Rőzsekupac - önmagával átkötve
Szóval visszatérve: most arról a lustaságról ejtenék néhány szót amit észre sem veszünk, és pusztán a kényelmünkből fakad, mégis micsoda romboló és pusztító lustaság ez.
Példának említeném a szokásos kedvenc témámat, a húsevés kérdését:
- Tisztában vagyunk vele, hogy meghal miatta egy élőlény, tudjuk, hogy egészségesebb a húsmentes táplálkozás, és talán már olyan cikket is olvastunk, amiben azt kifejtették és esetleg még tudományosan is alátámasztották, hogy a húsevés globális abbahagyása milyen pozitív hatással lenne környezetvédelemre, és az élelmezési problémákat is megoldaná.
Mégis, nem tesszük meg, nem leszünk vegetáriánusok. Pusztán kényelmi szempontból, maradunk a jól bevált ételeknél, a megszokott ízeknél.
A képen érik a savanyú káposzta
De említhetném itt a dohányzás problémáját is ami hasonló szituáció:
- Tudjuk, hogy káros, szennyezi a levegőt, a környezetünket ugyanúgy mérgezzük ahogy magunkat, mégsem szokunk le róla, pedig még ráadásul rengeteg felesleges anyagi kiadással is jár, aminek aztán a gyümölcse: betegség, büdös test és ruházat, a sok szemétről nem is beszélve amivel jár.
Végezetül maradjunk az intézményesítésnél:
- Érezzük, hogy nem jó Gyermekünknek, sőt pontosan tudják is sokan, akik hozzám hasonlóan átéltek megalázásokat, konfliktusokat, frusztrációkat az iskolában, a Kisgyermekünk üvölt és bömböl, hogy nem akar oviba, ne adj isten bölcsibe menni, mégis betesszük Őket ugyanabba a mókuskerékbe amibe mi darálódtunk éveken keresztül.
Tényleg sok esetet említhetnék még, alkoholizálás, drogozás, szemetelés, gyorshajtás, és sorolhatnám a rengeteg rossz emberi szokást, gondolkodást...
EGY döntés kérdései ezek csupán, nem több. Mégsem tesszük meg. Lustaságból. Ezt nevezem én szellemi lustaságnak, nem lépjük meg, pedig érezzük, tudjuk, hogy meg kellene lépni, mégsem tesszük.
A változtatásra vagyunk lusták, nem vagyunk képesek változtatni, és ez a valós probléma. Holott az egész élet a változásokról szól, két napunk nem telik ugyanúgy. Tehát elsőként fel kell ismernünk a szükséges változtatást, majd mihamarabb tegyünk érte. Mindig van új lehetőségünk változtatni, sosem késő, nem szabad rálegyintenünk, az maga a lustaság, ami nem vezet sehova, pedig lehet az emberiség jövője múlik rajta...
2004-es olajfestményem, az eredetije egy tollrajz amit a gimnazista éveim alatt rajzoltam, ott nagyon dühös volt a Föld bolygó, itt már csak szomorú...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése