Létezik egyenrangúság szülő és gyermek között, illetve gyermek és gyermek között, vagy testvérek között. Mivel a legkisebb Gyermekünk 2 éves múlt ez nálunk aktuális kérdés. Az, hogy mi egyenrangúként kezeljük a Gyermekeinket, az természetes, és az pedig, hogy a nagyobb testvérek is így viszonyuljanak a kisebbhez figyelmet érdemel.
A Gyermek amikor megszületik, és még sok éven keresztül (valószínű addig amíg ezt meg nem törik benne) nem tesz különbséget az élőlények között. Ha ezt felfogjuk és megértjük, rádöbbenünk, hogy mennyire nem mindegy mit teszünk, ugyanis a Gyermek teljesen magától értetődő módon mivel egyenrangúnak éli meg magát, ugyanazt fogja tenni amit mi, és ennek nem az a megoldása, hogy "Te még kicsi vagy, én pedig már felnőtt", így elnyomva a Gyerekünket pöffeszkedünk a saját magunk generálta "szabadságunkban" ami pedig hazugság. A Gyermeknek ugyanolyan joga van mindenhez, más kérdés, hogy vannak fizikai és képességi akadályai, de ezért vagyunk a szülei, hogy segítsük, támogassuk őket. Ha szomjas, de még nem éri el a csapot, nem tud önteni magának, akkor mi itatjuk meg Őt, ez evidens.
Vagyis mind Szülőként, és mind Testvérként felelősségünk van a helyzetben, amit teszünk azt akarja tenni a kisebb is, és ez természetes. Az viszont nem természetes, hogy olyan dolgokkal foglalkozunk, olyan dolgokat teszünk amit Gyermekünk, vagy kisebb Testvérünk nem tehet meg. Ha így gondolkozunk, leszünk csak képesek egyenrangú társként tekinteni a Gyermekünkre, és a Testvérek között is így alakulhat ki valós egyenrangú kapcsolat.
Tehát ne tegyünk olyat amit egy Gyerek nem tehet, éppen ezért a Gyermeki tudat megtartása, az egésznapos játszás, a környezetünkre való rácsodálkozás, és az élet szeretete ami a mi világunkat kitölti.
A képen a legkisebb aki ugyanúgy használhatja a Nintendo WiiU konzolt mint bárki más a családban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése