keresztül tudja tartani a szeretteivel. De mi a gond ezzel? Egyáltalán van-e gond?
Manapság sokat hallom, hogy "az ember társas lény ... társadalmi életet kell élni ... közösségbe kell járni"...
Én ezt nem így gondolom. Változott a világ, és folyamatosan változik, attól, mert valaki külföldön él, vagy egy tanyán, igenis élhet közösségi életet, sőt megkockáztatom, hogy talán jobban, mélyebben át tud élni kapcsolatokat.
Azt tapasztaltam ugyanis, hogy míg Magyarországon voltunk, és találkoztam A Legkedvesebb Barátnőmmel nem tudtunk olyan jót beszélgetni mint interneten keresztül (Gyerekeink rohangáltak körülöttünk, rájuk kellett figyelni...), vagy sokkal többet megtud rólam a blogom olvasásával, mintha összefutunk egy órára. Például azzal, hogy a közösségi oldalakon megoszthatunk magunkról fényképeket, olyan mintha egy kicsit velünk lennének az ismerőseink.
Én egyébként is az írás híve vagyok, ott össze tudom szedni a gondolataimat, a lehető legjobban meg tudom fogalmazni azt amit szeretnék átadni. Ugyanezt szóban sokszor nem sikerül, hányszor jártam már úgy egy találkozó után, hogy "jaj még ezt is el akartam mondani..."
Írok is, olvasok is sokat, és újabb Barátokat szerzek ezáltal, csoportokban vagyok, ahol azonos témakörben megosztjuk egymás gondolatait, így egyre több olyan Barátom van, akivel bár személyesen még nem találkoztam, mégis több olyan közös pontunk van ami miatt egymás életét követjük, gyakran beszélgetünk, és megkockáztatom, hogy némelyükkel mélyebb kapcsolatom van, mint a 4 éven át közösen a gimis iskolapadot koptatott osztálytársaimmal.
Éppen A Legkedvesebb Barátnőmmel beszélgettünk egyszer arról, hogy igazából a "Barátainkat" nem is mi választjuk, a Férj ismerősének a Felesége, a Bátty Felesége, a munkahelyen a Kollegák, és sorolhatnám még, sokszor nem is egyeznek azok a lényegi pontok amelyek egy kapcsolatban elengedhetetlenek. Márpedig változunk, változik az életszemléletünk, ezáltal előfordulhat olyan is, hogy aki régen a Legjobb Barátnőm volt, mára már csak egy árnyék az életemben.
Ezt a képet együtt alkottuk 16-17 évesen "A Barátnőmmel", akivel akkoriban sülve-főve együtt voltunk, most pedig ott tartunk, hogy nem, hogy barátok nem vagyunk, de annyira különbözően gondolkodunk a világról, hogy blokkolt a közösségi oldalon.
A kapcsolatokban a legfontosabb az ápolás, ne hagyjuk kihülni, beszélgessünk, levelezzünk, kérdezzük meg "hogy van", használjuk ki az internet adta lehetőségeket, pár sort írni mindig van ideje az embernek. Angolul úgy mondjuk "keep in touch" tetszik ez a kifejezés, "tartsuk a kapcsolatot" jelenti, és benne van a "touch", vagyis az érintés szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése